Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) Fő veszély az egyházon belüli bűn címmel részletesebben, a Népszava (2.o.) XVI. Benedek Portugáliában címmel rövidebben, a Magyar Nemzet (8.o.) Portugáliába érkezett a pápa címmel néhány sorban számolnak be arról, hogy négynapos apostoli látogatásra tegnap Portugáliába érkezett XVI. Benedek pápa.

A Népszabadság kiemeli: a Szentatya első üzenetéből kiderült, hogy nem kívánja megkerülni a katolikus egyházat érintő botrányokat portugáliai útja alkalmából. A lap megállapítja: „A katolikus egyházfő egy magát katolikusnak valló, de a vallást nemigen gyakorló országba ékezett… A portugál lakosság 96 százaléka mondja magát katolikusnak, de csupán húsz százalékuk gyakorolja rendszeresen vallását. Nemcsak a vallást gyakorlók száma csökken évről évre, hanem az igehirdetők száma is. Jelenleg minden két elhunyt pap helyett csupán egyet szentelnek fel. Nem véletlenül utalt Fatimára üdvözlőbeszédében a pápa. Fatima, ahol 93 évvel ezelőtt a legenda szerint megjelent a Szűzanya három pásztorgyerek előtt, mára sem vesztett vonzerejéből, évente mintegy négymillió zarándok keresi fel” – írja a Népszabadság.

A Népszavában (2.o.) Rónay Tamás Utódot talált a pápa címmel az elmúlt napok eseményei alapján nyilvánvalónak tartja, hogy „hatalmi harc dúl a Vatikánban. Olyasfajta mozgolódás tapasztalható a Szentszéknél, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. Nem véletlen elszólás volt, hogy Christoph Schönborg bécsi bíboros érsek elárulta, a kilencvenes években Angelo Sodano bíboros államtitkár akadályozta meg az előző bécsi érsek, Hans Herman Groer elleni, a mostani pápa, XVI. Benedek által kezdeményezett vizsgálatot pedofília miatt.” A szerző azt állítja, hogy nyilatkozata miatt egyes kúriai bíborosok Schönborg ellen fordultak, de abban biztosak lehetünk, hogy a bécsi érsek továbbra is élvezi a pápa bizalmát, „sőt feltehetően maga XVI. Benedek ösztökéli ezekre a megnyilatkozásokra. Ha ugyanis a bécsi bíboros mondatait alaposabban górcső alá vesszük, az derül ki, hogy Joseph Ratzinger már korábban ki akarta vizsgálni a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyeket, ám a Kúrián belül rendre megakadályozták ebben.” Rónay szerint az, hogy épp a bécsi bíboros emeli ki a pápa pozitív szerepét, „arra utal, hogy XVI. Benedek megtalálta utódjelöltjét. Valószínűsíthető ugyan, hogy még éveket kell várni az új pápaválasztásra, de úgy tűnik, a német pápa elkezdte felépíteni az osztrák bíboros imázsát. Kérdés, ez mire lesz elég?”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (A bűnöző is ember 15.o.) Horváth Zoltán István, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa nyilatkozik, aki elmondta: korán elhatározta, hogy pap lesz, és ez a vágya a sorkatonai szolgálata idején még jobban megerősödött. Lentiben a nyolcvanas évek közepén tizennyolc hónapra a különböző felekezetű papnövendékeket a büntetett előéletűekkel egy ezredbe sorozták be. „Az eszmei cél mögött az a nyilvánvaló politikai szándék húzódott meg, hogy mi, papnövendékek – akik életünket az egyházi szolgálatra tettük fel – majd az elítéltekkel való együttlét során kijózanodunk, és leteszünk erről az elhatározásunkról. Nyilvánvaló, hogy egyeseknél, akiknek a hivatástudata talán még nem volt elég erős, bevált ez a módszer. A legtöbbünknél szerencsére nem, így nálam sem, sőt még inkább felerősödött a hitem, az ott átélt időszak ugyanis az életből adott egy kis ízelítőt számomra. A kaszárnyában keserves emberi sorsokat ismertem meg, akiknél a nem megfelelő családi háttér is közrejátszott a bűn elkövetésében. Ez különösen igaz volt arra a büntetett előéletű társamra, akivel egy századba kerültem. A vele való rendszeres beszélgetések alkalmával tudatosult bennem a felismerés: nem szabad valakit egy egész életre megbélyegezni, csak azért, mert egyszer életében hibázott, és bűnt követett el. Az illető azóta megbánta tettét, ma harmonikus és kiegyensúlyozott családi életet él. Helyénvaló, hogy elítélték őket jogilag, de emberileg soha senkit nem lehet egyértelműen elítélni. Azt, hogy az illető akkor pontosan miért cselekedett úgy, ahogy, azt csak egyedül Isten tudja és képes megítélni.” Vinczeffy Levente interjúkészítő kiemeli: „Horváth Zoltán István öt éve fáradhatatlanul gondozza közösségének lelki, kulturális életét… Horváth atya egész lényéből sugárzik az életöröm… mindig arra törekedett, hogy boldogságot, örömet szerezzen másoknak.” A lelkipásztor elmondta: „Mindazt, amit az élet ad, szeretem. Szeretek emberekkel találkozni, szeretek a másiknak örülni. Szeretem rávezetni az embereket, hogy miként szabaduljanak meg lelki terheiktől, és váljanak szabaddá. Ez a felfogás vezérelt már a katonaságnál is, ahol a bűnözők tudtára adtam, hogy Isten mentesíti őket a bűneik alól, ha kellő alázattal és hittel megbánják, bocsánatot kérnek, és jóváteszik azokat. A kapu előttük is nyitva áll, hogy ugyanolyan tiszta lélekkel és tiszta szívvel újrakezdjék az életüket.” István atya felidézi: „A katonaságnál például szerelmes leveleket írtam, ugyanis azok az elítélt katonák, akik nem tudtak szépen és helyesen írni, de valami nagyon szép levéllel szerettek volna kedveskedni a kedvesüknek, engem kértek meg, hogy írjak a nevükben. Elsőre hüledezve fogadtam a ’megbízást’, és megpróbáltam lebeszélni őket arról, mondván, hogy azok nem a saját szavaik lesznek. De ha valaki hajthatatlannak bizonyult, én végül belementem a dologba. Úgy éreztem, ezzel is segítek neki. A levélírást minden esetben egy komolyabb beszélgetés előzte meg, hogy valamelyest bele tudjak helyezkedni az ő helyzetükbe, hogy miről is szóljon a levél. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök egyszer.”

