Napi Sajtószemle

A Blikk (16.o.) 16 millió forintért kelt el a pápa régi autója címmel számol be arról, hogy a Golden Palace nevű amerikai kaszinó vette meg azt a Golfot, amely korábban XVI. Benedek tulajdonában volt. Az autóért az egymillió eurós kikiáltási ár helyett csak 188 938 millió forintot fizetett a szerencsejátékos cég, amelynek nem ez volt az első meglepő aukciós vásárlása. Õk voltak azok, akik pár hónappal ezelőtt 28 ezer dollárt adtak azért a sajátos szendvicsért, amelyen állítólag Mária látható – írja a bulvárlap, megjegyezve: a kaszinó tulajdonosa gyűjti a hasonló relikviákat, „talán azért, mert túl sok embert csapott már be ahhoz, hogy egy imádkozással letudhassa a dolgot.” Blikk/MK
 
A Népszavában (9.o.) Kepecs Ferenc Katolikusok és protestánsok Németországban címmel tényként szögezi le, hogy Joseph Ratzinger pápává választása a német katolikus egyházra irányította a világ figyelmét. A szerző emlékeztet rá: újabb kori történelme nagyobb részében a katolikus egyház kisebbségben volt Németországban, és mind a mai napig a konzervativizmus, illetve bizonyos politikai passzivitás jellemzi. „A politikai aktivitás és progresszivitás arrafelé inkább a protestánsok sajátja – legalábbis a II. világháború óta. Ez utóbbiaknak jelentős részük volt az NDK-beli diktatúra elleni harcban is.” A cikkíró kifejti: ahhoz képest, hogy mennyire vallástalan a német társadalom, a két nagy egyház, a katolikus és a lutheránus, komoly társadalmi-politikai befolyással bír. Kepecs szerint ezt egyebek között a tekintélyes adóbevételek tették lehetővé. S bár az elvilágiasodás és a gazdasági problémák miatt „egyre többen hagyják faképnél az egyházakat, ami ezek számára komoly pénzügyi problémákkal jár, befolyásukat alig csökkenti.” A szerző az egyházak és a pártok kapcsolatát elemezve megállapítja: a katolikus egyház a keresztény pártokhoz, a CDU-hoz és a CSU-hoz áll közel, a protestánsok viszont inkább a szociáldemokratákhoz és a zöldekhez. Kepecs arra is emlékeztet, hogy a kommunista rendszer alatt az NDK-ban semmiféle kötelezettséggel sem járt, ha valaki egy felekezet bejegyzett tagja volt, sőt, akkor számított megbízhatónak, ha semmi módon nem támogatta egyházát. Az újraegyesítés óta azonban életbe léptek a nyugatnémet törvények, és a felekezetek tagjaitól elkezdték vonni az egyházi adót. A teljesen elvilágiasodott keletnémetek válasza a tömeges kilépés volt. A cikkíró hozzáteszi: „S mintha mindez nem lenne elég, a volt NDK területén újabb veszély fenyegeti az egyházakat. A külön tartománynak számító Berlint koalícióban kormányzó szociáldemokraták és volt kommunisták nemrégiben olyan határozatot hoztak, amelynek értelmében a főváros iskoláiban többé nem lesz kötelező tárgy a hittan, helyette erkölcstant, életvezetési, illetve értéksemleges vallási ismereteket tanítanak. A jobboldal tiltakozik, csakúgy, mint a lutheránus egyház, amely úgy érezheti, hogy a baloldal, amelynek céljait pedig több mint fél évszázadon át támogatta, most rútul hátba támadja. De nem nagyon tud mit tenni, ahogy nem tudott mit tenni Brandenburg tartományban sem, ahol az új rendszert már 1992-ben bevezették. A protestáns, illetve a városi lakosság többsége (Berlinben nyolcvan százaléka!) egyetért a hittan fakultatívvá tételével. A régi rételemben vett vallásosság egyre inkább a katolikus falusiak és a muzulmán bevándorlók sajátja lesz” – véli Kepecs Ferenc. Népszava/MK