Napi Sajtószemle

– 2005. július 8., péntek | 10:11

A Népszabadság (8.o.) A szegény gyerek csak gátol? főcímmel és Püspöki tiltakozás a hátrányos helyzetűek integrációja miatt címmel számol be arról, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) levélben tiltakozik a szociálisan hátrányos helyzetben élő gyerekek „erőszakos integrációja” ellen, amely gátolja az egészséges tanulók fejlődését. A dolgozatot Veres András püspök, az MKPK titkára látta el kézjegyével. A lapnak Daróczi Gábor, az Oktatási Minisztérium biztosa elmondta: a katolikus püspöki konferencia véleménye elkeserítő: „A levélből az derül ki, hogy Veres püspök úr nem ismeri az esélyegyenlőség fogalmát, vagy nem úgy értelmezi, ahogy azt szokás. Azt kell állítanom, hogy a püspöki konferencia tagjai nem olvassák a szakkutatásokat. A püspök úr elfelejtkezik az érvényesülésért folytatott iszonyatos versenyfutásról, amely már hatéves korban elkezdődik, és amelyben mi, romák, többnyire lemaradunk. Méltánytalanul tesz különbséget a szociálisan hátrányban élő, és – ahogy ő nevezi – az egészséges gyerekek között. Ennek szellemében a katolikus templomokba sem lenne szabad beengedni a szegényeket.” A Népszabadság megjegyzi, hogy szerették volna megkérdezni Veres András püspököt, de az MKPK titkárságán azt mondták, szabadságon van, nem elérhető. A sajtóosztályon pedig azt közölték a lappal, hogy helyette senki nem nyilatkozhat. Népszabadság/MK A Magyar Nemzetben (7.o.) Balavány György Az antirasszista agresszió címmel reagál Heller Ágnesnek a Hetek című lapban közelmúltban megjelent interjújának következő részére: „A jelenlegi magyar közélet és kulturális élet mélyen átitatódott kódolt antiszemitizmussal, rasszizmussal és faji alapon történő gondolkodásmóddal. Mit gondol, miért és főleg hogyan alakulhat ki egy országban olyan hangulat, amelyben egyszer csak Auschwitz megtörténhet?” A volt marxista filozófusnő a zsidógyilkosságokra úgy utal, mint a kereszténység kollektív bűnére, sőt, szerinte az a hatmillió ember, aki ma Magyarországon kereszténynek vallja magát, ezzel csupán annyit állít, hogy nem zsidó, vagyis minden keresztény antiszemita. Balavány ezzel kapcsolatban figyelmeztet: „Aki kollektív bűnről beszél, és ennek körét kisebbre szűkíti az egész emberiségnél, ezt mindig konkrét népek, csoportok elleni gyűlöletből teszi. Pedig a szerb templomokban gúlákba rakott magyar fejek, a lágerek gázkamráiban ziháló milliók, a tarkón lőtt beszlani kislány, a Don-kanyar, a 21-es busz és a Józsefvárosi plébánia, ahol történetesen egy cigány ember verte félholtra nemrég a papot, ugyanarról szól: az emberszívekben lakó gyilkos gyűlöletről. Ez a gyűlölet ölte meg a názáreti Jézust is, a világ megváltóját. Utána pedig a szeretet támasztotta fel. A kereszténység nem azt jelenti, hogy nem vagyunk zsidók. Hanem azt, hogy az Isten a gyűlöletre szeretettel válaszolt, a kollektív és a személyes bűnre megbocsátással, a haragra békességgel. De a béke mindig megbánással kezdődik. S megbánásig csak az jut, aki felhagy a vádaskodással. Aki pedig nem, előbb-utóbb belefullad a gyűlöletbe.” MN/MK A Hetek-ben (6.o.) Deáky András nyugdíjas iskolaigazgató nyilatkozik, akinek neve fogalom a Gyimesekben. Az interjúban azokról az erőfeszítésekről beszél, amelyek a csángó magyarok érdekében történnek. Deáky András kérdésre válaszolva elmondta: a gyimesi csángók „mind római katolikusok, és hívő emberek. Erdély-szerte fontos szerepet tölt be a vallás, hiszen a kisebbségi lét egyik közösségformáló, megtartó ereje. Nálunk a papok nemcsak a templomi liturgiát vezető személyek, hanem sok esetben a falu tanácsosai, tanítói. A templomok építése egyfajta ellenállást is jelentett a diktatúrában, jelzés volt a román szervek felé: élünk és virulunk. 1974-ben felépült Gyimesbükkön egy hatalmas templom, Dani Gergely esperes úrnak az irányításával, és higgye el, Ceausescu éveiben nem volt könnyű egy ilyet tető alá hozni. Más itt a vallás szerepe, mint önöknél, mert az együvé tartozást jelenti számunkra. Nem tudják az anyaországiak, milyen csendes háború zajlik vallási fronton még mindig errefelé.” Az iskolaigazgató szomorúan szólt arról: máig nem sikerült elérni, hogy a moldvai csángók anyanyelvükön hallgathassák a papjukat. Egyúttal figyelmeztetett: „Tévedés azt hinni, hogy itt bármit is változott a román hatalom mentalitása az utóbbi években, a mai napig is a fő cél, hogy minél hamarabb beolvasszanak minden etnikumot az egységes román nemzetbe.” Hetek/MK