Napi Sajtószemle

– 2005. május 23., hétfő | 10:50

A Népszabadságban (7.o.) N. Kósa Judit Belenéztek a kőbe főcímmel és A Mátyás-templom meglepetései alcímmel készített összeállítást a Mátyás-templom rekonstrukciós munkálatairól. A cikkíró idézi Deák Zoltán építészt, aki egy emberfejnyi kődarabot mutatva kifejtette: a kőbe nem lehet csak úgy belelátni. A sértetlen felület alatt bármi lehet. A többkilós fiatorony a templomról vált le nemrégiben: bár a külsején a gyakorlatlan szem semmit sem vesz észre, a szakember jól látja, hogy a belsejében korrodált a vascsap. „Jó ideje – ha mondhatunk ilyet – csak az imádság tartotta a helyén” – írja a szerző. A cikkből kiderül, hogy derűlátó becslések szerint 2007-re fejeződhet be a rekonstrukció, amelynek részleteiről színes, naprakész információkat tartalmazó táblák tájékoztatják majd az embereket. Deák Zoltán, aki az ÁMRK osztályvezetőjeként a helyreállítást irányítja, nem győzni hangsúlyozni: a munkát nemcsak az nehezíti, hogy a templomnak az építkezés ideje alatt is működni kell, hanem az is, hogy a falak és a díszítmények mellett a teljes gépészeti rendszert is meg kell újítani. N. Kósa Judit szerint „felsorolni is nehéz, mi minden ment tönkre mára az ország egyik leglátogatottabb műemlékében, ahol egy-egy erősebb nyári napon nyolc-tízezer ember is megfordul. A szó szoros értelmében hámlanak a kövek, annak ellenére, hogy például a toronysisak nagy részét már az 1910-es években kicserélték. A fedélszék még az eredeti, a tető beázik, a falak rég átnedvesedtek, a villanyvezetékek nem bírják a terhelést, rossz a levegő. A hatalmas felületeket beborító díszítőfestés restaurálását majd csak akkor lehet megkezdeni, ha a tetőjavítás után minden kiszáradt. Törnek a cserepek is, a Zsolnay üzemben újra kell gyártani őket.” A szerző azt is megemlíti, hogy hála a modern diagnosztikai módszereknek, ma már lényegesen többet tudni a templom állapotáról, mint fél évvel ezelőtt, amikor az illetékesek felmérték a templom állapotát. „A korszerű műszerek ’belenéztek’ a kövekbe, és így nemcsak a sérülésekre, hanem a múlt néhány titkára is fény derült. Arra például, hogy Schulek Frigyes lényegesen többet meghagyott az eredeti, középkori Nagyboldogasszony-templomból, mint korábban sejteni lehetett. Olyan helyeken is törtkő-falazatok bukkantak elő, amelyeket eddig XIX. századinak véltek a szakemberek. Emellett számos kibontott kő megtalálható a Budapesti Történeti Múzeum és a templom gyűjteményében, és rendelkezésre állnak az újrafaragáshoz készített Schulek-féle gipszminták is. Ezeket, akárcsak a meglévő oszlopfőket, Végh András régész fogja tüzetesen átnézni.” A cikkíró úgy véli: ha az ÁMRK szakemberei feldolgozzák, digitalizálják Schulek Frigyes dokumentáció-hagyatékát, többet tudunk majd a Mátyás-templom múltjáról és jelenéről, mint eddig bármikor. Népszabadság/MK A Magyar Nemzet (17.o.) Segély Szalaszendnek címmel számol be arról, hogy a svájci székhelyű Szent Lázár Lovagrend budapesti képviseletének közreműködésével segélyszállítmány érkezett a hét végén a nehéz sorsú borsodi Szalaszendre. A lap megjegyzi: maga a karitatív szervezet is súlyos anyagi gondokkal küzd. Vitéz lovag Zoltai László a németországi ruhaadományokból összeállított segélyszállítmányt saját költségeire szállította mikrobuszával az 1100 lelkes községbe. Zoltai a lapnak elmondta: nem esett ugyan nehezére segíteni, mégis sértőnek tartja, hogy az állam semmibe veszi a karitatív szervezetek munkáját. A Szent Lázár Lovagrend ugyanis a korábbi gyakorlattal ellentétben még a kiadások általános forgalmi adóját sem kaphatja vissza az államtól 2003. óta. Az Orbán-kormány szerződésben garantálta az áfa visszatérítését, de a Medgyessy-és a Gyurcsány-kabinet megszakította a hagyományt. A karitatív szervezetek pénzügyi lehetőségei igen szűkösek, sőt a segítők anyagi helyzete sem túl rózsás. Szerinte kínos Magyarországra nézve, hogy a nyugat-európai adományozóknak még a járulékos költségeket is ki kell fizetniük. Nem egyedi eset a Szent Lázár Lovagrend gondja, a többi segélyszervezet szintén a működőképesség határára sodródott az áfa visszatérítésének megszüntetése miatt. Az orgánum kérdésére László Boglár kormányszóvivő megígérte, hogy tájékozódik az ügyben, de a későbbiekben már nem sikerült őt elérni. A polgári napilap a cikk alatt keretes jegyzetben arról is beszámol, hogy a Szent Lázár Lovagrend háromnapos, velencei kongresszusán egyhangú szavazással Paskai László bíborost választotta a szervezet egyházi vezetőjévé. MN/MK Szintén a Magyar Nemzetben (4.o.) Dombi Margit Keresztény, művelt, szociális Magyarországot akart címmel Ifjú Varga Zsigmond református lelkész életét mutatja be, akinek mártírhalálára 60. évfordulójára emlékeztek szülővárosában, Debrecenben, emléküléssel és emléktábla avatással. Ifjú Varga Zsigmondot a II. világháborúban a Gestapo figyeltette, mert meg akarta szervezni a Bécsben tanuló magyar fiatalok háborúellenes mozgalmát. Az egyik prédikációján a templomban ülő gestapós tiszt felszólt a szószékre: „Megvonom öntől a szót.” A lelkész azt válaszolta: „Önnek ehhez nincs joga, és az istentiszteletünket nem zavarhatja meg.” És folytatta a prédikációt. Ifjú Varga Zsigmondot 1944. október 19-én tartóztatták le, majd Mauthausenbe, később pedig Gusenba hurcolták. Papírjára azt írták: visszatérése nem kívánatos. Utóbbi helyen halt meg tífuszban, 1945. márciusában. „Bűne mindössze annyi volt, hogy elítélte az esztelen vérontást, hallgatta az angol rádió híreit és nemzetiszocialista-ellenes beállítottságú volt.” MN/MK