Napi Sajtószemle

– 2005. június 30., csütörtök | 11:11

A Magyar Nemzetben (10.o.) Érszegi Márk Aurél Prioritás az ortodoxiával való kiegyezés? címmel elemzi az új pápa, XVI. Benedek eddigi, alig két hónapos apostoli szolgálatát, hangsúlyozva, hogy azt a folytonosság és kisebb változtatások jellemzik. A cikkíró kiemeli, hogy megfigyelők szerint az ortodoxiával való kiegyezés lehet XVI. Benedek egyik prioritása. A Vatikán-szakértő szerző megállapítja: „A pápa főbb üzenetei a hit alapértékeinek megerősítéséről szóltak. Ezen belül nagy hangsúlyt kapott az élet méltóságának védelme, amit a bioetikai kérdéseket érintő június 12-ei olasz referendum különösen is aktuálissá tett. A pápa a szavazástól való távolmaradásra felhívó olasz püspököket támogatásáról biztosította, a keresztény családokat pedig a kultúrát és a társadalmat uraló relativizmus ellensúlyozása végett nyilvános szerepvállalásra buzdította.” MN/MK A HVG-ben (Érseki intelem 82.o.) Nicolea Corneanu bánsági érsek nyilatkozik az ördögűzés jegyében meggyikolt román apáca tragédiájáról, hangsúlyozva: szükségesnek véli, hogy a jövőben a püspökségek szigorúbban ellenőrizzék, mi történik egyes kolostorokban, főként Moldvában, ahol az emberek rendkívül vallásosak, és vakon bíznak papjaikban. A Román Ortodox Egyházan belül liberálisnak tartott érsek elmondta: „Szerintem Daniel Corogeanu szerzetes és a négy apáca túlkapása volt, hogy az általuk alkalmazott gyógymód a szegény leány halálához vezetett. Ördögűzést amúgy nem csupán a kolostorokban, hanem templomokban is végeznek. Ez része az ortodox vallási gyakorlatnak. Persze minden attól függ, hogy hol, és főként milyen körülmények között teszik ezt. Mindenképpen elítélendő túlkapás, hogy a tamacui kolostorban Istennél nagyobb hatalommal ruházták fel az ördögöt. A szerzetesnek Istenhez kellett volna imádkoznia a lány meggyógyulásáért, nem pedig ördögöt űznie. A vakbuzgó hívek bíznak papjukban, nem tudják elképzelni, hogy hibázott, ezért most két táborra oszlottak… nekem borzasztóan nehéz ítéletet mondanom, de az egyház imádkozik a lelki üdvéért.” Ugyanitt (79-82.o.) Izsák Norbert Gyógyhalál címmel foglalja össze az esetet, s e mellett történelmi áttekintést is ad az ördögűzésről és az elmebetegségről. A lapnak Tringer László pszichiáter professzor elmondta: egy vallásos közösségben már csak azért is nehéz kiszűrni a súlyosan pszichés betegeket, mivel a skizofréniás úgy is viselkedhet, mintha tényleg démonok szállták volna meg, és ezt aztán hittársai is elfogadhatják. A professzor szerint valami ilyesmi történhetett a halálra kínzott román apácával is. Füredi János, az Országos Pszichiátriai Intézet osztályvezető főorvosa úgy véli: ilyen esetben mindenképpen hasznos világi szakemberhez is fordulni, mivel egyes ördögűzési machinációk (vagy éppenséggel az előző életeket állítólag feltárni képes reinkarnációs tanfolyamok, sőt még az elhamarkodottan végzett hipnózis is) képesek a személyiség megzavarására, és éppen a kívántnál ellentétes hatást válthatják ki: provokálhatják, vagy kiújíthatják a lappangó skizofréniát. HVG/MK A Magyar Demokratában (Úton Csíksomlyóba 16-18.o.) Bencsik János tatabányai polgármester nyilatkozik, aki a közelmúltban, engesztelésül a tavaly december 5-ei, kettős népszavazás kudarcáért, 800 kilométer gyalogolt Tatabányáról Csíksomlyóig. Bencsik