Napi Sajtószemle

A Magyar Hírlap (10.o.) Euroszkeptikus pápa címmel ismerteti az European Vocie című lapban John Coughlan cikkét. A szerző azt állítja, hogy „Változást hozhat az Európai Unió és a katolikus egyház viszonyában Joseph Ratzinger pápává választása. Politikai értelemben az EU érezheti meg legjobban azt a megosztottságot, amelyet Ratzinger megválasztása az egyházon belül és világszerte kiváltott. Az európai integráció nagy bajnokai helyett olyan pápánk lett, aki kétkedik annak értékében.” A cikkíró szerint XVI. Benedek is osztja azokat az aggodalmakat, hogy az EU a liberalizáció és világiasodás felé halad a keresztény értékek ellenében. Coughan azt jósolja, hogy az EU a pápa megválasztását már az alkotmányról szóló népszavazások előkészületei során érezni fogja. Az EU-ban kételkedő katolikusok máris unióellenes elemeket vittek előkampányukba Írországban, Spanyolországban és Lengyelországban. Az EU-integráció régóta tartó egyházi támogatását illetően azonban Ratzinger pápasága tartósabb változást jelezhet – véli John Coughan. MH/MK
 
A Népszabadságban (14.o.) Bolberitz Pál Egység a különbözőségben főcímű és A nagy pápa egyszerű és alázatos utódja alcímmel azt fejtegeti, hogy a karizmatikus II. János Pál pápa után XVI. Benedeknek „egyrészt könnyű a dolga, hiszen kitaposott utakon kell továbbhaladnia, másrészt nehéz, mert kérdés, fel tud-e nőni elődje nagyságához. Az új pápát azonban nem kell ’félteni.’ Elég erős és kiforrott egyéniség ahhoz, hogy a ’maga útján járjon’, s Szent Péter utódjaként ’Isten szolgáinak szolgája’ legyen.” A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára emlékeztet rá, hogy II. János Pál pápa szívügye volt a vallások közötti megbékélés és a keresztények egységének gondolata. Fontos lépéseket tett ennek megvalósítása érdekében. Bolberitz Pál úgy érzi, XVI. Benedek néhány utalása már sokat sejtet az ökumenikus mozgalom kérdésében, hiszen az új pápa figyelmeztetett: „nem elég szép gesztusokkal fordulni az elszakadt testvérek felé, hanem konkrét lépéseket kell tenni az egyház külső és belső egységének irányába, hiszen a kereszténység történelmi botránya az egyházak megosztottsága.” A szerző bizonyos benne, hogy XVI. Benedek konkrét megoldásokat is fog találni. Bolberitz professzor rámutat: lélektani tény, hogy „idegeneket könnyebb összebékíteni, mint sértődött családtagokat. De nem lehetetlen. Az új pápa teológiai felkészültsége, bölcsessége és szerénysége garancia lehet erre. Feltehetően azt is fogja tudni, hogy a szétszakadt történelmi egyházak nem akkor találják meg identitásukat, ha a maguk igazát hangoztatják, hanem épp akkor, amikor megnyílnak szeretetben a másik felé, hiszen aki ’szereti életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megtalálja azt.’ A keresztényeknek Krisztusban, az Isten Fiában kell újra találkozniuk, hogy végül ’egy akol legyen és egy Pásztor’. Jobbat nem kívánhatunk a katolikus egyház legfőbb pásztorának, hogy jó pásztora legyen a széthúzásra hajlamos, de mégis egymás felé húzó nyájának. XVI. Benedek, a bajor pápa ízig-vérig európai a szó legnemesebb értelmében. Választott neve is Európa védőszentjére, Nursiai Szent Benedekre utal. Európa adta a világnak a kereszténységet, ám közben megfeledkezett magáról. Benedek pápa vezetésével Európa újra magára találhat, és betöltheti eredeti küldetését” – fejezi ki reményét cikkének végén Bolberitz Pál. Népszabadság/MK
 
