Napi Sajtószemle

– 2005. május 13., péntek | 10:10

A Népszava (2.o.) Amerikai a kongregáció élén? címmel amerikai és olasz lapokból idéz, melyek szinte egybehangzóan azt állítják, hogy William Levadát nevezi ki utódának a Hittani Kongregáció élére XVI. Benedek pápa. A Népszava szerint a San Franciso-i egyházmegye élén álló főpásztornak jelentős szerepe volt abban, hogy viszonylag nagyobb visszhang nélkül sikerült lezárni az amerikai főpapok botrányainak ügyét. Levadát június 29-én nevezik ki bíborosnak. A Vatikán történelmében ő lesz a legmagasabb posztot betöltő amerikai főpap. Habár Levada a világ egyik legliberálisabb szemléletű egyházmegyéjét vezeti, ő maga inkább konzervatív nézeteket vall, igaz, jól szót ért a haladó szelleműekkel is, ezért távolról sem népszerűtlen egyházmegyéjében. Vatikáni szakértők szerint Levada kinevezése arra utal, igazak azok a híresztelések, hogy a katolikus egyházfő igyekszik megválni bizonyos feladatoktól. A főpásztor feladata ugyanis a hit őrködése mellett az lesz, hogy megszólítsa az amerikai híveket, akik úgy érzik, elhanyagolja őket Róma. Kérdés persze, hogy a San Franciscó-i érsek kinevezésével mennyire sikerül visszavezetni őket az egyház vérkeringésébe – írja a baloldali magyar napilap. Népszava/MK A Népszabadság (5.o.) Katolikus tükör: mást mutat innen s onnan címmel ismerteti Wildmann János Katolikus tükör című, most megjelent könyvét, amely részben egy országos szociológiai felmérés adataira épül, részben pedig interjúkra, amelyekben közéleti személyiségek mondják el véleményüket a katolikus egyházról. A felmérés szerint a kérdezettek tizede úgy véli: a szocializmus évtizedeiben az egyház nagyon rosszul, másik tizede szerint általában rosszul, kéttizede szerint nagyon jól teljesítette feladatát. A megkérdezettek negyede részben-részben választ adott, másik negyede pedig nem válaszolt. Azt a vádat, hogy a papság nagy része behódolt a kommunista hatalomnak, 27 százalék utasítja el, és csak 23 százalék érzi megalapozottnak. A nyilatkozó értelmiségiek – egy kivételével – mindenképpen szükségesnek érezték volna, hogy az egyházi vezetők ünnepélyes formában bocsánatot kérjenek a hibákért, mulasztásokért. A gyakorló katolikusok több mint fele tiltakozik az ellen, hogy az egyházban a pompa és a külsőségek lennének fontosak, a kevésbé vagy egyáltalán nem vallásosak kétharmada viszont igaznak tartja az állítást. A gyakorló katolikusok – Czene Gábor megfogalmazása szerint – „szinte felhördülnek” arra a kijelentésre, hogy az egyház a papok egyháza lenne, kétharmaduk elutasítja a feltevést, míg a nem vallásosak 60 százaléka klerikálisnak minősíti a katolikus egyházat. Általános vélemény, hogy az egyház nem udvarolhat a politikának, nem keveredhet a politikai ügyek útvesztőibe. Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy mikor válik túl szorossá az egyház együttműködése a hatalommal, és melyik politikai erő igyekszik a maga javára felhasználni az egyházat. A válaszadók 41 százaléka szerint a rendszerváltozás után az egyház arra törekedett, hogy visszaszerezze a szocializmus előtti politikai befolyását. Ezt a felvetést csak a kérdezettek 17 százaléka utasította vissza. A könyvben szereplő adatok szerint az egyházakkal elégedett hívők úgy vélik: főként a baloldal igyekszik a maga céljaira felhasználni a katolikus egyházat. Összességében viszont jóval többen vannak azok, akik a jobboldali pártok részéről tapasztalnak ilyen törekvéseket. Az állami támogatás kérdését illetően a gyakorló katolikusok csupán hat százaléka helyteleníti az állami támogatást, míg a nem vallásosaknak több mint a fele. Népszabadság/MK A Magyar Nemzet (2.o.) Vallásosak a fiatalok címmel ismerteti a Mobilitas Ifjúságkutatási Iroda 15 és 29 év közötti fiatalok körében 2004-ben végzett felmérésének eredményeit, amely szerint a fiatalok 58 százaléka tartja magát vallásosnak, ebből 10 százalék „egyházi keretek között, 48 százalék a maga módján.” Tomka Miklós vallásszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára a lapnek értékelte a kutatás eredményét. Kifejtette: ismét valótlannak bizonyult az a sugallat, hogy egyformán nagy a vallásos és az ateista fiatalok aránya. Azt, hogy a magukat semmilyen felekezethez sem tartozónak vallók aránya csökkent az Ifjúság 2000 vizsgálati adatához képest, a professzor azzal magyarázta, elenyészett egy, az ezredfordulón terjesztett propaganda hatása. Ugyanis a népszámlálás kapcsán az SZDSZ és pár kisegyház azt ajánlotta az állampolgároknak, definiálják magukat felekezeten kívülieknek. Tomka Miklós hangsúlyozta: a felmérés szerint meglehetősen stabil mind az egyháziasan vallásos, mind a maga módján vallásos fiatalok aránya. Igaz ugyan, hogy az összes megkérdezettnek csak egytizede mondja, hogy egyháziasan vallásos, de ennél jóval több fiatal van egy átlagos vasárnap a templomokban. Hiszen a kutatás azt kérdezte, hányan mennek minden vasárnap templomba. De ha a fiatalok egy további hányada minden második, harmadik vasárnap, illetve havonta jár istentiszteletre, arra következtethetünk, hogy a magyar fiatalok 13-14 százaléka van jelen egy-egy hét végén a templomok padsoraiban. A professzor felhívta arra is a figyelmet, hogy aki a maga módján vallásos, még nem határolja el magát az egyháztól. Két nagy típusa alakult ki a vallásosaknak: az egyik az „aktivista”, aki kötelességének érzi a vallásgyakorláson túl a vallás lehetőség szerinti továbadását is. A másik típushoz tartozók „fogyazstói” módon élnek többé-kevésbé rendszeres vallásos életet. MN/MK