Napi sajtószemle

A Népszabadságban (15. o.) Kasza László A hit pajzsa címmel elemzi az egyházak reakcióját az ügynöklistákkal kapcsolatban. A szerző emlékeztet rá: az evangélikus egyház vezetői szakértői csoport felállítását javasolják. Kasza elképzelhetőnek tartja, hogy 219-es listán szereplő katolikus egyházi vezetők közül sem volt mindenki beépített, nyilatkozatot aláíró, esetleg fizetett ügynök. „Lehet, hogy néhányukkal csak elbeszélgettek, vagy minden ok nélkül, teljesen ártatlanul került forgalomba a nevük. Éppen ezért érthetetlen, hogy az érintettek tovább hallgatnak, az MKPK pedig fölényesen kijelenti, hogy a kiadott nyilatkozattal lezártnak tekinti az ügynek. Tudhatnák, semmi sincs lezárva… Okulhatnának abból a reakcióból, amelyet Veres András püspöknek, az MKPK titkárának eddigi, intellektuálisan sokszor értékelhetetlen megnyilatkozásai váltottak ki. Először azt mondta, hogy a beépített egyháziak csak paptestvéreikről jelentettek, és ezért már bocsánatot is kértek. Aztán elismerte, hogy a tudósítások másokról is szóltak, de csak ritkán. Végül kifejtette, hogy csak nagyon kevesen voltak, akik zsarolás és kényszer nélkül, önszántukból működtek együtt a pártállammal. Kérdés: honnan tudja mindezt ilyen pontosan a püspök úr? Elvégre az iratok legálisan nem állhatnak a rendelkezésére, pláne nem az összes, ami ilyen megállapítások megalapozásához szükséges.” A cikkíró megjegyzi, hogy Veres András csak a Magyar Katolikus Egyház vezetőinek véleményét továbbította, akik következetesen bizonyos politikai körök megfontolt, kitervelt egyházellenes hadjáratáról beszélnek. Kasza szerint ez olyan, mint amikor a kommunista rendszerben pártellenes támadásnak minősítették, ha valaki azt mondta a párttitkárra, hogy lopott. Kasza arra is kitér, hogy Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek szerinte a Bulányi-ügyben, „mint egy inkvizítor folytatta paptestvére kihallgatását. Hangneme, fogja be a száját, hallgasson, annak a Jónás bírósági elnöknek a stílusára emlékeztetett Bulányi atyát, aki az ’50-es években életfogytiglanra ítélte. Egyházi források szerint Miklós Imre, az ÁEH vezetője és Lékai érsek annyira meg volt elégedve Szendi Bulányi-ügyben végzett munkájával, hogy megajándékozták a veszprémi püspökséggel. Szendi Józsefet feltehetően a püspöki kar javaslatára a köztársasági elnök röviddel ezelőtt kitüntette a Hit Pajzsa érdemrenddel. Ki ellen védte az egyházat? Bulányi György ellen? Szendi érsek esetében aligha kételkedhetünk benne, hogy a BM emberei legalábbis elbeszélgettek vele” – írja Kasza László. 
 
A Magyar Nemzet (9.o.) Napi Sajtószemle című rovata röviden ismerteti a Zenit egyik cikkét, amely beszámol arról, hogy a magyar püspökök egyrészt bocsánatot kértek a kommunista rezsimmel együttműködők miatt, másrészt bírálták azon bűnös politikusokat, akik ma is hivatalos posztokat töltenek be. 
 
A HVG-ben (103.o.) Riba István Az ifjúsági vonal címmel idéz a Kahler Frigyes szerkesztette III/III-as történelmi olvasókönyvből, amely szerint így határozta meg a Magyar Béla fedőnevű középiskolás, vagyis fiatalkorú ügynök egyik feladatát 1959. szeptemberében Molnár István, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztályának századosa: „Csütörtök és vasárnap tartandó középiskolás hitoktatáson, amelyet a Szent József-templomban tartanak, jelenjen meg és arról részletes jelentést készítsen.” A dokumentumból kiderül, hogy az ügynöknek sikerült elnyernie a megfigyelés alatt lévő Havass Géza katolikus lelkész bizalmát. „Magyar Béla” azt is feladatul kapta, igyekezzen megállapítani, milyen kulccsal záródnak Havass szekrényei és íróasztala, nyilván a későbbi titkos házkutatást előkésztendő. Havass Gézát később államellenes tevékenység miatt öt és fél évi börtönre ítélték. Riba szerint a szegedi eset nem lehetett kirívó, hiszen a HVG által megkérdezett történészek eddig nem akadtak olyan dokumentumra, amely külön szabályozta volna fiatalkorúak beszervezését. 
 
Egyéb témák
 
A Népszabadságban (5.o.) Agyagási Edit Esély harminckét erdélyi gyereknek címmel mutatja be a ferences rendi Pál atyát – „civil” nevén Bakó Béla –, aki harminckét kiskorúnak ad otthont Erdélyben. A szerzetes élete álmát valósította meg a Szent Erzsébet Társulás létrehozásával. Elhagyott gyerekeket fogadott be, olyanokat, akik nem kellettek senkinek. Árvaházakból hozta el azokat a kicsiket, akiket senki nem akart örökbe fogadni. „Volt, akit az utcán felejtettek a szülei, volt, akit a szülészeten hagytak. Az is előfordult, hogy a gyereket egyszerűen csak feltették egy vonatra. Mi összeszedjük őket, és otthont adunk nekik. Marosvásárhelyen három házat, Marossárpatakon két házat építettünk. Összesen harminckét kiskorú lakik nálunk. Családias légkörben élnek románok, magyarok, cigányok együtt” – mondta a ferences szerzetes. A cikkből kiderül, hogy Pál atya Szent Erzsébet Társulását ezentúl a hét elején megalakult Esély Árva Gyerekeknek Alapítvány is támogatja. 

Magyar Kurír