Napi Sajtószemle

– 2005. július 9., szombat | 10:18

A Magyar Nemzet (2.. o.) Megalázzák a Vatikánt? címmel számol be a Fidesz egyházi egyeztető fórumának tegnapi sajtótájékoztatójáról, amelyen Semjén Zsolt országgyűlési képviselő leszögezte: nyilvánvaló a vatikáni-magyar vegyes bizottság csődje. Nem volna meglepő, ha a vatikáni delegáció rövidesen felállna a tárgyalóasztaltól. Az Orbán-kormány egyházi ügyekben illetékes volt helyettes államtitkára packázásnak nevezte, hogy a mostani bizottság kormányoldala a kelletlenül felújított tárgyalásokon nem szolgáltat adatokat a vatikáni küldöttségnek az egyházi közintézmények állami finanszírozására, illetve kétségbe vonja saját adatai érvényességét. Semjén számításai szerint a Medgyessy–Gyurcsány-kormány fejenként több mint 100 ezer forintot spórolt meg törvénytelenül az egyházi iskolákba járó tanulókon. Gyurcsány Ferenc bár az előző pápa halála után javaslatot tett a II. János Pál emlékét megerősítő országgyűlési határozat meghozatalára, ám azt több hónapja elszabotálja, az SZDSZ nyomására – mondta Semjén. Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója az egyházi szociális intézményekért emelte fel szavát, amelyekben óriási működésbeli gondokat okozott, hogy nem kapják meg az előző költségvetési év után megállapított különbözetet, és nem jutnak hozzá a havonként járó kiegészítő normatívához sem. A Magyar Nemzet a beszámoló alatt idézi Korózs Lajos szociális államtitkárt, aki reményét fejezte ki, hogy „a fideszes politikusok nem akarják elterelni a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a sajtóban megszellőztetett ’körleveléről’, amely Korózs szerint sérti a szegény és fogyatékos gyermekeket. A levélben az egyház vezetői a hátrányos helyzetű gyerekek kibontakoztatásával és a pedagógus integrációs felkészítésével kapcsolatos tervezetet véleményezik. Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sajtóirodájának vezetője egy újabb egyházellenes kampány kezdeteként értékelte, hogy a Népszabadság tegnapi számában (lásd július 8-ai szemlénket – a szerk.) kiragadtak néhány idézetet egy, a szociális minisztériumnak küldött levélből. Szerdahelyi leszögezte: éppen a a sérült gyermekek érdekében javasolják, hogy felzárkóztatásuk arra szakosodott intézményekben történjék. MN/MK A Népszabadság (3. o.) Ki stresszeli a szegény gyermekeket? címmel több véleményt is közöl. Magyar Bálint oktatási miniszter előítéletes, elitista véleménynek nevezte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalását, amely szerinte a hátrányos helyzetű gyermekek érdekeire hivatkozva nemhogy csökkenti, hanem éppen megerősíti a velük szembeni rossz beidegződéseket. A miniszter úgy véli, hogy a püspöki kar „nincs tisztában az európai esélyegyenlőség eszméivel, a modern pedagógia eredményeivel.” Leszögezte: „Antihumánusnak tartom az ilyen típusú szelekció és szegregáció támogatását, és különösen furcsa mindezt az esélyegyenlőség és az emberiesség nevében tenni.” Donáth László evangélikus lelkész, szocialista országgyűlési képviselő szerint „Veres András püspök úr, a levél aláírója nincs tisztában az integráció politikai, illetve pedagógiai súlyával és jelentőségével. Az esélyegyenlőség megteremtése sok országban már évek óta törekvés… A felzárkózás és beilleszkedés lehetősége az alapja az együttműködésnek. A püspök úr által leírtak felvetnek egy másik problémát is, ami viszont politikai természetű. Ha egy egyszerű lelkész fejtene ki hasonló nézeteket a hívőknek, megdöbbentő lenne ugyan, de valószínűleg legyintenének rá az emberek. Ezt a véleményezést azonban az MKPK titkára látta el kézjegyével, vagyis az egyik legjelentősebb vallási szervezet állásfoglalását jelenti. Ez az állásfoglalás teljesen visszautasítandó, mivel nem szakmai és pedagógiai álláspontot képvisel, inkább szegregációra való felhívás.” Vekerdy Tamás oktatási szakértő úgy véli: „Aki az esélyegyenlőség és az integráció lehetőségét tagadja, nincs tisztában az együttélés alapvető elemeivel.” A lap idézi Veres András püspököt, az MKPK titkárát, aki az MTI-nek azt mondta: Úgy látszik, megint elérkezett a pillanat, amikor a katolikus egyházzal kell kötözködniük. A katolikus egyház kétezer éve hirdeti az esélyegyenlőséget, nem szükséges kioktatni minket. A hátrányos helyzetű és fogyatékos gyermekek számára személyre szabott fejlesztési tervet kell kidolgozni.” A Népszabadság