Napi Sajtószemle

 
A Népszabadságban (3. o.) Révész Sándor Illetéktelenül címmel bírálja Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, amiért országos gyásznapot rendelt el II. János Pál pápa temetésének napjára. A szerző szerint „országos gyásznap Magyarországon nem akkor van, amikor megrendül a világ, vagy meghal valaki, akit nagyon sokan nagyon sokra becsültek, hanem akkor, ha sajátosan Magyarország rendül meg, s ha Magyarország vezetője hal meg, függetlenül attól, ki mennyire becsülte. Amikor Gyurcsány Ferenc kormánya a pápa temetésének napjára nemzeti gyászt hirdetett, ezt a hagyományt törte meg. Rosszkor. Nem akkor, amikor a nemzeti gyász azt jelentette volna, hogy a nagyvilág áldozatai a mi áldozataink, nemzetiségüktől függetlenül. Hanem akkor, amikor azt jelenti: „Magyarország része annak az egységnek, amely most elvesztette vezetőjét: a római katolikus világbirodalomnak… Három hónapja hiába mondtuk, akik mondtuk, hogy az egyházzal szembeni politikusi kritika csak addig szolgálja az egyház és az állam szétválasztását, amíg arról szól: mi nem jó az államnak, mi helytelen e világi szempontok szerint. Az ellenkezőjét szolgálja, ha a politikus annak megállapítására vállalkozik, hogy mi nem jó az egyháznak, mi helytelen a hit szempontjai szerint. Nyilván most is hiába mondjuk, hogy a világi politikus méltatási illetékessége a vatikáni államfő e világi politikájára korlátozódik. Gyurcsány most sem érzékelte és most sem érzékeltette vele senki, hogy átlépi illetékességének határait, midőn az Országgyűlésben az elhunyt pápát egyháza megújítójaként, belső világának átalakítójaként (is) méltatja. Vitatkozzanak a keresztények, a katolikusok arról, hogy II. János Pál ezt tette, vagy ezt akadályozta meg, s hogy jól tette-e, amit tett, vagy sem. Ehhez a magyar kormányfőnek semmi köze. Az illetéktelen kritika, az illetéktelen méltatás és az illetéktelen gyásznap egy tőről fakad. Rossz tőről.” Népszabadság/MK
 
A Népszavában (2.o.) Rónay Tamás Volt egy ember címmel azt fejtegeti, hogy az idő múlásával csökkenni fog a veszteség tudata, „Az országos és világpolitika a megszokott mederben folyik vagy tombol tovább. De bárhová tekintsünk is, érezni fogjuk, hogy Karol Wojtyla itt hagyta szellemiségének nyomát, s a politikusoknak, a gazdaság irányítóinak, de még az egyszerű embereknek is számot kell vetniük örökségével. Mert volt egy ember, aki békét és igazságot szeretett volna látni, s olyan erővel és hitelességgel képviselte elképzelését, hogy nem lehetett nem figyelni rá. Volt egy ember, aki bejárta a világot, szívéhez szorította az elesetteket, s azt hirdette: Jézus közéjük jött el, nekik ígérte a mennyek országát. Volt egy ember, aki nem csűrte-csavarta a szavakat, hanem egyértelműen kijelentette: a háború méltatlan az emberiséghez, egyetlen vitás kérdés megoldására sem alkalmas. Kimondta: nem élhetünk elnyomásban, a közösségnek joga van arra, hogy döntsön saját sorsáról. S ezt akkor is rezzenéstelenül hangsúlyozta, amikor merényletet követtek el ellene. De ezt az embert nem lehetett megfélemlíteni. Általa vált a Vatikán az emberiség lelki központjává. Birodalom, amelyben egy igaz ember képviselte azokat az elveket és magatartásmintákat, amelyeket az emberiség elvetett, s épp az ő példája döbbentett rá mindenkit, mennyire hibás útra értünk. II. János Pál teste már békében nyugszik. De szelleme és tanítása tovább él, s valamiképpen bizonyosan befolyásolja a világ jövendő sorsát.” Népszava/MK
 
