Napi Sajtószemle

– 2005. május 26., csütörtök | 9:53

A Magyar Demokratában (22-23.o.) Zsebők Csaba Etelköz ünnepelt címmel készített riportot arról, hogy május 15-én, pünkösdvasárnap Rekecsin község határában letették és megszentelték a Regina Pacis (Béke Királynője) Moldvai Csángómagyar Iskolaközpont alapkövét. A cikkíró kiemeli: „Böjte Csaba ismét nagyot álmodott. Arra vállalkozott, hogy a Kárpátok keleti oldalán, a hajdani Etelközben élő csángómagyaroknak önálló iskolaközpontot épít.” Zsebők Csaba közli a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alszámlaszámát is, amelyen várják a támogatásokat a csángómagyarok iskolájának építésére: 10300002-20145639-70213285 MD/MK A Heti Válaszban (Magyar vándor 23-24.o.) Bencsik János, Tatabánya polgármestere nyilatkozik, aki 700 kilométert tett meg gyalogszerrel a Turul-emlékműtől a csíksomlyói Hármasoltárig, hogy így vezekeljen a tavalyi, december 5-ei, kettős állampolgárságról tartott népszavazás kudarcáért. Bencsik elmondta: nem ez volt az első hosszú zarándoklata, „Két éve feleségemmel végigjártuk a Szent Jakab-zarándokút nyolcszáz kilométerét Spanyolországban. Már akkor elterveztük a csíksomlyói utat, ám megszületett kisfiunk, így feleségem most nem vállalkozhatott rá. Maradtam volna velük én is, de jött a népszavazás. Nem volt maradásom.” A polgármester felidézi: „Az utolsó két napot fiatalokból álló udvarhelyi keresztaljával jártam végig. Miután visszaértek Csíksomlyóról, holtfáradtan, ám a Lélek által eltöltve vonultak be a Szent Miklós-templomba. Áldozatvállalás és szenvedés nélkül nincs felelősségvállalás sem magunkért, sem a nemzetért. Amikor félmilió közös anyanyelven beszélő ember útra kél, hogy találkozhasson egy olyan spirituális térben, mint Csíksomlyó, botorság lenne azt mondani, hogy nem létezik nemzet. Hogyan is alkudozott Ábrahám az Úrral Szodoma és Gomorra érdekében? Ha csak tíz igazat, ha csak ötöt, ha csak egyet találsz, ne pusztítsd el! A helyzetünk nem reménytelen. Közöttünk sokkal több igaz ember van. Utamon ez volt a legnagyobb tapasztalás: a magyar nemzet súlyos, de nem halálos beteg. Csak el kell indulni, ki kell tárni a karunkat. Nekünk, anyaországiaknak kell dolgoznunk, hogy visszanyerjük a bizalmukat. A gyógymódor a szeretet, az egymás felé fordulás.” Bencsik János az interjúban elmondta azt is, hogy feleségével elhatározták: létrehoznak egy, a spanyolországihoz hasonló zarándokház-hálózatot Csíksomlyóig. „Annyi az üres plébánia a paphiány miatt, ezeket szállásokká lehetne alakítani. Ma már vannak hárman-négyen a környezetünkben, akik támogatnak. Ha ezt a tervünket életünk végéig meg tudjuk valósítani, már nem éltünk hiába.” HV/MK A Népszabadságban (17.o.) Hovanyecz László A mérce: a Biblia címmel méltatja az Új Mnadátum Könyvkiadó Kréné című, ókortörténeti sorozatának legújabb, közelmúltban megjelent három kötetét: Karasszon István: Az Ószövetség varázsa, Fröhlich Ida: Az utókor hatalma és Kőszeghy Miklós: Salamon, avagy a történet vége. Hovanyecz megállapítja: a Kréné-sorozat könyvei egyebeken túl éppen azért olyan kitűnőek, mert íróik számára is a Biblia a mérce. Ahogyan az volt Thomas Mann számára is, amikor a József és testvérei-t írta. Népszabadság/MK