Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Hetekben (15.o.) Lukács Ibolya Anna Rablánc a Bibliáért címmel számol be arról, hogy letartóztattak egy keresztény prédikátort Angliában, mert a Bibliára hivatkozva bűnnek nevezte a homoszexualitást. Az ellene eljáró rendőr maga is homoszexuális. Dale McAlpine-t hét órán át őrizetben tartották, majd szabadon engedték. A lelkésszel szemben a futballhuligánok ellen hozott közrendvédelmi törvény alapján emeltek vádat. Elmondta: élete legrosszabb élményének nevezte a letartóztatást. Ismerősei szeme láttára vitték el, a rendőrségen pedig úgy bántak vele, mint egy közönséges bűnözővel. A zsebeit kiürítették, elvették a telefonját, az övét és a cipőjét. A cellában, ahol fogva tartották, dicsőítéseket énekelt, hogy ne keseredjen el. McAlpine közölte: ragaszkodik a meggyőződéséhez, hogy ártatlan, és joga van nézetei megfogalmazásához. Kijelentette: „Nemcsak a magam jogaiért harcolok, hanem mindenki máséért. Rendőrállam felé haladunk. Lehet, hogy egyes homoszexuálisoknak nem tetszik, amit mondok, de nagyon is intoleráns lenne tőlük, ha nem engednék elmondani a véleményemet.” A letartóztatás alig néhány nappal azután történt, hogy egy angol bíróság úgy döntött: a keresztény nézetek nem jogosultak különleges elbírálásra a bíróságokon. A cikkíró sajnálattal állapítja meg, hogy McAlpine esete nem egyedülálló, Nagy-Britanniában szinte havonta megesik, hogy keresztényeknek bíróság elé kell állniuk hitük nyílt kifejezése miatt. A Christian Institute (CI) nevű brit evangéliumi szervezet állta például a perköltségét Lillian Ladele londoni anyakönyvvezetőnek, aki keresztény hitére hivatkozva megtagadta az azonos neműek élettársi viszonyának bejegyzésében való közreműködést. Lukács Iboly Anna idézi Melanie Phillipset, a Daily Mail kommentátorát, aki úgy látja: a kereszténység, amely Angliában az erkölcs, az értékek és a civilizáció alapját jelentette, manapság egyre inkább bűnnek számít. Kifejti: „Megdöbbentő, hogy a szabadságnak ez az intoleráns tagadása éppen a tolerancia és egyenlőség pártolásának köntösében jelenik meg – de csakis az elfogadott csoportok irányában. George Orwell szatirikus megfigyelése, miszerint egyesek egyenlőbbek, mint mások, soha nem volt aktuálisabb.”

Hazai hírek

Ugyancsak a Hetek (7.o.) Istenkáromlás a Nemzetiben címmel számol be arról, hogy az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban a közelmúltban bemutatták Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című drámáját, amelynek főhőse egy homoszexualitása miatt üldözött férfi. A darabhoz kapcsolódva a színház előterében megnyílt egy kiállítás is: egy szárnyasoltár, benne egy kereszttel, amelyre Mária és a gyermek Jézus van felfestve, mellette kettő, illetve a folyosókon további tíz színes, csipkével borított táblakép, az egyiken csipkebetűkkel a következő felirattal: „Nobody knows that I am gay”, vagyis: „Senki sem tudja, hogy meleg vagyok.” Csáki Judit kritikus a kiállítás megnyitóján azt mondta: „Tizenkét négyzet van – és ha a tizenharmadik tárgya, a szárnyasoltár felől nézem, akkor ez lehetne a tizenkét apostol, bár ez is csak játék; nem tulajdonítanék nagy jelentőséget annak sem, hogy az aranyszínűt nevezzük Júdásnak, és ugyan, melyik másikat Péternek. A szép régi keresztnek nem tulajdonítanék nagyobb jelentőséget, mint amekkorát ezzel a középponti helyével elfoglal itt, a Nemzeti Színházban. Legyen írásjel. Egy szép pont egy egyszerű mondat végén.” Csáki Judit azt is elmondta: a tizenkét négyzetből ő személy szerint jelvényt csináltatna, és föl is tűzné valamelyiket a legközelebbi magyar Gay Pride-on. „Remélném, hogy ezúttal meleg barátaim is ott fognak vonulni velünk, számosabban, mint tavaly, és rajtuk is lenne jelvény. Én a többszínűt választanám, a vállvonogatósat: Tessék, és akkor mi van” – tette egyértelművé a kiállítás üzenetét. A Hetek súlyos kérdésnek nevezi, hogy „az adófizetők pénzén fenntartott intézményben hogyan kaphat helyet egy olyan installáció, amely tömegek érzékenységét és hitét sérti. Az apostolokat homoszexuális közösségként beállítani, és velük a meleg büszkeséget reklámozni ugyanis egyszerre történelmietlen és blaszfém. A kereszténység a Biblia alapján a homoszexualitást a természeti törvények ellenében elkövetett súlyos bűnnek tekinti.”