A Magyar Nemzetben (8.o.) Stier Gábor Lengyelország fehér forradalma címmel megállapítja: jó volt az elmúlt napokban lengyelnek lenni, a Karol Wojtyla halála fölött érzett szomorúságon, az őszinte gyászon ugyanis átütött egyfajta emelkedettség, méltóság. „Egy nemzet nézett szembe fájdalmasan az elkerülhetetlennel, a könnyes szemekben is ott csillogott azonban a belső megnyugvás, a hit ereje által sugárzott derű. Az elmúlt jó negyedszázad adta magabiztosság.” A szerző rámutat: a szentatya halála valódi erkölcsi, Alekszander Kwasniewski államfő szavaival fehér forradalmat gerjesztett, amelynek külső jelei „már-már meghatóak voltak.” Stier úgy érzékelte, hogy a spontán megmozdulások tömegéből érződött a megrendültség mellett annak felismerése, hogy II. János Pál tanításához még csak ezután kell igazán méltónak lenni. Így például az egymással háborúban álló focidrukkerek varázsütésre békültek ki, közös miséken emlékeztek szeretett pápájukra, de évtizedes harag után kezet nyújtott egymásnak a gyászszertartás előtt Lech Walesa és Aleksander Kwasniewski, pedig néhány órával korábban még nem voltak hajlandók egy gépen repülni Rómába. Ugyanakkor a szentatya halálának magyarországi fogadtatását illetően a cikkíró úgy látja: „A pápa tanításának meg nem értéséről, a társadalom merevségéről, a hit adta belső magabiztosság hiányáról tanúskodik…, hogy nálunk nem szabadtéri miséken emlékeztek II. János Pálra, s a gyász is nélkülözte a máshol tapasztalt derűt. De miért is csodálkozunk ezen, amikor a világ legnagyobb médiaeseménye iránt erkölcsi, szakmai és üzleti szempontból is érzéketlen MTV először a halál újfajta megközelítésével, megélésével való szembesüléstől fosztotta meg a társadalmat, majd túlkompenzálva feketébe borult, és azt erősítette, hogy a külső jegyek, a látszat a fontos, s nem a belső tartalom… talán ez a legnagyobb baj, s abban maradtunk le leginkább lengyel barátainktól, hogy a legtöbb honfitársunkból hiányzott az erkölcsi vágy, hogy legalább egy pillanatra legyünk jobbak, mint máskor.” MN/MK
 
A Népszabadságban (Kazetták… 4. o.) Rudi Zoltán, az MTV Rt. elnöke nyilatkozik, annak kapcsán, hogy a köztévé késve számolt be II. János Pál pápa haláláról. Szerinte ez a 12 perce csúszás az MTV állatorvosi lova, „abban hogy Nika György hírigazgató nem merte azonnal leállítani a filmet, benne van, hogy az MTV-ben szinte senki nem meri vállalni a döntéséért a felelősséget, és inkább a feletteséhez fordul megerősítésért nehogy hibázzon és elveszítse az állását. Az MTV hírigazgatóját általában nem az bizonytalaníthatja el, hogy kifelé áll a rúdja a tévétől, hanem az elmúlt 15 év rossz tapasztalati, amikor 5 kormány több mint tucatnyi embert ültetett a tévé élére. Hogyne félne a hírigazgató, amikor elődei átlagosan 9 hónapig lehettek a székükben…. Valóban magyarázhatatlan hibát követtünk el. Noha az is tény, hogy az új pápát megválasztó 117 bíboros közül Erdő Péter nem egy másik csatornán, hanem az MTV stúdióvendégeként a pápa halála után alig egy órával fejezte ki megrendülést. Az adófizetők elemi érdeke most azok a tulajdonosi testülettel, és a szolidáris szakmai szervezetekkel fel tudjuk tölteni tartalommal, pénzzel, hittel, erkölccsel. De a módszer, amit legelszántabb politikusaink választanak, nem a megoldásra irányul, hanem az öncélú rombolásra. Én építeni szeretnék, és ebben a szándékomban senki nem ingathat meg.” Népszabadság/MK
 
