Napi Sajtószemle

– 2005. április 30., szombat | 12:35

A Magyar Nemzetben (29.o.) Végh Alpár Sándor Köznapló címmel ír arról, hogy Joseph Ratzinger pápává választását követően újraolvasta a Hittani Kongregáció volt prefektusának A Föld sója című, 1997-ben magyarul is megjelent interjúkötetét. A cikkíró szerint ebben a könyvben „… föllelhető sok nagyívű gondolat, amelyek mintha ablakot vágnának egy vasrag falba: egyszerre világos lesz általa az, ami évekig homályban volt – mindez semmi figyelmet nem kelt, amíg szerzője föl nem kerül a toplistára… ma igenis toplistákon mérik, ki mennyit ér, és kevesen vannak az igazak, a bátrak, akiket hidegen hagy a tömegízlést irányító gépezet. Õk tudják, hogy a gépezet hamisít, és hogy hatása semmivé lesz, ha igazi erővel és korszakos tehetséggel szembesül. A tegnapi bíboros megjelenítette ezt az erőt…” Végh Alpár nem tartja véletlennek, hogy a kérdező, Peter Seewald, a kiugrott szerzetes kőkemény kérdésekkel szembesíti, máskor viszont meghajtja Joseph Ratzinger előtt a fejét: „Egy olyan léptékű ember, mint ön – életrajzával, egyetemességével, gondolkodás-és cselekvésmódjával, hitével –, valószínűleg többé nem fog a Hittani Kongregáció élén állni.” MN/MK
 
A Magyar Hírlapban (18.o.) Molnár Gusztáv A pápa és a filozófus címmel úgy véli, hogy XVI. Benedek „… elődjével ellentétben nem a látványos gesztusok embere, és nem a hit minden irányuló parttalan terjesztésében keresi a kiutat, hanem a ’maradék’ megőrzésében.. A hónap elején megjelent legújabb könyvében… Toynbee-ra hivatkozva mondja, hogy ’a közösség sorsa mindig az alkotó kisebbségektől függ, és a hívő keresztények ilyen alkotó kisebbségnek kell, hogy tekintsék magukat’.” Molnár arra is kitér, hogy a könyvben XVI. Benedek Európa kapcsán az alapító atyákat, Adenauert, Schumant, De Gasperit idézi meg, akik „a Gonosz teljesen új minőségét jelentő náci és sztálini diktatúra” után a keresztény alapokon nyugvó európai egységben találták meg a példátlan rombolás és pusztítás ellenszerét. Hamar kiderült azonban, hogy az egységfolyamat kizárólag gazdasági téren haladt előre, és figyelmen kívül hagyták egy ilyen közösség szellemi alapjainak a kérdését. A szerző megjegyzi: „Ez a felemás Európa van most szétesőben, és Ratzingernek teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy ’Európának újból vállalnia kell önmagát, ha fenn akar maradni.’ De hol van a ’Fordító’, aki ezt az igazságot megérteti velünk, ’az abszolút profanitás’ gyermekeivel?” – teszi fel a kérdést Molnár Gusztáv. MH/MK
 
Szintén a Magyar Hírlap (10.o.) A Szentszék „feláldozza a kémet” címmel az olasz La Repubblica egyik cikkét idézi, amely a II. János Pál pápa utáni kémkedéssel vádolt lengyel domonkos szerzetest, Konrad Stanislaw Hejmót idézi, aki ostobaságát és naivitását hangoztatja. Az állítólag „Hejnal” és „Dominik” fedőnéven kémkedő atya nem utazott végül Varsóba, hanem a Vatikánban várja ki, hogy sorsáról döntsenek. Kijelentette: „Wojtyla barátja voltam, ne minősítsenek kémnek. Sohasem voltam ügynök.” A domonkos rendi szerzetes szerint a vádakkal „a szentatya hatását akarják lerombolni” egyesek. A cikkből az is kiderül, hogy egyelőre semmiféle hivatalos állásfoglalás vagy nyilatkozat nem született, vagyis a Vatikánban egyelőre a kivárás taktikáját választják II. János Pál közeli munkatársa ügyében, „akit – mivel nem volt kifejezetten vatikáni alkalmazott – a Szentszék ’feláldozni látszik.’ A helyzetet bonyolítja, hogy a katolikus egyház és a keleti titkosszolgálatok együttműködésének szorosságáról az elmúlt hónapokban számos dokumentum látott napvilágot, elsősorban Szlovákiában és Magyarországon.” MH/MK
 
A témával a Blikk is foglalkozik, Honfitársa súgta be II. János Pál pápát (10.o.) címmel. Konrad Stanislaw Hejmo leszögezte: „Abszurdak a vádak. Abban az időben rengeteg ember megfordult Rómában, hogy információkat szedjen össze az egyházról különböző titkosszolgálatok számára. Elképzelhető, hogy nem a megfelelő embernek meséltem el a belső dolgokat. Kihasználtak.” A bulvárlap idézi az olasz Il Messagerót, amely szerint az atya vatikáni körökben híres arról, hogy szeret beszélni, így az elmúlt hónapokban rendszeresen elszólta magát II. János Pál egészségügyi állapotáról. „Állandóan mindenkinek mindent elárult, egyszerűen képtelen volt titkot tartani” – nyilatkozta Konrad Stanislaw Hejmo egyik barátja. Blikk/MK