A Magyar Nemzetben több írás is foglalkozik a régi és az új pápa személyével. Fáy Zoltán Választott örökség (28-29.o.) címmel ugyancsak figyelemre méltónak tartja, hogy Joseph Ratzinger a Benedek nevet választotta pápaként. A szerző „Joseph Ratzinger nagy lehetősége, hogy XVI. Benedekként, Benedictusként ’bene dictiót’, azaz jó mondást, jó kívánságot jelentsen az egész világ számára, ahogyan a szent életű Benedekek sokasága, nagy elődei is áldássá váltak. Névválasztása már önmagában is üzenet. Most a világon a sor, hogy meghallja, mit mond számára Szent Péter utódja.” MN/MK
 
Végh Alpár Sándor Köznapló (36.o.) címmel egy bensőséges, emberi pillanatot emel ki az egyik, II. János Pálról készült dokumentumfilmből: egy pápai audiencián Joseph Ratzinger bíboros a nagybeteg pápa mellett guggolt, „s az embernek muszáj arra gondolnia, ki mellé ereszkedünk ilyen testhelyzetbe. Akit egyformán féltünk és szeretünk. A kicsi gyermek mellé, a fekvő sebesült mellé, az idős nagybeteg mellé. A guggoló szemmagassága csaknem azonos a térdeplőével, mégis más, mert az utóbbi szakrális és egyértelműen az alázat testbeszéde. Az a guggolás az idős, már-már tehetetlen II. János Pál mellett nem a münchen-freisingi érseké, nem a bíborosi kollégium dékánjáé, nem az első számú pápai tanácsadóé, hanem a testvéré. A képsorból a testvér szeretete áradt.” Végh Alpár úgy érzi, ő is testvérként gondolhat XVI. Benedekre, ezért „nemcsak térdet és fejet hajtok előtte, de le is borulok, arra kérve szívemet, hogy érte is dobogjon. A szerethető pápa után most olyat várunk, aki a kereszténységből meríthető erőt testesíti meg, hogy ez az erő felvehesse a harcot a rosszal, mi több, győzelmet is tudjon aratni fölötte.” MN/MK
 
Érszegi Márk Aurél Péter apostol utódja és a pápai hivatás (6.o.) címmel fogalmazza meg azt a véleményét, hogy a katolikus egyház intézményes élete szempontjából meghatározó időszakot él át. A pápaság az elmúlt évtizedekben nemzetközi elismertségben soha nem látott magaslatokra jutott. A Vatikán-szakértő szerző megállapítja: „A katolikus egyház a két vatikáni zsinattal elkezdte azt az önvizsgálati folyamatot, amelynek célja, hogy a kor kihívásaira az egyházi struktúrák szintjén is megfelelő válaszokat adjon. II. János Pál pápa felhívása a péteri primátus gyakorlási formáinak újragondolására szintén egy jelentős lépés ebben az irányban. A többi egyházat ugyancsak érintik ezek a kihívások, így nekik is meg kellene találniuk a megfelelő választ.” A cikkíró felidézi II. János Pál pápa apostoli látogatásait, s leszögezi: „A szentatya útjainak célja az volt, hogy hirdesse az evangéliumot, ’megerősítse a testvéreket’ a hitben, vigasztalja az egyházat, találkozzon az emberekkel. Egyik szép megfogalmazása szerint Róma már nem Rómában található, hanem – éppen azért, mert egy úton levő egyház szíve – zarándok lett maga is a világ útjain. A sok gesztus, és különösen a pápai utak döntően befolyásolták nemcsak azt, ahogyan ma a világ a pápaságra tekint, de még inkább azt, ahogyan maga az egyház látja küldetését. Nem arra kell várni, hogy az ember egy nap majd csak rátalál a keresztény igazságokra – kíváncsiságból, vagy nosztalgiából – hanem fáradhatatlanul fel kell kínálni azokat minden jóakaratú ember számára.” MN/MK