Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (12.o.) Jancsó Orsolya A keresztény szellemiségű képregény címmel mutatja be Dan Lawlis illusztrátort, aki húsz éve foglalkozik képregényekkel, de most újításra vágyott: életvédő, keresztény szellemiségű képregényt készít, Orange Peel (Narancshéj) címmel. A történet a technikailag fejlett jövőben játszódik, ahol az emberek képesek távoli bolygókra utazni, ám ez egyfajta transzformáció útján történik, amely során gonosz űrlényekké változnak. A szereplők a Godderth nevű bolygó lakosai, akiket az űrlények le akarnak igázni, de nem egyszerű csatában. Tervük az, hogy kiölnek minden erkölcsi tartást a lakosokból, szétrombolják családjaikat, hogy kevesebb gyerek szülessen, így az erkölcsileg kiüresedett godderthiek már szívesen fogadják majd a hódítókat. Ez ellen harcol a futurisztikus kabriót, az Orange Peelt vezető főhős, Paul Toman. A narancssárga kezeslábasán szereplő 3-as a Szentháromságra utal. Az ő feladata, hogy az űrlények ügynökeinek, a Vörös veszély tagjainak terjessze a Jó Hírt – olyan sikerrel, hogy rögtön az első részben meggyőz egyet. Dan Lawlis az Orange Peel első részét az interneten ingyenesen hozzáférhetővé tette, mivel elsősorban hatni szeretne a képregény-irodalom művelőire, s reméli, hogy így minél több olvasóhoz eljut majd. Ám felhívta a figyelmet: „A képregények abortuszpártiak, így nem hiszem, hogy a gyártók pozitívan fogadják majd a kezdeményezésemet. Ezért lenne jó, ha minél több támogatást kaphatnék az életvédő szervezetektől.”

Hazai hírek

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (12.o.) Szerdahelyi Csongor Akik a pápa mellett állnak címmel foglalkozik azzal, hogy a két magyarországi nemzeti kegyhely, Mátraverebély-Szentkút és Máriapócs közös szolidaritási akciót indított május elsején a Szentatyáért, hogy az őt ért különféle támadások közepette az áldozatvállalás sokféle kifejezésformájával vegyék körül Szent Péter utódját. A kezdeményezés – amelyhez már 17 ezren csatlakoztak, köztük elsők között Böjte Csaba erdélyi ferences – arra kéri a keresztényeket, hogy negyven napon át a böjt, az imádság vagy bármi más jótékonysági cselekedet felajánlásával álljanak XVI. Benedek pápa mellé. (A témával kapcsolatban lásd május 6-ai sajtószemlénkben Kálmán Peregrin ferences atya, a Mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely igazgatójának exkluzív interjúját a Magyar Fórumban – a szerk.)

A Népszava (Homályban maradhat… 4.o.) idézi Ungváry Krisztián történészt: „A katolikus egyház püspöki karában számos olyan főpap van, aki az ügynökügyben érintett, köztük olyanok is, akik neve még nem került nyilvánosságra… amikor az érintettek már nem lesznek az élők sorában, a katolikus egyház is szembe tud majd nézni a múltjával.” Ungváry minderről annak kapcsán beszélt, hogy Az Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban című, pénteken befejeződött kétnapos budapesti konferencia egyik előadója, Vörös Géza azt mondta: a katolikus és a protestáns egyházaknál egyaránt megtalálhatók olyan későbbi főpapok, akik érintettek voltak az ügynökügyben. A Népszava megjegyzi: „A katolikus egyház ritkán szólal meg az ügynökkérdésben, de Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tavaly egy nyilatkozatában például beszélt a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány keretei között folyó egyházi múltfeltárásról. Mint mondta, az ügynökök közül sokan ártottak az egyháznak, de akadt olyan is, aki megpróbált minél ártatlanabb jelentéseket írni. A beszervezettek erőteljesen manipulálták a bencéseket is – mondta, hozzátéve: különösen azokat kezelte a hatalom ellenségként, akik tanultak voltak.”

