Napi Sajtószemle

 
A Blikk (16.o.) Júniusban már utazhat a pápa? címmel számol be arról, hogy a szentatya egy élő videokapcsoláson áldotta meg azokat a fiatalokat, kik kórházban tartózkodása alatt a felgyógyulásáért imádkoztak. A cikk szerint „Ezek a gyakori nyilvános megjelenések azt hivatottak erősíteni a hívőkben, hogy a pápa jól van, és semmi ok nincs arra, hogy visszalépjen. Az útjait szervező bíborosok például még mindig nem mondták le II. János Pál júniusra tervezett németországi látogatását. Blikk/MK
 
A Magyar Nemzetben (6.o.) Szarka Ágota Az igenek örömének üzenete címmel mutatja be Böjte Csaba munkásságát, annak kapcsán, hogy – amint arról lapunk március 16-ai számában beszámoltunk – a gyermekmentő dévai ferences szerzetes háromnapos lelkigyakorlatot tartott a zuglói Páduai Szent Antal-templomban. A cikkíró emlékeztet rá: „Csellengő, kolduló, bűnözők prédájává vált gyermekek légiói – ez volt a rendszerváltozás egyik ’mellékterméke’ Romániában. A dickensi hangulatú tudósítások bejárták a világsajtót, s néhány éve még gyors véget jósoltak a szkeptikusok Böjte Csaba ferences atya dévai gyermekmentő missziójának, különösen, hogy a gyermekmentés magyarságmentéssel is összekapcsolódott. Ma már nyolc központban 500 gyermek talált otthonra, s a tervek arról szólnak: egész intézményhálózat épül majd ki. Böjte atya, aki a december ötödikei népszavazás után fájdalmas szavakkal ítélte el az ajtón kopogtató testvérek elutasítására biztató magyarországi kormányt, úgy véli: A ’nemre’ igennel kell válaszolni, mert a nem a halál, az igen pedig az élet. A ma véget érő lelkigyakorlatra az igenek örömének üzenetét hozta el a magyarországi magyaroknak.” Böjte Csaba a lapnak elmondta: „Sokan szidják ezt a mai világot, hogy mennyi rossz ember van. Én mindig azt szoktam mondani, valami jót kell tenni, mert akkor kiderül, hogy mennyien állnak a jó ügy mellé. Hála Istennek, nagyon sok jó magyar ember van, határon innen és túl, akiktől segítséget kaptunk és kapunk, így igazából azt mondhatom: amire szükségünk van, Isten kegyelméből megvan.” MN/MK
 
A Népszava Szép Szó című rovatában (1., 2. o.) Tamás Gáspár Miklós Az ÁVÓ bosszúja címmel tekinti át, hogyan működött az 1989 előtti rezsim irányítási rendszere, s megállapítja: az első számú felelős kétségtelenül a szovjet irányítás, a második számú pedig a helyi állampárt, nálunk az MSZMP. Ugyancsak kiemelt szerepe van a nómenklatúrának, amelyhez tartoztak az akadémikusok, a színigazgatók, a Kossuth-díjasok, az álparlament képviselői. A cikkíró rámutat: „Kínos tudomásul vennünk, de a tanszékvezető egyetemi tanár, Kossuth-díjas akadémikus, a pénzügy, vagy külügyminisztérium elegáns képviselője, valamelyik központi lap főszerkesztője végtelenül magasabban állt a társadalmi hierarchiában, tehát a felelősségi rangsorban is, mint a szerencsétlen spicli.” Tamás Gáspár mélyen betegnek nevezi a jelenlegi társadalmat, amely bűnbaknak nevezte ki a besúgókat, mert a diktatúra valóságával nem mer szembenézni. Ám a kiút nem az, hogy a besúgók ellenőrzött, s valóságos történeteihez, az ávós tisztek és tábornokok személyi adataihoz ne lehessen hozzáférni. Mindent nyilvánosságra kell hozni, ha tetszik ez nekünk, ha nem, mert ha nincs hiteles adat, megint összecserélik a bűnöst az ártatlannal.” Tamás Gáspár Miklós szerint az egész rendszer működtetését fel kell tárni. Ezért azt javasolja, államköltségen ki kell adni minden közkönyvtárban, nyilvános intézményben ingyenesen elhelyezni, az Internetre föl kell tenni és folyamatosan bővíteni a múlt rendszer Ki kicsodájá?-ját, a nómenklatúra kézikönyvét, bemutatva, hogy kik irányították az elmúlt rendszert politikailag, gazdaságilag, kik voltak felelős beosztásban az egyes területeken. A szerző szerint a zsarnokság Ki kicsodáját? a Politikatörténeti Intézet, az 56-os Intézet, a XXI. Századi Intézet játszva össze tudja állítani. A cikkíró leszögezi: „Németh Miklósnak, Horn Gyulának, Pozsgay Imrének, Nyers Rezsőnek, Szűrös Mátyásnak, Csehák Juditnak, Medgyessy Péternek, a volt rezsim ma is – részben megérdemelten népszerű vezetőinek – tessék odamondogatni, ne az ölelkezésen ért kispapoknak. Õket már elkapták az ávósok. Az ávósokat nem kapta el senki. Nem óhajtok büntetést, de szomjazom az őszinte beszédre.” Népszava/MK
 
A Népszabadság Hétvége című mellékletében (3.o.) Tamás Pál Az ügynökvita mint nemzedéki konfliktus címmel úgy véli, hogy többek között „nehezen védhetők azok a hitek, hogy itt és most az utódpártok politikai mozgásterét szeretnék valakik szűkíteni, hogy a nemzeti értelmiségiek, egyházférfiak csak csalétkek. A jobboldal persze valóban érdekelt abban, hogy minél sötétebb legyen a képünk a Kádár-rendszerről. Politikai ellenfeleit eredetmondájuk végül is oda köti, s a szocialisták generációváltása még nem haladt annyira előre, hogy a ’89 előtti világot leleplező történetekre csak a vállukat vonogassák. De hogy ezért feladják a korábbi egyházi elitet? Bizonytalan jövőbeli haszonért biztos aktuális veszteséget jó üzletember tudatosan nem vállal. A Fidesz politikai tervezői pedig mégiscsak profik.” Népszabadság/MK