Napi Sajtószemle

– 2005. április 29., péntek | 14:03

Az Élet és Irodalomban (7.,12.o.) Geréby György vallásfilozófus nyilatkozik, aki XVI. Benedek egyik korábbi, bíboros korából származó mondatával kapcsolatban „Minél jobban alkalmazkodik az egyház a világhoz, annál feleslegesebb lesz”, kifejtette: „Az egyház – ahogyan János evangéliumában olvasható – ’megítéli e világ hercegét’, vagyis nem adhatja fel azt, amitől az, ami. És ebben a tekintetben egyet tudok érteni Ratzinger teológusként megfogalmazott állításával, mert az egyház alapvetően a ’végidőkre’ tekintettel létezik. Krisztus egyháza – amelynek azt a feladatot szabta, hogy ’tegyetek tanítványommá minden népet’ – az utolsó ítélet irányába halad. Nehéz lenne azt mondani, hogy az apostol maradjon otthon, a pásztor ne pásztorkodjon, az eltévedt juhokat ne keresse, szegény farkasnak is joga van egy kis bárányhúshoz… Itt eszmék között kellene engedékenyen viselkedni, márpedig különböző gondolati rendszerek önazonossága között nincsen tolerancia és liberalizmus. Az emberekkel szemben van, a gondolatokkal szemben nincs: nem fogadhatjuk el igaznak – a tolerancia nagyobb dicsőségére –, amit hamisnak hiszünk, és nem mondhatjuk hamisnak, ami meggyőződésünk. Mondhatja-e tehát a pápa, hogy hagyjuk abba a világnak kellemetlen dolgokat? Nem, mert akkor megszűnik létezni, egyháznak lenni.” Geréby a nyugati egyház nagy problémájának tartja, hogy mindent „felső szinten hozott” dogmákkal próbál rendezni, központilag és rendeletileg viszont képtelen válaszolni a világ fontos helyi kihívásaira, amelyeknek azonban semmi közük az elmélethez, a tanításhoz. A vallásfilozófus szerint a pápaválasztó konklávé Joseph Ratzinger személyében „olyan pápát választott, aki kellő elvhűséggel tudja továbbvinni azt, amit II. János Pál alkotott, bár az ő karizmája nélkül.” Ráday Eszter interjúkészítő utalt a II. János Pál halála és temetése keltette hatalmas érzelmi viharra, különösen a fiatalok rajongására, amely most már a „sokkal kevésbé karizmatikus utódra is kiterjed, mintha kultusza kezdene kialakulni az intézménynek, lehet-e ez kezdete valami nagy változásnak a római katolikus egyház pozíciójában?”, Geréby azt felelte: „Azt hiszem, arról lehet szó, hogy az ember ’nem csak kenyérrel él’, és egyre fájóbb nosztalgiát érez a transzcendencia után. Persze az eseményeket II. János Pál tagadhatatlan karizmája is magyarázza, és arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a külső szem számára a gyakran eltúlzottnak látszó gesztusok… a liturgiához tartoznak. És azt is tudjuk, hogy mindez az emberi természetnek is része. A rajongók tombolása az élet más területein sem szokatlan. De mégis, magam is úgy gondolom, feltámadóban és erősödőben van az emberekben az igény a transzcendencia megjelenítésére. Különösen, ha közösségben lehet átélni… Ez nagyon fontos: az egyház alapvetően közösség…, ’Isten népe’. Geréby hangsúlyozza, hogy az egyházhoz, mint néphez tartozni, az őskeresztények óta igény a hívekben, „és nincs kizárva, hogy egyszer csak újra összetalálkozik az ember transzcendencia iránti igényével. Vagyis én nem zárnék ki semmiféle ilyen típusú változást, arról azonban fogalmam sincs, ahogy senkinek, milyen lesz ez, és merre fog vezetni.” ÉS/MK
 
A Hetek (7.o.) Ellenállásra buzdít a Vatikán főcímmel és XVI. Benedek pápa első csatáját a spanyol melegtörvény ellen vívja alcímmel készített összeállítást arról, hogy a katolikus egyház „minden eddigi kudarc ellenére nem hajlandó lenyelni, hogy a legkatolikusabbnak tartott Spanyolország szocialista kormányfője, José Luis Rodríguez Zapatero keresztülvigye a melegek házasodási jogának elfogadtatását. Erre mutat a múlt hét végén azt követően kibontakozott nyilatkozatháború, hogy a spanyol képviselőház megszavazta az azonos neműek házasságát jóváhagyó törvényjavaslatot.” A hetilap szerint külföldi elemzők Zapatero Spanyolországának szánt burkolt dorgálást szimatolnak abban, hogy az új pápa vasárnapi beiktatása után olaszul, angolul, franciául és németül olvasta fel a média képviselői részére írt rövid üzenetét, „kifelejtve” a katolikus világ durván fele által beszélt spanyolt. A Hetek ennél is egyértelműbbnek tartja XVI. Benedek első pápai látogatásának üzenetét: „hétfői útja az új pápát a San Paolo fuori le Mura bazilikához vezette, ahol a hagyomány szerint Szent Pál apostol maradványai nyugszanak, hogy lerója tiszteletét az európai kontinens első és legnagyobb keresztény hittérítőjének emléke előtt, s ott szavaiból kiderült, hogyan kívánja orvosolni az egyház és a világ közti súrlódásokat: „Az egyház legfőbb küldetése az evangélizáció. Az egyház a harmadik évezred kezdetén Krisztus missziós küldetését aktuálisabbnak érzi, mint bármikor máskor.” Hetek/MK
 
A Magyar Nemzet (8.o.) Ügynökök a pápa körül címmel ismerteti az olasz Corriere della Sera tegnapi számának egyik cikkét, amely varsói forrásokra hivatkozva azt állítja: egészen haláltusájának legutolsó napjáig a kelet-európai titkosszolgálatok informátora volt beépítve Karol Wojtyla mellett. A kommunizmus és a nácizmus áldozatainak emlékét ápoló lengyel nemzeti intézet (ION) levéltárában talált iratok alapján állítólag egy dominikánus szerzetes, Konrad Hejmo „Dominik” fedőnéven összesen 800 oldal jelentést írt II. János Pál megfigyeléséről. Az olasz lap idézi Leon Kierest, az IPN vezetőjét, aki állítja: olyan dokumentumok állnak rendelkezésükre, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy Konrad Hejmo a ’80-as években együttműködött a lengyel titkosszolgálattal. A szerzetes pap a lengyel televízióban feltett kérdésekre annyit elismert, hogy „a lengyel titkosszolgálatok megpróbálták kollaborálásra ösztönözni, csakúgy, mint minden más papot.” MN/MK
 
A Magyar Hírlap (3.o.) Vizsgálatot követel a lengyel egyház címmel számol be arról, hogy alapos vizsgálatot követel a lengyel katolikus egyház annak kiderítésére, hogy igazak-e a fenti vádak. MH/MK
 
Hazai hírek
 
A Magyar Nemzetben (Fókuszban… 2.o.) Szőke János szalézi szerzetes, Mindszenty József bíboros, hercegprímás boldoggá avatási ügyének irányítója elmondta: a szakértők szerint, akik már látták Mindszenty József 1996-ban Rómába felküldött dokumentációját, nincs akadálya a 30 éve elhunyt főpásztor boldoggá avatásának. MN/MK