Napi Sajtószemle

 
A Népszabadság (8.o.) A kórházból vezeti a pápa az egyházat címmel idézi Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő általunk már tegnap közölt szavait, miszerint folyamatosan javul II. János Pál pápa állapota. Az orgánum megjegyzi, hogy a Gemelli Kórház udvara zarándokhellyé alakult át, „legtöbben természetesen a lengyelek vannak. II. János Pál azonban a kórházból is vezeti az egyházat, naponta találkozik munkatársaival, tegnap Mexikó és Kolumbia nagykövetét fogadta.” Népszabadság/MK
 
A Hetekben (11.o.) Benke László Értékrendbeli szakadék címmel számol be arról, hogy a múlt héten Jacques Delors, az Európai Bizottság volt elnöke az amerikai Christian Science Monitor című lapban azt állította: „A következő években az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatait a hívők és nem hívők között előforduló nézetkülönbségek fogják a legmeghatározóbb módon alakítani.” A cikkíró figyelmeztet az iszlám militáns ágának veszélyére Európában, egyúttal megállapítja: kontinensünkön a keresztény egyházak egyre több hívőt veszítenek. A Nagy-Britanniában létrehozott Európai Értéktanulmány (EVS) program felmérései szerint 32 európai országban a lakosoknak összesen csak 21 százaléka tartja a vallását nagyon fontos tényezőnek, szemben az Amerikai Egyesült Államokban mért 59 százalékkal. A Gallup Intézet kimutatása alapján az elmúlt évben az amerikaiak 44 százaléka látogatott istentiszteletet heti rendszerességgel, míg Európában ugyanez az arány 15 százalék. Az egyház álláspontját pedig még azokban az európai országokban is fenntartásokkal kezelik, ahol a legnagyobb a magukat vallásosnak megnevezők száma (az elsők sorrendben: Írország, Lengyelország, Olaszország, Portugália, Görögország, Spanyolország és Ausztria). Közli a Hetek Grace Davie-t, az angliai Exeter Egyetem vallásszociológusát, aki szerint „Európában a felvilágosodást úgy fogták fel, mint a vallástól, a vallási dogmatizmustól való szabadságot, szemben az Egyesült Államokkal, ahol a vallásos hitre való szabadságot értették alatta.” Hetek/MK
 
A Magyar Hírlapban (17. o.) Neumann Ottó Az egyházügy aduász című írása szerint „sötét felhők gyülekeznek és előbb-utóbb elszabadul a vihar, amely megtépázhatja a vatikáni szerződés alapján kialakított hazai egyházfinanszírozási rendszert. Hivatalosan ugyan nincs még szocialista állásfoglalás a költségvetési hozam jövőbeli szűkítéséről, ám néhány vezető MSZP-s politikus már bőbeszédűen fejtegeti, hogy a szabad demokraták kezdeményezése egybevág elképzeléseikkel. A nagyobbik kormánypárt berkeiben olyan magánvéleményt is hallottam, hogy nemcsak a hitélet költségvetési támogatását kell felszámolni, de még az egyházi iskoláknak se jusson állami pénz.” A szerző a pártok hozzáállását illetően kiemeli: „nemzeti keresztény státusából eredendően a Fidesz álláspontja csak az lehet, hogy el a kezekkel az egyházaktól! Orbán Viktor azonban már a nagyszabású évértékelőjében is óvakodott attól, hogy érintse az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket. Pedig milyen hatásos része lehetett volna a Körcsarnokban a megrövidített egyházi iskolák tanárainak és diákjainak a tüntetését feleleveníteni! Sokatmondó hallgatás – a jelek szerint a legnagyobb ellenzéki párt kivár. Orbánék úgy látják, hogy az ingadozó választópolgárok jelentős hányada nem díjazná, ha most túl harciasan állnának ki az egyház pénzéért. A nagyobbik kormánypárt már rég leszámolt azzal az illúzióval, hogy az egyházak politikailag meghálálják, ha olyan nagyvonalúan rendezik helyzetüket, mint tette Horn Gyula a vatikáni szerződés megkötésével. Azt viszont észlelik a szocialisták, hogy a nagy egyházakat a legutóbb publikált ügynöklista meggyengítette. A főpapok szemmel láthatóan zavarban vannak. Így tehát az MSZP-ben talán most azon gondolkodnak, rátesznek még egy lapáttal az SZDSZ javaslatára, és a közszolgálati tevékenységek némelyikét is száműznék az állami források közeléből… Az MDF hallani sem akar arról, hogy az egyháztámogatás környékén szűkítő változások történjenek.” A szerző logikusnak tartja az SZDSZ érvelését, de hozzáteszi: „a semleges megfigyelőnek mégis vannak kételyei, nincs hír ugyanis arról, hogy megvizsgálták volna: nem lehetetlenülnének-e el annyira a leginkább érintett egyházak, hogy híveik a szegényebb régióban teljességgel támasz-vigasz nélkül maradjanak? Igen, egy kisebbségről van szó. De hát a liberális párt mindig is a kisebbségek védelmét tekintette küldetésének. Abból, hogy gondolkodásuk más, mint a szabad demokratáké, ugye nem következik, hogy lelki szükségleteiket figyelmen kívül lehet hagyni?… Azt sem vizsgáltatta meg a politika, hogy össztársadalmi szinten mit vonhat maga után az egyházak esetleges anyagi megroggyanása. A bűnmegelőzésben, a családi élet védelmében, a népességcsökkenés megfékezésében a vallási közösségek szerepet vállaltak. Nem biztos, hogy eddig jól teljesítettek, de mi lesz, ha még halkabban szól majd a hangjuk?” MH/MK
 
A Reformban (14-15.o.) Nemeshegyi Péter S.J. nyilatkozik, aki 37 évig volt Japánban misszionárius, és a közelmúltban nagy megtiszteltetésben részesült: elnyerte a japán császár által adományozott Szent Kincs Rendjét a Sugarakkal. A jezsuita szerzetes, professzor ma is őrzi azokat a festményeket, amelyeket a távoli országból kapott, s amelyeken Jézus japán vonásokat mutat. P. Nemeshegyi leszögezte: „Ennek nincs jelentősége. A megjelenítés emberi tulajdonság, nem zavarja meg a hitet. Jómagam hosszú-hosszú éveken át azzal foglalkoztam, hogy lefordítsam a Bibliát japánra, hiszen a szent könyv tanításai örökkévalók, bárhol is hangozzanak el. A hitélet Japánban sem más, mint bárhol a világon, és bár vannak különbségek a vallások között, mégis sok a hasonlóság. A hívő ember, legyen bármilyen vallású, tudja, hogy a világ elmúlik, az igazi kincs az érzések diadala, amelyet nem győzhet le a pénz, a karrier. Hisz abban, hogy jónak lenni jó, s ennek öröme végtelen. Loyolai Szent Ignác azt tanította: ’Nem a sok tudással lakik jól és elégül ki a lélek, hanem, ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli.” Az én munkám nem más, mint a vallások közötti párbeszéd, amelynek végeredménye egy és ugyanaz.” Reform/MK