A Magyar Hírlapban (17.o.) Vinczeffy Levente Jézus Krisztus, Alföldi Róbert és a kisebbségek címmel szintén foglalkozik a témával, hangsúlyozva, hogy a megnyitó óta több olvasó fejezte ki nemtetszését Havadtőy Sámuel kiállítása miatt. Alföldy Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója elmondta: „Előrebocsátom, hogy a kiállítás a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című, a kirekesztést és az idegengyűlöletet középpontba állító bemutatónkhoz kapcsolódik. Nem értem a kiállítással kapcsolatos aggódó hangokat. Többek között egy XVI. századi festett, népi kereszt van kiállítva, ami tágabb értelmezési lehetőségeket kínál. Bibliai alapismereteimből tudom, hogy a kereszt a szeretet és az elfogadás szimbóluma is, és arról szól, hogy minden ember egyenlő, és minden embert szeretni kell. Minden embernek joga és lehetősége van bejutni a mennyek országába. Mind a kiállítás, mind az előadás pontosan arról szól, hogy mindenféle előítéletes gondolkodás miatt hogyan és miképpen ítélkezünk egymásról. A kiállítással senkinek nem állt szándékában bárkinek a meggyőződését vagy hitét megbántani, kifigurázni. Éppen ennek ellenkezője volt a cél. Azért jött létre ez a kiállítás itt a Nemzeti Színházban, hogy normálisan tudjunk erről a valós társadalmi problémáról gondolkozni és beszélni.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (13.o.) Fricz Tamás Civil diktátum című írása abból az alkalomból született, hogy közeledik június 4-e, a trianoni békediktátum kilencvenedik évfordulója. A szerző emlékeztet rá: II. János Pál pápa 1984-ben megalapította az Institutum Pro Hominis Juribis Intézetet, amely az ENSZ által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának hangsúlyozására szolgál. A kormányoktól, pártoktól független intézet alapszabálya szerint segíteni kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodnia kell arról, hogy a sérelem megszűnjön. Az intézet főtitkára, Ludwig von Lang professzor 2001. február 20-án hivatalos levelet intézett Carla Del Pontéhoz, az ENSZ háborús törvényszékének főügyészéhez. Ennek tárgya nem más volt, mint a pápa által alapított intézet kérelme – az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Chartájának alapszabályára való hivatkozással –, amely az egyenlő elbírálás elvének biztosítását kérte a magyar nép számára. A cikkíró egyértelműen leszögezi, hogy Trianon esetében „semmiképpen sem határrevízióról, háborús uszításról, régiós bizonytalanságról van szó. A történelemben bizonyos dolgok, ha már megtörténtek, visszafordíthatatlanok, és nem is szabad megpróbálni visszafordítani őket. Amit tehetünk, az két dolog: felhívjuk a világ figyelmét arra, mi történt 1920-ban, másfelől erkölcsi jóvátételt követelnünk az országnak, döntően az ország lakosságának…” Ennek szellemében a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) június 4-én békés megemlékezést tart a Szabadság téren, majd a Szent István téren a bazilika előtt, ahol többek között beszédet mond Tőkés László is. A megemlékezés célja, nem a botránykeltés, „ugyanakkor nem is az elkenés, hanem annak bizonyítása, hogy a magyar állampolgárok az őket alapjaiban érintő történelmi traumákra tudnak emelt fővel emlékezni.” Fricz Tamás hangsúlyozza, hogy a CÖF és a KÉSZ szeretne egymillió aláírást összegyűjteni, ez esetben ugyanis az Európai Bizottság és Parlament köteles foglalkozni a témával, és így lehetőség nyílhat a trianoni békediktátum erkölcsi felülvizsgálatára.

Magyar Kurír