Napi Sajtószemle

– 2005. június 18., szombat | 10:11

A Népszabadság Hétvége című mellékletében (7.o.) Trencsényi Zoltán A galambfeletti teljesítmény címmel mutatja be Peller Józsefet, a világ egyik legjobb, Oscar-díjas galambászát, aki mostanában egy különleges versenyt szervez az április 2-án elhunyt II. János Pál és utódja, XVI. Benedek pápa tiszteletére. A galambokat a Szent Péter térről engedik majd fel, hogy – amint a háromszoros olimpiai bajnok galambász fogalmaz – „káprázatos kavalkádban hirdessék a szeretetet.” Peller József leszögezte: ha ebben a durva világban mindez akár csak egyetlen embert megszelídít, az már siker. Legalább akkora, mint amikor egy galambja sok száz kilométernyi röpülés után könnyedén landol a háztetőn: „megjöttem, főnök.” Népszabadság/MK Több lap beszámol arról, hogy Romániában rendőrségi nyomozás indult, miután az ortodox Tanacu-kolostorban egy pap – a 29 éves Petru Corogeanu – és négy apáca halálra kínoztak egy fiatal apácát, a 23 éves Maricica Irina Cornicit, mert úgy vélték, hogy megszállta a gonosz. A fiatal apáca, aki alig három hónappal korábban került a kolostorba, skizofréniában szenvedett, a kórházból fivére és két apáca felelősségére távozhatott. A pap és a négy apáca június 10-én egy sötét cellába hurcolták Irina Cornicit, kezét-lábát összekötözték és otthagyták. Három nappal később – mivel rángógörcsei nem csillapodtak – egy fakereszthez láncolták, száját törülközővel tömték be. Újabb három napig hagyták láncra verve, étlen-szomjan a veremben, míg végül az apáca infakrtusban meghalt. A Népszabadság (21.o.) Románia: halálos ördögűzés, a Magyar Nemzet (16.o.) pedig Nyomozás az ördögűzők ellen címmel idézik Daniel atyát, a Szentháromság zárda főnökét, aki elismerte: igaz, hogy Irina három napig meg volt kötözve az erőszakossága miatt, de arról nem tehetnek, hogy eközben kómába esett és szívrohamot kapott. „Lelkipásztori szempontból korrekt, nagyon korrekt módon jártunk el. Egymást követően háromszor is misét mondtunk érte, és megpróbáltuk kiűzni belőle az ördögöt. Semmijét nem törtük el, csak a kezénél és a lábánál megkötöztük.” A kolostor egyik apácája, Marta nővér is hasonlóképpen vélekedett. Azt mondta, ördögűzéssel próbálták kezelni, imádsággal, „Isten irgalmába ajánlva őt. Az Úr akarata volt, hogy meghalt” – tette hozzá. MN/Népszabadság/MK A Színes Bulvár Lap (11.o.) Bibliai halált szenvedett a román apáca című beszámolójában idézi Magyar Marius budapesti román ortodox lelkészt: „Megdöbbentőnek tartom a Romániában történteket. Olykor hozzám is fordulnak azzal, hogy űzzem el a bennük lévő ördögöt. Nehéz meghúzni a határvonalat a pszichés betegségek és az ördög által megszállt ember tünetei között. Ezért én nem végeztem még ördögűzést, ilyesmivel főleg kolostorokban foglalkoznak. De rontást le szoktam venni. Az ortodox vallásban nincsen hagyománya az erőszak alkalmazásának, a kínzásnak. Nem örülünk az ilyen fundamentális viseledésnek, hiszen emiatt egyházunk erős támadásoknak lesz kitéve a közeljövőben.” Színes Bulvár Lap/MK A Magyar Nemzetben (36.o.) Bárány Attila Égi kagán címmel elemzi Ferdinandy Mihály Az istenkeresők című, először 1943-ban, majd 2003-ban ismét megjelent, az Árpád-házat bemutató könyvét. Bárány rámutat, hogy Ferdinandy az Árpád-házhoz tartozó történelmi személyiségek legfőbb tulajdonságának a szakralitást tartotta, s ez „Álmos választottságából táplálkozik – már Anonymus is úgy magyarázta Álmos nevét, hogy azért hívták Álmosnak, ami latinul szent…, mivel az ő ivadékaiból szent királyok és hercegek születtek. Ferdinandy úgy látja, hogy az Árpádok majdnem minden tagjánál megfigyelhető a kiválasztottság tudata, a kitűnésre való törekvés: az új, keresztény világban ez csak úgy valósulhat meg, hogy a nemzet hagyományos védelmező atyja is nyugati típusú keresztény lovagszent lesz, mint Szent László… Ferdinandy sorsanalízise szerint az ősi magyar szellem önmaga választotta a kereszténységet, és önmaga döntött úgy, hogy a túlélés érdekében befogadja és magáévá teszi a nyugat-európai kultúrkört, s így nem az szippantotta be a pogány magyarságot. Szekfű Gyula szavaival élve a ’hősök és szentek’ családja képes volt arra, hogy maga vezesse át népét a keresztény Európába. A dinasztia sajátos kiválasztottságtudata a megmaradás létfeltétele volt.” MN/MK