Napi Sajtószemle

A Magyar Nemzetben (4.o.) Muray Gábor Fehér galamb szállt a vállára címmel emlékszik a 30 éve elhunyt Mindszenty József hercegprímásra, akit Magyarország „legszegényebb és legnagyobb” bíborosának nevez. „Isten mellett szeretett édesanyja volt sok évtizednyi megaláztatásában vigasza. A bíboros utolsó álmában otthon, Mindszenten járt, kicsi gyermek volt, s a dúcból fehér galamb szállt a vállára” – írja a cikk szerzője. Muray epizódokat idéz fel a mártírsorsú hercegprímás életéből, az „Akit a sírban is félnek és tagadnak” című dokumentumfilm alapján, amit a múlt héten vetítettek le először Magyarországon az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Mindszenty József temetését a több mint négy évtizedig New Yorkban élő Kálmán László digitizálta, s készített belőle dokumentumfilmet. Muray bizonyos benne, hogy „Mindszenty Pehm Józsefet, akit a sírban is félnek és üldöznek, egyszer szentté avatják. De talán nem is ez a lényeges: az igazán fontos szeretett magyarjai hűsége: ’Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.’ Megmásíthatatlan életműve, emberfeletti bátorsága példa minden ember számára” – szögezi le a cikkíró. MN/MK
 
A Hetekben (Eredetünk… 11.o.) Tóth Tibor mérnök-informatikus professzor nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg Tudomány, hit, világmagyarázat című könyve, amelynek ars poeticája a darwini evolúcióelmélet tagadása. Tóth elmondta, hogy a legfontosabb motiváció számára Pál apostol tanítása volt: „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik”, „vagyis szeretném a Teremtő alkotásait a tudomány általam ismert és művelt eszközeivel minél teljesebb mértékben megismerni és másokkal is megismertetni.” A professzor leszögezte: „Az Istenben hívő ember számára egyértelmű, hogy a teremtett világ és a hozzá kapcsolódó téridő Isten szavára állt elő az örökkévalóságban a láthatatlanból. Ezt a tényt materiális alapállásból, pusztán a természetes ész alapján sem megérteni, sem elfogadni nem lehet. Hogy valaki hogyan és milyen módon jut el Isten elfogadásának tényéig, arra semmiféle szabály nem adható: Isten az embert értelemmel és szabad akarattal teremtette, és a szabad akarattal teremtette, és a szabad akarat misztériumában a Teremtő elutasítása és elfogadása egyaránt lehetséges. A nyitott gondolkodás ott kezdődik, hogy az ember belátja: mind a teremtés, mind az evolúció elfogadása intelligens hiten alapszik, mivel a világ kezdeteire vonatkozó elképzeléseket a tudomány, saját korlátaiból adódóan, soha nem lesz képes bizonyítani – ebből következően téves az az elképzelés, hogy az evolúció tudományos, a teremtés pedig vallásos elképzelés; a tudomány szerepe abban van, hogy mindkét előfeltételre felépíthető egy-egy összetett modell, amellyel a távoli múltból eljutunk a jelenig, és megvizsgálható, hogy a tudomány ma ismert tényei melyik elképzelést támogatják jobban vagy kevésbé. Ezekkel a kérdésekkel megbirkózva már van remény arra, hogy az ember józan kritikával viszonyul a tudomány által eddig egyoldalúan preferált evolucionista elképzelésekhez.” Tóth Tibor állítja: „Amikor Darwin beillesztette az embert a biológiai evolúció átfogó keretei közé, szertefoszlatta azt a reményt, hogy a történelemnek bárminemű immanens célja van. Bármennyire egyedülállóvá teszi is az embert a tudata, múltja és jövője nem jelent többet, mint egy faj földi pályafutása. A létnek tehát nincs oka, nincs célja, és nincs értelme. Számomra ebből is úgy tűnik, hogy az ateista-materialista ember számára világunk egyre barátságtalanabbá, és a mindennapi élet egyre nehezebbé válik anélkül, hogy megalapozottan reménykedhetne a visszafordíthatatlannak látszó káros folyamatok megállításában.” A professzor arra is figyelmeztet: „Szigorú tudományos elméletnek sem az evolúcióelmélet, sem a teremtéselmélet nem tekinthető, mindkettőt intelligens hit által kell elfogadni. Együttes és párhuzamos szerepeltetésük eredetünk két alapvető alternatívájaként azért szükséges és ésszerű, mert ez a két megközelítés ad intelligens hittel megragadható magyarázatot arra a makacs tényre, hogy az olyan elképesztő bonyolultságú élőlény, mint a becslések szerint 100 billió sejtből felépülő ember több mint 6 milliárd példányban él itt a Földön. Meg kellene végre barátkozni azzal a ténnyel, hogy létünk tudományosan soha nem lesz megmagyarázható, így a versengő alternatívák közötti választás nem tudományos kérdés.” Tóth Tibor arra is felhívja a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban különböző statisztikai felmérések szerint a lakosság 50-70 százaléka hisz Istenben és csak 10 százalékra tehető az ateista-materialista eredetet elfogadók száma. Európában viszont az Istenben hívők aránya – országonként és helyenként – a 10-20 százalékot sem éri el. Hetek/MK