Napi Sajtószemle

 
A mai napisajtó húsvéti beszámolójában kiemeli, hogy húsvétvasárnap a szentatya nem tudott megszólalni az áldás idején, húsvéthétfőn pedig pápasága óta először nem jelent meg dolgozószobája ablakán. A Népszabadság címlapján közölt fotón a szentatya láthatóan óriási fájdalmakkal küzd, ez arcán egyértelműen tükröződik. A baloldali lap (9.o.) II. János Pál kálváriája című tudósítása szerint „Talán több mint 26 évvel ezelőtt, II. János Pál pápává választásakor volt nagyobb tömeg a római Szent Péter téren, mint elmúlt vasárnap délben. Olaszok és külföldiek, hívők és turisták, összesen 70 ezren tapsoltak, sírtak, éltették a szenvedve tátongó pápát, akit sokan csak egy apró fehér pontnak láttak a vatikáni paloták legfelső emeletén.” Sárközy Júlia római tudósító úgy véli: a szentatya a Gemelli Kórházba biztosan nem tér vissza többet, az orvosok költöztek a Vatikánba. Az olasz televíziók egymás után tűzik műsorra a II. János Pál életéről szóló filmeket, miközben a legnagyobb olasz napilap „a disszidens teológus, Hans Küng elemzését közölte a pápa pusztító egyházpolitikájáról. Ezt a pápa életrajzírója, Vittorio Messori cáfolta, aki szerint II. János Pál érdeme, ha a templomokból nem lett szupermarket és pornóshop. A hívők és a sajtó hullámzó hangulatában a Vatikán teológusa, Joseph Ratzinger nagypéntek este süllyedő hajóhoz hasonlította az egyházat, amelynek külsejét egyes papok beszennyezték. Õ az egyetlen bíboros, aki nem a pápa üzenetélt olvassa fel, hanem önállóan beszél – jegyezték meg vatikinisták, akik szerint nem biztos, hogy a 78 éves Ratzingerből pápa lesz, de tekintélye döntő lehet az egyre inkább érezhető ellentétek közepette, amelyek a pápaválasztó konklávén is felmerülhetnek” – írja Sárközy Júlia. Népszabadság/MK
 
Szintén a Népszabadságban (9.o.) Miklós Gábor A néma ima címmel fölteszi a kérdést: „Tapintatlanság, bántó lenne kimondani azt, amit mindenki lát? Vége felé közeledik ez a jelentős élet. Majd ha elment, értékelik a történészek, biográfusok, vitatkoznak róla az egyházi emberek… Korai minderről beszélni, s értelmetlen is. Itt ül még a bölcs és konok öregember, aki szeretne szólni azokhoz, akiket szeret, akiket tanítana, akiket óvna, s akik valamilyen módon az ő személyéhez kötik reményeiket. És nem megy neki. A fonnyadt ajkak csak mozognak, de a szavak nem gördülnek elő… még a csodavárók is tudják, hogy a pápa a maga keresztútjának a legvégéhez érkezett 2005 nagyhetén. Immár biztos, hogy a betegség és magatehetetlenség nem készteti lemondásra. Nem hiszem, hogy a hatalomhoz ragaszkodva döntött így. A tradíció diktálta ezt, amelyet ez a konzervatív újító oly nagyon tisztel. És a meggyőződése, hogy utódjának okozna gondot, ha nyugdíjas egyházfőként elvonulna valahová.” Miklós azt a kérdést is fölteszi, hogy a majdani konklávén találnak-e II. János Pálhoz hasonló, nagyszabású személyiséget? További kérdései: „Vajon megírta-e utódjainak ez a pápa befejezetlen és mielőbb elvégzendő ügyeinek listáját? És ha igen, megtudjuk-e valaha is, mit hagyott rájuk? Most csak kitalálni lehet, mit akart mondani, mik lehettek a néma ima szavai, mi volt a kimondatlan – kimondhatatlan üzenet.” Népszabadság/MK
 
A Magyar Nemzet (8.o.) Szolidaritás a szenvedőkkel című beszámolója szerint „Az egyházfő számára láthatóan nagy szenvedést, komoly nehézséget jelentett a húsvétvasárnapi nyilvános szereplés, köhögési rohamok fogták el, légzési nehézségei és más fájdalmai erőteljesen látszottak arcán és keze mozgásán is.” MN/MK
 
A Magyar Hírlap (10.o.) A pápa lemondása tabutéma címmel ismerteti a párizsi Liberation egyik cikkét, amely idézi Ratzinger bíboros 2002-es kijelentését: „Ha II. János Pál úgy látja, hogy nem tudja folytatni, akkor lemond.” De a téma azóta tabu – írja a francia lap. A Liberation a szentatya szintén 2002-ben elhangzott szavait is hozza: „Hogy van-e erőm a folytatásra, nem az én problémám, hanem Jézus Krisztusé, aki hívott engem, és ha méltatlan vagyok is rá, én vagyok az ő földi helytartója.” A Liberation rámutat: „A világjáró pápa, akit ’Isten atlétájának’ is mondanak, egyáltalán nem akarja elrejteni fizikai rokkantságát. Éppen ellenkezőleg, nyíltan vállalja szenvedéseit. De a fikció, hogy a szentatya szilárdan a kezében tartja az egyház gyeplőjét, főként a hozzá közel állók ügyét szolgálja. Mindenekelőtt személyi titkáráét, a 65 éves Stanislaw Dziwisz atyáét, akit krakkói érsek korában maga Wojtyla bíboros szentelt pappá, és aki ma II. János Pál jobbkeze, mintegy ’alpápának’ tekintik.” A cikk azt is megjegyzi, hogy a szentatyát lengyel apácák gondozzák, ápolják, és a „lengyel gárda befolyását a Kúria jó része nehezen viseli, s méltatlankodva állapítják meg például, hogy mennyire mellőzött a szerepe Sodano államtitkárnak és a hozzá hasonlóan nyíltszívűbb bíborosokénak.” MH/MK
 
A Napi Gazdaság (16.o.) A Nap idézete című rovatában hozza Angelo Sodano bíboros, államtitkár húsvétvasárnapi szentbeszédében mondott szavait: „A gazdasági haladás ne homályosítsa el soha a szellemi értékeket.” NG/MK
 
Egyéb témák
 
A Magyar Hírlap (10.o.) Felkelésre hívó főpap címmel ismerteti a The Independent című, angol nyelvű napilap egyik cikkét, amely arról tudósít, hogy az ukrajnaihoz hasonló békés felkelésre szólította fel a zimbabwei lakosságot húsvéthétfői felhívásában az afrikai ország katolikus érseke, aki szerint a közelgő választások eredményét bizonyosan meghamisítják. Pius Ncube reményei szerint a népi elégedetlenség olyan méreteket ölt, hogy a lakosság szervezkedni kezd az elnök rezsimje ellen, és „kipenderíti” Robert Mugabét a hatalomból. Ncube érsek olyan erőszakmentes felkelést támogatna, amilyen 1986-ban a Fülöp-szigeteken, illetve nemrégiben Ukrajnában is lezajlott. A főpásztor szerint a március 31-ei választásokat Mugabe el fogja csalni, s ehhez személyesen válogatta össze a választási bizottság tagjait. MH/MK