Szintén a Magyar Hírlap (Szentmise… 2.o.) beszámol arról, hogy Boldog Salkaházi Sára emlékére a fővárosi Örökimádás-templomban tegnap közbenjáró imaestet tartottak. Székely János esztergom–budapesti segédpüspök mutatott be szentmisét. Az MH emlékeztet rá: a szociális nővért a nyilasok kivégezték 1944-ben, mert rendtársaival együtt zsidókat mentett. XVI. Benedek pápa döntése értelmében 2006. szeptember 17-én a Szent István-bazilika előtti téren, tízezres tömeg előtt avatták boldoggá Salkaházi Sárát.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (14.o.) Miklós Péter Kereszténység és nemzet szolgája címmel emlékszik meg arról, hogy harminc évvel ezelőtt Budapesten, 1980. május 10-én közlekedési balesetben elhunyt Bálint Sándor néprajztudós, a szegedi egyetem bölcsészkarának egykori professzora, a Demokrata Néppárt volt parlamenti képviselője, „a legszögedibb szögedi.” A cikkíró emlékeztet rá: Bálint Sándor születésének hat évvel ezelőtti centenáriuma felemásra sikeredett, a néprajztudomány és a keresztény értelmiség konferenciákkal emlékezett meg róla, a szülőházát viszont éppen abban az évben bontatták le, a szegedi szocialista városvezetés az ígéreteken kívül semmit nem tett az épület megmentéséért. A katolikus egyház viszont tisztelettel őrzi Bálint Sándor emlékét: Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök áldozatos munkája eredményeként folyamatban van Bálint Sándor boldoggáavatási eljárása. A szükséges dokumentumok az Apostoli Szentszék előtt vannak, a félezer éves szeged-alsóvárosi ferences templom hívei pedig imádkoznak közbenjárásáért. Miklós Péter hangsúlyozza: a harminc éve elhunyt „kiváló tudós, európai szellem, kereszténydemokrata politikus, hagyományait őrző katolikus polgár Bálint Sándor 1947. december 5-én országgyűlési képviselőként elmondott szavai útmutatásul szolgálhatnak napjaink politikusainak is: „A magyar külpolitikának legfőbb céljai: a magyar népi és nemzeti lét biztosítása, állami függetlenségünk megóvása, a határokon túl élő magyar nemzetiség emberi, nemzeti és állampolgári jogainak biztosítása, illetőleg az ezek fölött való őrködés…”

Magyar Kurír