Napi Sajtószemle

– 2005. május 28., szombat | 11:02

A Népszava Szép Szó című mellékletében (3.o.) Rónay Tamás Ratzinger Szent Péter trónján címmel azt fejtegeti, hogy több mint egy hónappal XVI. Benedek pápai beiktatását követően továbbra is kérdés, hogy az új egyházfő „mennyire tudja orvosolni az egyház bajait? Melyek az egyház jelenlegi legnagyobb kihívásai, s e tekintetben mire számíthatunk XVI. Benedektől?” A szerző úgy véli: a szentatyának először is nagy változásokat kell véghez vinnie a Római Kúriában. Rónay szerint XVI. Benedek eddigi megnyilatkozásaiból egyértelmű, hogy az új pápa számára fontos az egyházi hagyomány megőrzése, egyes régi szokások felelevenítése, így például nem volt véletlen az, hogy a beiktatási szentmiséjét követő napon, április 25-én Szent Pál sírjánál imádkozott. A hagyomány előtérbe helyezését jelenti a fejedelmi többes visszaállítása: egyházfőként a Sixtus-kápolnában tartott első szentbeszédében, április 20-án rendszeresen többes szám első személyben beszélt magáról, szakítva elődje, II. János Pál szokásával, aki újítás gyanánt rendszeresen az én-t használta – írja a cikk szerzője. Rónay szerint az is hamar kiderült: bár XVI. Benedek többször hangoztatta, hogy II. János Pál irányvonalát kívánja követni, két teljesen eltérő egyéniségről van szó. „A lengyel pápa közvetlenségével hamar belopta magát az emberek szívébe. Joseph Ratzinger azonban alapvetően tartózkodó, az érzelmeit palástoló egyéniség. Jellemző például, hogy beiktatási szentmiséjén a Szent Péter téren lévő mintegy százezer honfitársa abban reménykedett, anyanyelvén is mond néhány mondatot, csakúgy, mint egykor II. János Pál, aki rendszeresen szólt lengyelül a hívekhez. Többen csalódottan vették tudomásul, hogy Benedek egy szót sem mondott németül.” Ugyanakkor a szerző úgy látja, hogy XVI. Benedek megpróbál népszerű elődje nyomdokaiba lépni, még akkor is, ha ez a szerep kicsit idegen személyiségétől. Rónay felidézi, hogy amikor II. János Pál temetési szertartását rendezték, a tömeg a lengyel egyházfő azonnali szentté avatását követelte, és bár az egyházjog értelmében erre nincs mód, Joseph Ratzinger három héttel megválasztását követően fontos lépést tett, elindította elődje boldoggá avatási eljárását. A cikkíró szerint azonban ennek csak egyik oka, hogy népszerű akar lenni a hívek körében. „Nyilvánvalóan köszönetet is akar mondani az elhunytnak, hiszen a lengyel pápának köszönhette fényes vatikáni karrierjét: II. János Pál 1981-ben hívta a Vatikánba, s tette meg a Hittani Kongregáció prefektusának, amely a pápa utáni legbefolyásosabb pozíció. Egyházpolitikai szempontjai is lehetnek Ratzinger döntésének: így juttatja kifejezésre, hogy továbbra is számít a lengyel hívekre. Lengyelország Olaszország mellett a legfontosabb európai állam a papi utánpótlás szempontjából. Az öreg kontinensen e tekintetben aggasztó a helyzet: száz papi hivatásra mindössze tizenkét szeminarista jut. Ennél Amerikában, Afrikában és Ázsiában kedvezőbbek az adatok. Ha tehát a lengyel hívek kevésbé bíznak a Vatikánban, az hosszabb távon az egyház befolyásának jelentős visszaesését eredményezné Európában.” Népszava/MK A Magyar Nemzetben (Akár az ima 23.o.) Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész nyilatkozik, akinek főtémája a szakralitás: megformázta Jézust és követőit, valamint több szentet, így Szent Mártont és Assisi Szent Ferencet. Elmondta: „Szent Ferenc története mindig foglalkoztatott, főként a legendája. E történet szerint Szent Ferencnek volt egy madara. Az a madár mindig ott ült a vállán, kísérte a szentet mindenhova. Utolsó napján sem vált meg tőle, s amikor meghalt Szent Ferenc, örökre elaludt a madárka is. Ezt a megkapó kapcsolatot akartam én kőbe vésni, mégpedig úgy, hogy a Szentlélekre is utaljak a madár által. A Jó Pásztorról, Krisztusról, aki egyetlen elveszett bárányának is a keresésére indul, Máté evangéliumában olvashatunk. Számos Jó Pásztor ábrázolást ismerünk, örök téma ez, kétszáz év múlva is ugyanazt fogja mondani az emberiségnek, mint nekünk. Engem is megmozdított, bennem is fontos gondolatokat ébresztett, ugyanakkor különösnek tartottam, hogy a hagyományos ábrázolások szerint voltaképpen nincs semmilyen kapcsolat a pásztor és a meglelt bárány között. Ezért azt gondoltam, a két fejet egymás felé fordítva megpróbálom ezt a szerintem nagyon is létező kapcsolatot kifejezni.” Szmrecsányi Boldizsár arról is szólt, hogy az ember mindig érzi maga körül egy magasabb erő jelenlétét, nem csak alkotás közben. „A kőfaragásnál például vannak olyan monoton munkafázisok, mint a csiszolás. Majdhogynem olyan az szerintem, mint egy ima. Hívő ember vagyok, nem szégyellem. Ha a szobraim nem adnak többet szemlélőiknek a puszta látványuknál, ha nem a teremtést dicsérik, kár volt fáradozni értük.” MN/MK