Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (3.o.) Közzéteszik a pápa elleni merénylet egyes iratait címmel számol be arról, hogy kész közzétenni a bolgár kommunista titkosrendőrség és a keletnémet Stasi között a II. János Pál pápa elleni merénylettel kapcsolatos, 1982-1985. közötti levelezést a bolgár kormány. A Németországban már nyilvánosságra hozott leveleket röviddel a pápa halála előtt kérte ki egy olasz parlamenti bizottság. A levelek nem tartalmaznak bizonyítékot arra, hogy Bulgáriának köze lenne a merénylethez – hangsúlyozta a minősített információk védelméről gondoskodó bolgár bizottság vezetője.  
 
A Hetekben (9.o.) Frechet Tímea Felvilágosodás vagy elsötétedés címmel számol be arról, hogy Franciaországban, „Voltaire hazájában” nagy megdöbbenést váltott ki a II. János Pál pápa halála alkalmából Rómába zarándokolt francia fiatalok magas száma. A „L’ Emmanuel” elnevezésű katolikus karizmatikus közösség külön vonatot indított, mivel 800 tagjuk jelentkezett az utazásra. A cikkíró kiemeli: „A pápa népszerűsége a francia fiatalok körében – sokan úgy nyilatkoztak, hogy a pápa halála felért egy nagypapa elvesztésével – nem érdektelen egy olyan országban, ahol a második világháború után termékeny talajra találtak a ’68-as nemzedékhez kapcsolódó, a tradicionális értékrendet támadó ideológiák, sőt, Franciaország ezek szülőhazájának számít.” Az pedig precedens nélküli, hogy a pápa halála után az összes közintézményben félárbocra eresztették a nemzeti lobogót és ez ellen csak néhány kommunista képviselő tiltakozott. „Elkezdődött Nicholas Sarkozy nagy terve, a vallás és az állam közti együttműködés?” – teszi fel a kérdést a szerző, aki példákkal bizonyítja – André Froissard, Jean-Paul Kauffmann és Jean-Marie Lustiger bíboros, volt párizsi érsek megtéréseivel –, hogy Franciaországban „médiaképes tud lenni a keresztény hit átélésével kapcsolatos beszámoló”, és a pozitív sajtópéldák leginkább a katolikus egyházhoz kötődő személyekkel kapcsolatosak. 
 
Szintén a Hetek (1.,7.o.) Ki lesz az új pápa? című összeállítása Dionigi Tettamanzi, Josef Ratzinger, Angelo Scola, Christoph Schönborn, Rodriguez Maradiaga, Tarsicio Bertone és Giovanni Battista Re bíborosok nevét sorolja fel, akik esélyesek lehetnek a pápai trón elnyerésére. 
 
A Népszava (1.,11.o.) Csökkennek Ratzinger esélyei? címmel megállapítja: a különböző feltételezések egyaránt azt mutatják, hogy Joseph Ratzinger bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja, a Hittani Kongregáció volt prefektusa számíthat a legtöbb támogató voksra az április 18-án, hétfőn kezdődő konklávén. Ez azonban még távolról sem jelenti azt, hogy pápává választják. Ha ugyanis gyors konklávét akarnak a főpapok – márpedig szakértők szerint néhány szavazási forduló után felszállhat a fehér füst –, akkor a győztesnek kétharmados többséget kell szereznie. Ez pedig egyelőre nem biztosított a bajor főpásztor számára, mivel német és amerikai bíborosok jelezték: nem fogadják el pápaként az ókonzervatív nézeteiről ismert Ratzingert. A lap ugyanakkor kissé meglepőnek nevezi, hogy a Szentföldre visszavonult Carlo Maria Martini bíboros, volt milánói érsek, akit a liberális bíborosi tábor vezéralakjaként emlegetnek, most állítólag utódja, Dionigi Tettamanzi mellett kampányol. A milánói bíboros, érsek ugyanis állítólag inkább konzervatív és szoros kapcsolatban áll az ókonzervatív katolikus szervezettel, az Opus Deivel – írja a baloldali újság, hozzátéve, hogy a mérsékelten konzervatív Christoph Schönborn bécsi bíboros, érsek esélyei sem rosszak. 

Egyéb témák
 
A Magyar Nemzetben (7.o.) Joó István Áthallásos fohászok címmel reagál arra a hírre, hogy a Hit Gyülekezete nagykanizsai csoportja imatémát ajánlott tagjainak, miszerint a 2006-os választásokon „klerikális, antiszemita, nemzetiszocialista erők ne tudjanak hatalomra jutni.” A cikkíró pikánsnak minősíti az esetet, mivel az utóbbi időben a kormány és sajtója „sűrűn taglalta: pártpolitizálnak az egyházak… A Political Capital igazgatója azt tanácsolta a körleveleket kibocsátó történelmi felekezeteknek, hogy a Tízparancsolat mellé írjanak fel egy tizenegyediket: ’Ne politizálj!’ Az egyházi iskolák vezetői, akik finanszírozásukért szerveztek tüntetést, megkapták a bélyeget: a gyermekeket Fidesz közeli pártharcosokként, utcai gerillaként vonultatták fel. A kormányfő a Vatikánban… szót emelt azokért a hívekért, akiket bizonyára zavar hitgyakorlásukban a püspökök politizálása.” Joó hangsúlyozza: ha a bevallottan a koalíciós pártokhoz felzárkózó Hit Gyülekezete magára vállalta volna az imatémák Nagykanizsán felbukkant listáját, „végképp ki lehetne fordítani a híres mondást. Amit nem szabad Jupiternek, azt szabad a kisökörnek. Igaz…, ’Jupiter’, ha elnéznék neki, sem pártpolitizálna. Saját felekezetem templomaiban sosem találkoztam az idézetekkel párhuzamba állítható témákkal. Bár azzal a kérő imádsággal gyakran, hogy a politikai vezetők kapjanak bölcsességet az ország igazgatásához.” 

Magyar Kurír