Napi Sajtószemle

– 2005. június 7., kedd | 10:16

A Magyar Hírlap (15.o.) Nem égették el II. János Pál feljegyzéseit címmel készített összeállítást annak kapcsán, hogy Stanis³aw Dziwisz, frissen kinevezett krakkói érsek, aki 38 éven át volt az április 2-án elhunyt szentatya személyi titkára, bejelentette, hogy nem égette el a néhai pápa személyes feljegyzéseit. Az orgánum ismerteti Dziwisz általunk is közölt nyilatkozatát, s úgy értékeli, hogy a krakkói érsek közlése „találgatások hullámát indította el. Karol Wojty³a a legkülönbözőbb eseményekről, emberekről, államférfiakról vetette papírra gondolatait, nem is beszélve azokról a hitéleti elvekről, amelyek megnyilatkozásait uralták, és amelyek szellemében a Vatikánt, a több mint egymilliárd katolikus hívőt kormányozta… Nem derül ki a jelentésekből, mit szól a Vatikán – és személyesen XVI. Benedek pápa – ahhoz, hogy Dziwisz érsek személyes tulajdonaként kezeli II. János Pál pápa feljegyzéseit, iratait, és még azt is megteheti, hogy ország-világ előtt megtagadja a pápa végakaratának teljesítését. Sokan feltételezik, hogy Dziwisz érsek ’üzent’: értsenek belőle mindazok, akiknek lehet félnivalójuk – tőle.” Az újság szerint Dziwisz és XVI. Benedek pápa viszonyára jellemző egy 2003. őszi incidens: Joseph Ratzinger bíboros belebotlott egy újságíróba, aki II. János Pál egészsége felől érdeklődött: „Nincs jól – mondta Ratzinger –, imádkozunk érte. Dziwisz magához rendelte a Hittani Kongregáció mások által rettegett főnökét, aki sírva kért bocsánatot. Ezt Dziwisz érsek akkor nyilvánosságra is hozta: Ratzinger bíboros sírt, elmondta, hogy ő senkinek sem adott interjút, pusztán válaszolt valakinek a kérdésére, megjegyezve, hogy imádkozzunk a pápáért.” A Magyar Hírlap beszámol arról is, hogy tegnap az Independent című brit lap lengyel forrásra hivatkozva azt írta, hogy Dziwisz atya az egyik leggyűlöltebb figura volt a Vatikánban, sok mindent megengedhetett magának, és hatalma egyre csak nőtt. Megtehette azt is, hogy az utolsó tizenkét évben nem engedte a pápa közelébe Wojty³a jó barátját, életrajzíróját, Adam Boniewski atyát. A Magyar Hírlap valósnak tartja a veszélyt, hogy a krakkói érsek „a hasára üt, kitalálja, mit írt vagy akart a néhai II. János Pál, és ezzel befolyásolja valakinek, valakiknek a bukását vagy felemelkedését – egyebekről már nem is szólva.” MH/MK Az összeállítás alatt olvasható A brit katolikusok bírálják XVI. Benedeket című írás, amely szerint Cormac Murphy-O’ Connor bíboros, Westminster érseke és a legtekintélyesebb brit katolikus méltóság vasárnapi szentmiséjén „közvetetten ugyan, de félreérthetetlenül szembeszegült XVI. Benedekkel, illetve azzal az irányzattal, amelyet a pápa meg kíván honosítani az egyházban. A katolikus hierarchia liberális irányzata elégedetlen XVI. Benedek pápa ama felfogásával, amely szerint nem baj, ha az egyház zsugorodik, csak tisztuljon meg. Ezzel szemben a brit bíboros elkötelezte magát a II. Vatikáni zsinat által 1965-ben elfogadott, egyik legliberálisabb dokumentum, a Gaudium et spes (Öröm és remény) mellett, amely az egyház és a mai világ viszonyáról szól. A brit katolikus méltóság szerint ez volt az a dokumentum, amely forradalmat csinált, és szilárdan beágyazta az egyházat a mai, modern világba, ahol az egyház már nem a doktrína és a tekintély bástyái által védett és az ellenség által ostromlott erőd. XVI. Benedek pápa viszont még elődjénél is jobban a doktrína és a tekintély védelmezője, és éles határvonalat kíván húzni még a katolicizmus és más keresztyén vallások között is, nem szólva más vallásokról” – írja a liberális napilap. MH/MK A Magyar Nemzetben (15.o.) Haklik Norbert Nitzsch-reklám a kultusztárcától címmel reagál arra, hogy Bozóki András kultuszminiszter reklámozta Hermann Nitsch Orgia misztérium színház – tanulmányok, tézisek, kísérletek című kötetét, amit a közelmúltban mutattak be a Ludwig Múzeumban. A cikkíró emlékeztet rá, hogy Nitsch 1999-ben országos botrányt kavart Budapesten megrendezett kiállításával, amelyben disznóvérbe mártott feszületek és hasonló „tabudöntögető alkotások” játszották a főszerepet, és amely ellen a katolikus püspöki kar, a különböző keresztény egyházak, a Mazihisz és civil szervezetek is tiltakoztak. Haklik kíváncsi lenne arra, „hogyan fogadnák az efféle ’tabudöntögetést’ egy olyan országban, ahol az emberek még komolyan veszik a hitüket – ha Hermann Nitsch mondjuk Szerbiában vagy Görögországban pravoszláv ikonokat, Latin-Amerikában katolikus feszületeket, vagy Iránban Koránt disznóvérben áztatva próbálná ’tudatosítani’ a nézőkben ’elfojtott ösztöneiket.’ Vélhetőleg olyan katarzisban, ’szép, gyötrelmes tragédiában’ részeltetnék Nitsch urat, amelyhez foghatót többé soha az életben nem volna alkalma megtapasztalni… és ha hasonló ’művészek’ alkotásait merészelné reklámozni, akkor ezekben az országokban bizonyára a kulturális tárca is alaposan megtisztulna. A miniszter katartikus távozása után.” MN/MK