Napi Sajtószemle

– 2005. június 9., csütörtök | 10:02

A Népszabadságban (11.o.) Sárközy Júlia Miért szerepel keveset a pápa? címmel a pápaválasztás napjaiban hangoztatott véleményeket idéz: II. János Pál, „a lengyel pápa öröksége hatalmas teher, nem lesz könnyű dolga az utódjának, elkerülhetetlen lesz az összehasonlítás.” A lap római tudósítója hozzáteszi: XVI. Benedek valóban „hallgatagabb” pápának tűnik, mint az években át a világsajtó központjában szereplő elődje. Sárközy azonban kifejti: az új pápa „bombasztikus” lépések nélkül, csendesen dolgozik, „de ha csendesebben is, határozottan új stílust képvisel, egyáltalán nem másodrendű pápa. Elég arra gondolni, hogy a mesterséges megtermékenyítésről hét végén esedékes olasz népszavazás előtt kemény szavakkal ítélte el nemcsak az abortuszt, hanem a házasságon kívül élő hetero-és homoszexuális párokat is. Ha II. János Pál mondta volna ezt, a hírt széles visszhang kísérte volna. Az évtizedeken át a Hittani Kongregációt vezető Ratzingertől ez megszokott: pápaként is a doktrína őre. XVI. Benedek viszont pápasága rövid ideje alatt is rányomta már a bélyegét a Vatikánra: fokozatos liturgiai változtatásokat vezet be, megerősíti a kollegialitást, módosítja a vatikáni szimbolikát. A pápai hatalom újfajta felfogásának az apró jele az is, hogy XVI. Benedeket, amikor elhagyja a Vatikánt, a svájci gárdisták kísérik, akik először lépik át a pápai állam határait.” Sárközy arra is rámutat, hogy XVI. Benedek komoly diplomáciai munkát indított: lépéseket a Moszkvával való közeledésben, így a tudósító a vatikáni folyosókon azt hallotta, hogy „Ratzingernek könnyebb lesz orosz földre eljutnia, mint a lengyel pápának.” „Meglátjátok, nagy pápa lesz!” – állítják a tapasztalt olasz Vatikán-szakértők. A cikkíró azt is megjegyzi, hogy elődjével ellentétben Ratzinger nem szívesen enged bepillantani személyes életébe sem: amikor a pápai lakosztályba költözött, száraz közleményben cáfolta, hogy kedvenc macskáit is magával vitte volna. Népszabadság/MK Szintén a Népszabadság (Kontaktus… Várszegi Asztrik… 1.,11.o.) idézi Igor Vizsanov atyát, aki Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát és II. Alekszij keddi, moszkvai találkozója után azt mondta: A Vatikán oroszországi politikájának alapvető változásához lenne szükség ahhoz, hogy a két egyház közeledhessen egymáshoz. Egy ilyen változás nem Várszegi püspökön vagy a magyar katolikusokon múlik, hanem Rómától függ, amelynek az oroszországi katolikus struktúrák alá vannak rendelve. A lap kiemeli, hogy XVI. Benedek alapvető elkötelezettségének nevezte az ortodox egyházhoz fűződő feszült kapcsolatok oldását. Vizsanov atya méltányolta a közeledési szándékról szóló katolikus nyilatkozatokat, de konkrét lépéseket sürgetett alátámasztásukra, ismét követelve az állítólagos katolikus térítési buzgóság leállítását a hagyományosan ortodox területeken. Népszabadság/MK A Magyar Demokratában (29-31.o.) Hajdó József gyergyószentmiklósi főesperes nyilatkozik, aki elmondta: „1989 után egyházunk is fellélegezhetett, s ma szabadon gyakorolhatja vallását. Dél-Erdélyben azonban számos a gond. Szórványba jutottak ezek az egyházközségek, mert egész falvakat irtottak ki. Majd minden faluban közös sírok tanúskodnak, hogy népünk véráldozatot hozott hitéért és anyanyelvéért. A gyulafehérvári főegyházmegye és a katolikus hívek segítik a szélre szorultakat, mert ha ők elesnek, a gyűrű szűkül, és akkor mi következünk. A lemorzsolódás egyre rohamosabb. Ezt megakadályozni mindnyájunk szent kötelessége. Külön probléma a csángók helyzete. Küzdelmes összefogással csángó gyerekek tanulnak Erdélyben és az anyaországban. Ott olyan sokkhatás éri őket, ami lassan megérleli bennük azt a döntést, hogy nem mennek haza. És ha továbbra is fények nélkül maradnak csángó testvéreink, egyre közeledik a teljes beolvadás, a sötétség legyőzi a világosságot.” A gyergyószentmiklósi főesperes sajnálattal szólt arról, hogy a fények kioltásából az egyház néhány embere is kiveszi a részét. Felidézte, hogy az első magyarországi pápalátogatásról hazatért csángó asszony rákérdezett a román „paposzkájára”, hogy lehet az ördög nyelve a magyar, amikor a szentatya is megszólalt ezen a nyelven? A tisztelendő hamisan mosolyogva azt felelte: „Tévedés, néni. A szentatya sohasem szólt magyarul, nem is tud azon a nyelven. Akit láttál, hallottál, az színész volt. A magyarok öltöztették be pápának.” Hajdó József állítja: „Csángó testvéreink csak úgy maradhatnak meg, ha nem számolják fel hagyományos életvitelüket és mi közös összefogással megteremtjük azt a lehetőséget, hogy ez a nép teremtő Istenével anyanyelvén beszélhessen. Ha a Böjte Csaba atya által megálmodott és elkezdett alma mater felemelése sikerül, van reményünk mai süllyedő állapotunkban is.” Hajdó József aggódva szólt arról, hogy a bölcső „nemzetünk legdrágább süllyedő világa lett. Az egyházon kívül senki nem meri elmondani: ’Ne bántsátok a bölcsőket!’ Ha így folyik továbbra is a bölcsőháború, kétszáz év múlva megszületik az utolsó magyar… Amíg pogány oltárokat mutogatnak a médián keresztül, és a családi élet szentségét megalázzák, a szabadosságnak dobják oda, amíg a szabad szerelem lesz az értékrend a szülők és gyermekeik életében, addig hiába húzzuk a nemzet életében a vészharangot, nem hallják meg, nem akarják meghallani. A tatár- és törökdúlás után most az abortálás zúdult ránk. Fekete Istvánnak lesz igaza, aki könyvében egy gólya szájába adja a szót: ’Aki nem örül az utódnak, annak el kell pusztulnia.’ Jézus nem angyalt állított a világ elé példaképnek, hanem gyermeket. A japán nő így imádkozik: ’Ó, Istenem, ne hagyd virág nélkül a tavaszt, madár nélkül a kalitkát, ne hagyd mosoly nélkül az arcot, gyermek nélkül a házat.’ Imánkban így szóljunk az Úrhoz: Úristen, ne hagyd gyermek nélkül a magyar nemzetet!” MD/MK