Napi Sajtószemle

– 2005. május 21., szombat | 10:02

A Magyar Nemzetben (24.o.) Fáy Zoltán Félárbócon címmel azt vizsgálja, hogyan fogadta a magyar sajtó II. János Pál pápa halálát. A cikkíró megállapítja: „Amint számítani lehetett rá, nem tartott sokáig a relatív visszafogottság, amelyet II. János Pál halálát követően tapasztalhattunk a hazai sajtóban. Kis időre azonban minden elcsöndesült. Meghalt egy nagy ember, és váratlanul rádöbbenhettünk, hogy az ezredfordulóval mégsincs vége a történelemnek, fontos és emlékezetre méltó események részesei vagyunk.” A szerző emlékeztet rá: 2004. decemberétől az idei év márciusáig a rendszerváltozás óta minden korábbinál nagyobb erővel zajlott Magyarországon az egyház elleni támadás, és ezt az offenzívát vágta el rövid időre a szentatya halálhíre. A cikkíró rámutat: a média számára nem voltak kész receptek, nem volt még rá példa a második-harmadik hírközlési forradalom óta, hogy a világ legnagyobb erkölcsi tekintélyének a betegségéről és haláláról ilyen gyorsan tudjanak hírt adni. Fáy kifejti: „A napilapok elsőként nem bírálatokat, hanem valódi nekrológokat közöltek, politikai elkötelezettségtől függetlenül. Valamennyi baloldali napilapban, de még a bulvárlapokban is értékelő sorok láttak napvilágot, amelyeknek célja nem az igazság elfedése és elferdítése, hanem megismertetése volt. A történelem nagy és hiteles alakja előtt tisztelgett a sajtó. A hazai elektronikus médiumok is hitelesen tudósítottak a világméretű gyászról. A nyomtatott sajtóban csak másnap-harmadnap jelentek meg a Rómától elszakadt teológusok, civilek II. János Pált elítélő véleményei, majd elkezdődött a korlátokat nem ismerő támadássorozat. Hallhattunk ’keljfeljancsizást’, olvashattunk ’óvszeriádákat’, és a Vatikán ’pénzügyi titkait felfedő’ elemzéseket… A varázs egy pillanat alatt szertefoszlott. Hans Küngöt hamarosan nagyobb terjedelemben olvashattuk, mint az egyház véleményét, azzal a látszattal, mintha a Rómát támadó keresztények lennének többségben. A nemzeti gyásznapot éppúgy súlyos bírálatok érték a ’modern köztársaság’ ábrándja nevében, mint a pápával foglalkozó iskolai rendezvényeket. Mintha hatalmas szándék támadt volna II. János Pál életének kiradírozására a fejekből. Nincs szükség korszakalkotó emberekre, nem kell a históriai távlat. A történelem látszólag megint véget ért” – írja sajtóelemzésében Fáy Zoltán. MN/MK A Reggelben (3.o.) Izing Antal Csíksomlyón jókedvem lesz tőletek címmel számol be a a pünkösdi csíksomlyói búcsúról, hansgúlyozva annak lélekemelő hangulatát. A szerző kiemeli, hogy pünkösdkor Böjte Csaba ferences szerzetes, „gyermekeink kolduló barátja” letette az első magyar csángóföldi iskola alapkövét, „A korábban még packázó hatóságok szép beszédeket mondtak az ünnepségen. Mádl Dalma különleges diplomáciai érzékkel a helyszínen tüntette ki őket. Egy zabföld közepén.” A tudósító megemlíti Barta József holtmarosi református lelkész és felesége nevét is, akik jelenleg 16 gyermeket nevelnek, köztük fogadottakat is, valamint beszámol arról is, hogy Bencsik János tatabányai polgármester – akinek felesége gyergyócsomafalvai lány – rézfejű vándorbottal gyalogolt el Csíksomlyóra, és 35 napos kanosszával kért bocsánatot a Hármasoltár előtt a tavalyi, december 5-ei népszavazás eredménye miatt. Reggel/MK