feleségével elhatározta, hogy zarándok-hálózatot hoznak létre. Ezzel kapcsolatban kifejtette: „Ha komolyan vesszük Nagyboldogasszonyunk nemzetünk életében betöltött szerepét, akkor nem csak évente egyszer kell Õt meglátogatnunk. A Szent Jakab-utat is az év minden szakaszában járják… Ha némi kiszámíthatóságot tudnánk illeszteni a Csíksomlyóba vezető zarándokútba, akkor azt egyre többen látogatnák gyalogosan is. Ezért van szükség egy zarándokház-hálózatra. Nem új házak építésére, hanem meglévő ingatlanok feltérképezésére, és átalakítására gondoltunk. Utam során igen sok kihasználatlan egyházi ingatlant láttam. Az alföldi lelkészlakok mellett már kisebb cserkészházak is épültek, a határon túl pedig elsősorban a református egyházközösségek rendelkeznek ilyen jellegű közöségi házakkal. Mindezeket egy egységes rendszerbe foglalva, napi járóföld tekintetében is elérhető hálózatot lehetne kialakítani néhány esztendőn belül, s így az év bármely időszakában bátran elindulhatnának a zarándokok. Akár kisebb közösségekben, akár egyedül. Először ugyanis saját magunkat kell meggyógyítanunk, azt követően pedig azokat a közösségeket, amelyekben élünk. Ha egy közösség erős és egészséges egyéniségekből állva indul útjára, akkor az együttesen megélt élmények megsokszorozzák annak erejét, és tettre készségét. És ha ezek a közösségek már együtt fognak dolgozni nemzetünk megerősödése érdekében, akkor teljesítjük mindazokat a késői fiúi kötelezettségeinket, amelyeket István király rótt reánk. Õ pedig azt mondta, tiszteljétek Nagyboldogasszonyt úgy, mint édesanyátokat és imádkozzatok, keressétek a társaságát és pártfogását, mert csak az Õ közbenjárásával maradhat fenn a magyar nemzet!” MD/MK Szintén a Magyar Demokratában (65-66.o.) Sillye Jenő, a magyarországi keresztény könnyűzene apostola nyilatkozik, aki többek között elmondta: „Ahogyan ma próbálják beszennyezni a papságot, az egészen gyomorforgató, és éppen azok a pribékek teszik ezt, akik a legtöbbet ártottak nekik. Valami őrült azt mondta, hogy a papság 90 százaléka besúgó volt. Nem besúgó volt, hanem a papság 90 százalékát terrorizálták. Ezek az emberek hívtak meg engem a templomukba, láttam, milyen emberfeletti küzdelmet vívnak. A plébánosom, Tomka Ferenc éppen most írt könyvet erről a témáról, és azt mondja, a kutatások szerint 3 százalékra tehető azoknak a papoknak az aránya, akik valóban ártottak az egyháznak. Egyikük mesélte, hogy valahol Salgótarján környékén egy kis faluban megtették vele azt, hogy este későn bekopogtattak hozzá, beteghez hívták. Kiment, ott állt három sötét alak, nem volt világítás, nekiestek, összevissza verték, rugdosták, a végén odakiáltották, rohadt csuhás, még fogsz kapni. Amikor másodszor-harmadszor is megcsinálták vele, már borzasztó félelemben élt, de tudta, hogy ki kell tartania, mert arra megy a játék, hogy összeroppantsák. Érezte, hogy börtönbe már nem akarják csukni, mert az az idő elmúlt, de megpróbálják mindenáron tönkretenni.” Sillye Jenő azt is elmondta, hogy az ő műfajában „nem kellenek sztárok, itt az egyetlen sztár maga Jézus Krisztus, az Üdvözítő, ide az emberek csak szolgálni kell, hogy jöjjenek. Ezért úgy érzem, a hivatásos zenészvilág és miközöttünk mindig megmarad egy fal, mert mi más úton járunk. Nem is szeretnék az ő útjukra térni, inkább a magamén továbbjárkálni.” MD/MK