A Magyar Hírlapban (12.o.) Kacsoh Dániel A kakucsiak hazatérnek címmel ír arról, hogy a második világháború előtti népmissziók hagyományait akarja felújítani a vasárnapig tartó Inárcs-Kakucs katolikus missziós hét. Laczkó Mihály kakucsi plébános a lapnak elmondta: a hitetlenek mellett a program célközönsége az „anyakönyvezett keresztények”, akik valamilyen oknál fogva elhagyták az egyházat. „A lényeg, hogy megjelenjen az egyház mint közösség, s nem mint a pap egyszemélyes produkciója. Kapcsolatban lenni önmagunkkal, a bennünk lévő szenttel, és kapcsolatban lenni egymással is. A missziós hétnek pontosan ezért lesz folytatása is, amelyet kis csoportos foglalkozások, együttlétek keretében képzelek el. Miközben világszinten, különösen Afrikában nő a katolikusok száma, s a világegyházban nincs paphiány, addig Európában, s így hazánkban is, egyre üresebbek a templomok. Gyöngyösön van egy gyönyörű zsinagógaépület, amely évtizedek óta bútorboltként funkcionál. Ha nem teszünk valamit, hasonló sorsra juthatnak a mi templomaink is. Nekünk, a jelenben élő generációnak óriási a felelősségünk” – mondta Laczkó Mihály. Hozzátette: sajnos egyre többen fordulnak különféle, napjainkban divatos szektákhoz, amelyek talán hatásosabban elégítik ki az útkereső ember közösség iránti igényét. Éppen ezért a katolikusoknak is nyitniuk kell, oda kell fordulniuk az emberekhez, de ehhez szükséges, hogy egymás iránt is nagyobb figyelemmel legyenek. Kacsoh Dániel megemlíti azt is, hogy a missziós hét kapcsán emlékkönyv jelenik meg Vincze Dezső atyáról, akik a harmincastól a hatvanas évekig teljesített lelkipásztori szolgálatot Kakucson. 1982 februárjában hunyt el. A kötet egyik szerkesztője, Tóth Istvánné Stigner Éva elmondta: az egykori plébános szellemi hagyatéka előtt tisztelegnek a helyiek azzal, hogy történelmi tablóit, verseit, egyéb írásait, valamint a róla készült gazdag fényképhagyatékot megjelentetik. „Dezső atya a legnehezebb időszakban, a kommunizmus legsötétebb éveiben próbálta egyben tartani az egyházközséget, emellett a kulturális életet is fellendítette. Színielőadásokat, vetítéseket szervezett, sőt, kérésére Bárdos Lajos megalkotta a kakucsi templom saját zeneművét is.”

A Magyar Nemzetben (Jelet hagyni 23.o.) Zsolnai József, az alkotó pedagógia kidolgozója nyilatkozik, akinek a nevéről elnevezett iskolák nyolcvan százalékát megszüntette a választásokon elbukott szocialista kormányzat. Elmondta: „Mikor a programot indítottam, a hitről való gondolkodás még tiltott tevékenységnek számított. Az idei konferenciánk címe már ez volt: Morálpedagógia és valláspedagógia. Az erkölcsi kérdések a hit kérdései nélkül végső soron értelmezhetetlenek. Viszont csak most érett meg a helyzet arra, hogy a morálpedagógián keresztül a teológusok felnyithassák az emberek szemét, és koherens vallásos világképet mutassanak fel. Lehetetlen a kultúránkat átadni a következő nemzedéknek, ha nem értjük meg, hogy e kultúra alapja a keresztény teológiai hagyomány. Aki a transzcendenciától idegenkedik, aki az örökkévalóság kérdésével nem tud szembenézni, az az emberi élet kontextusát, így a saját életét sem érti. Lelépni az alapról, amely megtarthatna, nagyon veszedelmes.” Zsolnai József nem ért egyet azzal, hogy már leléptünk volna az alapról. Emlékeztet: „Eltelt húsz év a kommunizmus óta, és már nem divat azzal büszkélkedni, hogy valaki ateista. Az ateizmusnak vége. A posztmodern társadalomban a pluralizmus érvényesül, és ehhez persze meg kell teremteni a korszerű, párbeszédre képes teológiai nyelvet. Ez az egyházak közötti ellentét feloldásához is elvezethet.”

Magyar Kurír