A Népszava (13.o.) Eladnák XVI. Benedek szülői házát címmel számol be arról, hogy el akarja adni a pápa szülőházát az a hölgy, aki most lakik Marktl am Innben, a Piactér 11-es számú házban. A hölgynek a rengeteg turista miatt ugyanis felborult az élete, s elege lett a zarándokokból is – írja a lap, hozzátéve: a helyi polgármesteri hivatal múzeummá akarja megtenni a házat, amelyben Joseph Ratzinger 1927. április 26-án, hajnali négy óra tizenöt perckor megszületett. Népszava/MK
A Hetekben (2.o.) Benke László Benedek Európája címmel elemzi a szentatya héten megjelent, Szent Benedek Európája a kultúrák válságában című könyvét. (lásd június 21-ei számunkban a Bemutatják a pápa Ratzinger bíborosként írt utolsó könyvét című íráunkat – a szerk.) Benke rámutat, hogy a tanulmányokat a pápa még a Hittani Kongregáció elnökeként fogalmazta meg, a kiadás időzítése viszont – a könyvet egyfajta pápai programbeszédként fogadó hírügynökségi elemzők szerint – nem esetleges. „A Benedek Európája ugyanis alig egy héttel azt követően jelent meg, hogy a római katolikus egyház jelentős győzelmet aratott a mesterséges megtermékenyítés és az embriókkal való kísérletezés engedélyezéséről tartott olaszországi népszavazáson, ezzel pedig ismét bizonyítani tudta tömegbefolyását” – írja a Hetek munkatársa. A cikkíró kiemeli, hogy a pápa „Európa felőli keserű csalódottsága mindhárom fejezetben süt a könyv lapjairól… A könyv tiltakozik azok ellen, akik szerint az istenhit a magánélet szférájába tartozik, és a közélet számára semmiféle jelentőséggel nem bír. A szerző az élet védelméért folytatott harc mellett is lándzsát tör” – olvasható az ismertetésben. Hetek/MK
A Reform (16-17.o.) Belehalt az ördögűzésbe címmel foglalkozik azzal az általunk is közölt hírrel, hogy Romániában egy kolostorban egy pap és négy apáca ördögűzés címén halálra kínozták a 23 éves Maricica Irinát. A cikk úgy véli, hogy a megrázó eset „megtisztulási folyamatot indíthat el a sok tekintetben igencsak okkult román ortodoxia berkeiben. A várhatóan politikai nyomás alá kerülő vizsgálóhatóságoknak azonban nem lesz könnyű dolguk: az államegyházi reflexekkel rendelkező görögkeleti egyház belső ügyei mindig is tabutémának számítottak Romániában.” Reform/MK