A Magyar Nemzet (1.,8.o.) A Stasi magyar kapcsolata a Vatikánban címmel közli, hogy egy nappal II. János Pál pápa temetése után az NDK állambiztonsági iratait őrző berlini hivatal Stasi-ügynökre bukkant a Vatikánban is. Az Egyesült Államokból visszakapott aktákból kiderült, a nyolcvanas években Alfons W. – a katolikus KNA hírügynökség német munkatársa – tájékoztatta Kelet-Berlint II. János Pál kommunistaellenes tevékenységéről. Az Antonius álnéven dolgozó informátor nagy figyelmet szentelt a pápa és a lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalom közötti kapcsolatnak. Összesen száz jelentést küldött a keleti tömb kémszolgálatainak. Leleplezése után Markus Wolf, az NDK felderítésének vezetője kijelentette: a pápa megfigyelésének szervezését főleg Varsóra és Budapestre bízták. Moszkva semmiféle megkötéssel nem élt. Kelet-Berlinből olyan információkat küldtünk tovább a KGB-nek, amelyeket fontosnak tartottunk – mondta Wolf. A magyar NBH közölte: ha Wolf állításai valósak, az iratokat a Történeti Levéltárban kell keresni. MN/MK
 
A magyar sajtó II. János Pál lehetséges utódairól
 
A Népszava (2.o.) Előretörőben a dél-amerikaiak című írása szerint napról napra nő a latin-amerikai főpapok befolyása a Vatikánban. Már erre utalt az is, hogy április 2-án nem az olasz Camillo Ruini jelentette be II. János Pál halálhírét a Szent Péter téren, hanem a Szentszék argentín származású államtitkár-helyettese, Leonrdo Sandri. Ugyanakkor már az is biztos, hogy dél-amerikai bíboros jelenti be az új egyházfő személyét, a chilei Jorge Artuto Medina Estevez prodékán. Az „Örömhír” bejelentőjének személye teljesen független attól, milyen nemzetiségű lesz az új egyházfő – írja a baloldali napilap. A Népszava idézi Karl Lehmann bíboros, a német püspöki kar elnökének tegnapi nyilatkozatát, hogy a kiegyenlített erőviszonyok miatt nincs igazi esélyese a pápaválasztásnak. Népszava/MK
 
A Magyar Nemzet (8.o.) Neokonzervatív pápajelöltek? címmel a jelenlegi amerikai politikai irányvonallal nagyon határozottan szembenálló Online Journal elemzőjét idézi, aki szerint Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek a Bush-kormány mögött álló neokonzervatívok pápajelöltje, de Francis Ariuze nigériai bíboros is elfogadható jelölt számukra. A polgári napilap hozzáteszi: a meglepő kijelentést egy újabb követi, amely szerint a neokonzervatívok rémálma az lenne, ha Jean-Marie Lustiger, Párizs visszavonult érseke, II. János Pál bizalmasa járna sikerrel. Az izraeli Likud-párti ortodox rabbik számára személye annak ellenére rejtély, hogy Lustiger zsidó, akinek szülei Auschwitzban vesztek oda, s maga is csak 14 évesen katolizált – fejtegeti az Online Journal. MN/MK
 
A Blikk (2.o.) Fekete főpap ül Szent Péter trónjára? című cikke szintén II. János Pál pápa egyik lehetséges utódjaként nevezi meg Francis Arinze bíborost. A bulvárlap az olasz La Stampa szalagcímét is közli: „Szálljon fehér füst a fekete pápára!” Blikk/MK