Napi Sajtószemle

 
A Népszabadságban (15. o.) Köves Viktória Nagyapám hite címmel reagál Veres András püspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának kijelentésére, miszerint bizonyos köröknek kifejezett szándéka, hogy a házasság, a család és a falu közösségének szétrombolása után, most az ügynöküggyel az egyházi közösségeket is felbomlasszák. A cikkíró szerint ha a katolikus egyház nem néz szembe saját magával, „ha mismásol, ködösít és elfed, akkor semmilyen morális alapja nem lesz bármely bűn számonkérésére.” A szerző nem hiszi, hogy „az ügynökügy mögött kifejezetten a katolikus egyházzal szembeni ártó szándék állna, de ha így lenne, akkor az mentesítene a bűn alól? Azért, mert valaki pusztán bosszúból árulja el, hogy kabátot loptam az üzletben, már nem is loptam? Vagy ha igen, akkor se kell megbüntetni? Komolyan gondolják ezt?” Köves Viktória megemlíti nagyapját, akinek sziklaszilárd és mély hite volt, s akkor is templomba járt, „amikor az még nem volt divat, és elküldte az üzemi párttitkárt a fenébe, ha szóvá tette. Az ő hite tiszta volt és tisztelni való. Uraim, amit maguk csinálnak, az viszont se nem tiszta, se nem tisztelnivaló” – írja a szerző. Népszabadság/MK
 
A Magyar Hírlap (10.o.) Nincs piros orr Walesben címmel ismerteti a The Independent egyik cikkét, amely beszámol arról, hogy megtiltotta a piros orr hagyományos napjának megrendezését három walesi katolikus iskola, mert tavaly több abortuszt támogató szervezetnek is jutott az adományokból. Az orr napját először 1988-ban rendezte meg a Comic Relief alapítvány, hogy pénzt gyűjtsön az afrikai éhezőknek. Azóta minden évben megrendezik a jótékonysági eseményt, az ország összes iskolája csatlakozott hozzá. A három walesi katolikus intézmény azonban úgy döntött, idén egy nemzetközi katolikus szervezetet támogat. Az alapítvány szóvivője azt állította: 2000-ben egyszer már párbeszédet kezdeményeztek a brit püspöki karral, és akkor sikerült meggyőzniük őket arról, hogy nem támogatják az abortuszt. MH/MK
 
A Blikk (20.o.) Leonardóé Bartolomeo festménye? című cikkének témája, hogy a római Borghese Galleriában található A gyermek Krisztus imádása című festmény, amelyet évtizedek óta Fra Bartolomeo munkájának tartanak. A kutatók sosem tudták ténylegesen igazolni, hogy valóban ő festette, és az elmúlt évszázadokban Raffaello, Ghirlandaio és Lorenzo di Credi neve is felmerült, mint lehetséges alkotóé. 2004. novemberében, a restaurálási folyamat végén egy titokzatos foltot találtak a kép felső sarkában. A festmény további jellegzetességeivel együtt a kutatók szinte biztosra veszik, hogy valójában Lenardo da Vinci munkájáról van szó. Elisabetta Zatti, a restaurátorok egyike elmondta: „Amikor restauráltuk a képet, a fény egy sárgás foltban tört meg a festményen a bal felső sarokban az égen. A részletesebb vizsgálat hamar feltárta, hogy az nem más, mint egy ujjlenyomat.” Az olasz mesterek közül Leonardo sokszor hagyott képein ilyen nyomokat, és ezeket Tondónak (azaz Kereknek) hívják alakjuk miatt. A restaurálási munkálatok azt is felfedték, hogy Szűz Máriának a képen hosszúkás, férfias keze van, amely szintén Leonardo festményeire jellemző. A különböző Leonardo-festményekről készült fotókat most a számítógépes ujjlenyomat-azonosítás segítségével hasonlítják össze – olvasható a bulvárlapban. Blikk/MK