megkérdezte Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspököt is, aki közölte: „Nem vagyok tagja a püspöki konferencia permanens bizottságának, ezért nem vettem részt azon a konferencián, amin az oktatási minisztérium módosító indítványait tárgyalta a kar. Ebből kifolyólag sem a konferencia, sem a minisztérium állásfoglalását nem ismerem pontosan, nem is kommentálhatom. Az ügyről csak magánvéleményem van. Szerintem, ha valaki nem iskolaéretten kerül be egy tanuló közösségbe, leblokkol a jó, illetve a megfelelő képességű gyerekek eredményei láttán. Én is tanítok és gyakran tapasztalom, hogy az ilyen viszonyok stresszelik az ilyen gyermekeket. Nem faji megkülönböztetésről van szó, és arról sem, hogy elkülönülten kell okítani a buta és az okos diákokat. Inkább az jelentene megoldást, ha a rászorulókat a pedagógusok felfejlesztenék a megfelelő képességű tanulók szintjére, és ezután együtt vehetnének részt a további képzésben." Egy neve elhallgatását kérő katolikus pap azt mondta a lapnak, hogy a levél hivatalos állásfoglalásnak minősül, ezért senki sem fogja a nyilvánosság előtt vállalni az eltérő álláspontját, pedig biztosan van ilyen. Népszabadság/MK Egyéb témák A Népszabadságban (8.o.) Juhari Zsuzsanna A sínai kód feltöltése címmel ad hírt arról, hogy a világ legrégebbi monostorában, a Sínai sivatagban kőfallal körülvett Szent Katalin-kolostorban azt tervezik, hogy a legmodernebb eszközökkel megpróbálják láthatóvá tenni azokat az ősi bibliai szövegeket, amelyek egy elfeledett kamrába rejtve vészelték át az évszázadokat. A kutatók azt remélik, hogy a „sínai kód” feltörésével kiegészíthetik a világ legkorábbi keresztény szöveggyűjteményét, és ezzel az eddig néhol pontatlanul, vagy vitathatóan értelmezett részeket is helyreigazíthatják. A pergamenek ugyanis a legrégebbi Biblia, a Codex Sinaiticus – amely a Kr. u. II. századi Biblia-források szövegeinek másolata – darabjai. Népszabadság/MK A Magyar Hírlapban (Mesélhető történelem 25-26.o.) Spiró György író nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Fogság című könyve, amely a Kr. u. I. században játszódik. A főhős egy zsidó fiú, aki mint római polgár, eljut Júdeába, Alexandriába és lesz szemtanúja a kereszténység kialakulásának. Spiró elmondta: „A Fogság sokaknak sértheti a vallási érzékenységét, bár egyik vallást sem támadom, funkciójukban próbálom meg őket ábrázolni, például, hogy mi történhetett az emberi lélekben. Mégis sokakat megbánthat, keresztényeket, zsidókat, görögöket egyaránt.” Spiró kifejtette: „Nem a kereszténységet, hanem a kialakulásának körülményeit ábrázoltam. Nem arról szól, hogy milyen jó, hogy kialakult, hanem arról, hogy ilyen körülmények között nem csoda, hogy kialakult. Valahonnan valahová tartott a világ, és azt hiszem, nem is történhetett volna másképp. Ez ráadásul a legkoraibb kereszténység, hihetetlen sokat változott utána. Magyarország sajnos teljesen kimaradt abból a vallástörténeti forradalomból, amelyet többek között az amerikai tudós, Rodney Stark indított el azzal, hogy a piac törvényeit alkalmazta a vallásokra is. Szerinte a vallásoknál, éppúgy, mint az üzleti életben, van kínálati és keresleti piac. Az első században nagy volt a kínálati piac, sok vallás kínálta a portékáit, de a kereslet, a piac mélyebb spiritualitást kívánt. Ezt az űrt töltötte be a kereszténység.” MH/MK A Magyar Nemzetben (Súrlófény 23.o.) Csáji Attila festőművész nyilatkozik, aki a „fényművészet” kiemelkedő alakja. Elmondta: „A kiscelli trinitárius templomban azért hoztam létre a Lappok és laptop című bemutatót, hogy új lehetőségeket, erőforrásokat mutassak fel. Az ősi kultúrák jelei, sziklavésetek jelentek meg a lézerfénnyel létrehozott nagyméretű képeken, vonalas ábrák, amelyekkel az egész képzőművészet elkezdődött valamikor az ősi időkben. Az alapelemekhez mentem vissza. A XX. század lelket kilúgozó évtizedei után ugyanis olyan forrásokra van szükség, amelyekből hitet lehet meríteni. Az ősi rajzok készítői hittek abban, amit csináltak, a rajzok a természet titkaihoz visznek közelebb. A templomtér egésze beszőhető ezekkel a motívumokkal, a falakon, az oszlopokon, a tüllökön, a levegőbe juttatott anyagokon különös, mozgó, változó fényszövedék jelenik meg. A néző belekerül egy ilyen fénytérbe, részévé válik, és részese lesz az évezredes történeteknek is – ezt segíti a zene –, miközben új távlatok nyílnak meg előtte új élményekkel.” MN/MK