Napi Sajtószemle

 
A napisajtó vezető híre, hogy tegnap este az Adnkronos olasz hírügynökség bejelentette II. János Pál pápa agyhalálát, de ezt a Vatikán határozottan cáfolta. A Népszabadság (1.,8-9.o.) Milliók virrasztottak a pápáért, a Magyar Hírlap (1.,2-3.o.) Búcsú II. János Páltól, a Népszava (1.,9.o.) Imádkoznak a katolikus egyházfőért, a Magyar Nemzet (1.,8.o.) A szentatyáért imádkozik a világ címmel tudósít.
 
A Népszabadságban (3.o.) Hovanyecz László Saját kereszttel címmel rendeltetésszerűnek nevezi, hogy az ezredfordulókon nagy formátumú férfiak állnak a katolikus egyház élén, 999-1003 között a Szent Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter, aki III. Ottó német-római császárral a Respublica Christiana megálmodója volt, s ugyanez volt az álma II. János Pálnak is. A cikkíró úgy látja: a szentatya három keresztes háborút vívott, a nácizmus, a kommunizmus és a modern kapitalizmus ellen. A 2000. év felé haladva pedig legfontosabbnak az új-evangelizációt tartotta, ezen belül is a fiatalok tömegeinek a katolikus egyház életébe való bevonását. „A kommunista rendszer összeomlása azonban azt mutatta, hogy Kelet-Európában is csábítóbb a fogyasztói társadalom, mint a pápa által ajánlott önmérséklet. A szekularizáció, a társadalom elvilágiasodása ma a korábbiaknál még gyorsabban halad előre. Latin-Amerikában a protestantizmus hódít, az iszlám Európában is megvetette a lábát” – írja Hovanyecz. A cikkíró egyúttal emlékeztet: az utóbbi években mindig egy szenvedő pápát láttunk a képernyőn, akinek a legegyszerűbb cselekvés is gondot okozott. „Hogy miként volt képes elaggottan, betegen újra és újra talpra állni mégis, azt ő maga kedves lengyel költőjével így magyarázta: ’Nem magunk mögött az Üdvözítő keresztjével, hanem az Üdvözítő mögött a saját keresztünkkel’.” Népszabadság/MK
 
Szintén a Népszabadságban (9.o.) Gergely Jenő Karol Wojtyla pápasága címmel leszögezi: az egész világ megtapasztalhatta, hogy II. János Pál karizmatikus egyéniség volt. „Senki sem tudta kivonni magát személyes hatása, hitének kisugárzása, erkölcsi tisztaságának varázsa alól… II. János Pál korszakos pápaságáról csak a kellő történelmi távlat és a ma még hozzáférhetetlen információk birtokában adhat majd értékelést a tudomány. Annyi azonban már most nyugodtan kijelenthető, hogy vele végképp lezárult az egyház zsinat utáni időszaka, s kezdetét vette az emberiség XXI. századi életéhez való illeszkedése. Népszabadság/MK
 
A Reggelben (2.o.) Gyulay Zoltán Egész életével és halálával is az egyházat, a hitet szolgálja címmel megállapítja: II. János Pál „alapelveihez mindig hű maradt. A halállal folytatott hősies küzdelme is az élet szentségét hirdette. Hitt a családi élet eszményében, a hit erejében… Szemünk előtt kopott meg fizikai ereje, de szelleme töretlen maradt… Már életében szent ember volt… Az egyház működését számos területen újraszabályozta. Szavaival és cselekedeteivel kijelölte utódja útját.” Reggel/MK
 
A Magyar Hírlap (17.o.) A 20. századi pápa című szerkesztőségi cikke azt fejtegeti, hogy II. János Pált nagy tisztelet övezi, „de nagy a vele szemben táplált ellenérzés is. Sokak mondták már régóta túl konzervatívnak, és legtöbbször a fogamzásgátlás, a női papság, a homoszexualitás elfogadásának és a cölibátus eltörlésének elutasítását hozzák fel példának. A modern világban a globalizáció, a mind teljesebb emancipáció és az évente sokezer áldozatot követelő kórok terjedésének korában felfoghatatlan merevség ez, érthetetlen ragaszkodás az idejét múltnak tűnő dogmákhoz. II. János Pál pápai munkásságának képe azonban akkor lesz teljes, ha hozzávesszük gesztusait, az egyháza nevében elmondott, olykor még hívei szemében is tabudöntésnek számító bocsánatkéréseit, vagy akár csak utazásait, amelyek nem egyszerűen csak pásztori utak voltak, de gyakorta békés, ám demonstratív kiállások ügyek, vagy népek mellett. A katolikus egyház történetében lezárul egy korszak. Legyen II. János Pál utóda akár egy újabb konzervatív…, akár liberálisabb, nagy kérdés, képes lesz-e úgy átalakítani az egyházat, hogy a szekularizált világban is teljesíteni tudja a küldetését. Karol Wojtyla tisztában volt ezzel a kihívással, s elindította a katolikusokat ezen az új úton. Azon lehet vitatkozni, hogy elég nagyot lépett-e, azon viszont, hogy lépett, aligha.” MH/MK
 
Tomka Miklós nyilatkozata
 
A Magyar Hírlap (Egy életmű… 3.o.) megkérte a neves vallásszociológus, egyetemi tanárt, hogy értékelje II. János Pál több mint negyedszázados apostoli szolgálatát. A professzor kifejtette: „II. János Pál kétségtelenül újító, bár sokak szerint nem elég radikális pápa volt. Megnyilatkozásaiban mindenesetre nem szövegkönyvírók szövegeit ismételte, hanem hosszabb dokumentumok esetén is személyes stílusban, saját meggyőződését képviselte.” Tomka kiemelkedő jelentőségűnek tartja, ahogy II. János Pál közös nevezőn tudta tartani a jóformán középkori és az ultramodern társadalmi-kulturális helyzeteket. A bíborosi kollégiumot nemzetközivé tette és az amerikai, afrikai és ázsiai szinódusok megrendezésével is jelentősen hozzájárult az egyház decentralizációjához. II. János Pál nagy hangsúlyt helyezett az ökumenikus közeledésre, a párbeszédre a többi keresztény egyházzal és más vallásokkal. A világvallások 1986. évi assisi találkozója és békeimája is az ő személyes kezdeményezésére jött össze. Az ortodox-katolikus kapcsolatok újjáéledése ennek a pápaságnak történelmi jelentősége volt. Hasonló jelentőségű változás az egyház életközelibbé, személyesebbé válása. Ebben nem csekély szerepet játszott II. János Pál megjelenése a médiában. A vallásszociológus szerint a pápa talán legfontosabb tette az egyház nevében kimondott bűnbánat és bocsánatkérés mindazért a bűnért, amit az egyház nevében, vagy az egyház képviselői elkövettek. II. János Pál tudatosan, mindenkivel együttműködve igyekezett növelni nemcsak egyháza, vagy a kereszténység, hanem általában a vallás társadalmi, politikai súlyát. „Ennek a pápaságnak az idején vált egyértelművé, hogy a történelem süllyesztőjébe került minden olyan koncepció, amely a vallás elhalásával, illetve társadalmi-politikai szerepének megszűnésével számolt” – mondta Tomka Miklós. MH/MK