Napi Sajtószemle

 
II. János Pál pápa egészségi állapotáról
 
A mai napilapok római beszámolói kiemelik, hogy 1978. októberi pápává választása óta először történt meg, hogy II. János Pál nem személyesen mondta el a vasárnapi áldást, Leonardo Sandri érsek helyettesítette. Kiemelik a lapok, hogy a szentatya váratlanul megjelent kórterme ablakából, keresztet vetett és kezét a nyakára téve mutatta, hogy megműtötték. A Népszabadság (9.o.) Még kórházban marad című beszámolója emlékeztet rá, hogy a kánonjog szerint az egyházfő némasága nem akadályozza meg őt az egyház vezetésében, döntéseit papírra vetve, fejbólintással is közölheti. Az orgánum vatikáni értesülései szerint II. János Pál egy táblára ír, eddig is csak napi három óra munkára volt képes. Van, aki viszont hatalmi űrtől tart, hiszen beszéd nélkül a szentatya misét sem tud pontifikálni. II. János Pál pápa lemondása elsősorban a hívők reakciója miatt tűnik elképzelhetetlennek – írja a baloldali napilap. Az orgánum röviden ismerteti a La Repubblica című olasz újság értesülését, hogy maga II. János Pál készített titkos felmérést a ’90-es évek végén, amely szerint a lemondást csakis szellemi fogyatékossága igazolná. II. János Pál távozása felkavarná a hívőket. Ha a beteg egyházfő visszavonulna egy kolostorba, azzal az új pápa munkáját akadályozná. A hívők II. János Pálhoz zarándokolnának, antipápa lenne – szerepel a szupertitkos dokumentumban. A Népszabadság Néma egyházfők című összeállítása szerint „Nem II. János Pál az első ’néma pápa.’ XII. Leo 1903-ban, 93 évesen hunyt el. Már se járni, se beszélni nem tudott, mégis, 1900-ban megnyitotta az akkori szentévet, és jelentős szociális enciklikát bocsátott ki. Az 1914-ben meghalt X. Pius is betegségben és beszéd nélkül töltötte pápasága utolsó tíz évét, de lemondását senki sem szorgalmazta. A sok szenvedés után 1963-ban meghalt XXIII. János sem írt lemondólevelet, mert a pápa élete végéig vezeti Krisztus egyházát, még fájdalommal is – nyilatkozta XXIII. János egykori hűséges titkára.” Népszabadság/MK
 
A Blikk (16.o.) Megmutatta magát a pápa címmel kiemeli: „A gégemetszése óta egy vékony csövön keresztül lélegző pápa beszélni sem tud, félő, sohasem fog már megszólalni. Vajon képes lesz így vezetni a katolikus egyházat?” A bulvárlap szerint „Hogy valójában milyen állapotban van a pápa, azt csak kezelőorvosai tudják, akik azonban vatikáni kérésére csak rövid sajtótájékoztatókon, a konkrétumokat mellőzve nyilatkoznak.” Blikk/MK
 
A Magyar Nemzet (8.o.) A pápa köszöni az imát címmel, kommentár nélkül tudósít. Sitkei Levente Krisztus helytartója című jegyzete azt fejtegeti, hogy a szentatya esetleges lemondása nem olyan egyszerű, ahogyan azt egyes újságírók, vagy elemzők elképzelik, hiszen a pápa „egy személyben a Vatikán és a világ katolikusainak vezetője, a Szentlélek által rá ruházott hatalommal, aki így semmiképpen nem mondhat le tiszta szívvel (pozíciójából csakis Isten válthatja le).” A cikkíró idézi Serédi Jusztinián egykori bíborost, hercegprímást, aki szerint a pápa „mint Krisztus Egyházának látható feje, Krisztus akarata szerint legfőbb, teljes, egyetemes és közvetlen joghatóságot gyakorol az Anyaszentegyház minden része és minden tagja felett az összes hit-és erkölcsi, továbbá fegyelmi és egyházkormányzati ügyekben…” Sitkei hangsúlyozza, hogy „Hiányzik és mindig is hiányzott az egyház felépítéséből a demokrácia és az arisztokrácia, valamint az is bizonyos, hogy az évszázadok során ugyan bizonyos változások történtek, ám az egyház mindig abszolutisztikus és monarchikus berendezkedésű volt” – írja a szerző, hozzátéve: „II. János Pál pápa a Római Kúria vezetését saját képére formálta.” MN/MK
 
Az ügynökkérdésről
 
Kiemelt helyen számolnak be a lapok arról, hogy újabb, a kommunista állambiztonsági szolgálatokkal állítólag együttműködő egyházi személyek neveit is tartalmazó ügynöklista jelent meg a világhálón. A névsor 219 nevet tartalmaz, és az önmagát Szakértő ’90-nek nevező szerző állítása szerint egyezik azzal a dokumentummal, amelyet Németh Miklós, a diktatúra utolsó miniszterelnöke adott át Antall Józsefnek, a rendszerváltást követő első kormányfőnek és Göncz Árpád köztársasági elnöknek. Antall Péter, a néhai miniszterelnök fia szerint a nyilvánosságra hozott lista valószínűleg azonos lehet azzal, amit édesapja kapott Németh Miklóstól. Arra a kérdésre, hogy biztosan állítható-e ez, azt mondta: nem vizsgálódott mélyebben, de a mostani listán szereplő nevek alapján nagy bizonyossággal elmondható, hogy hiteles. Antall Péter szerint felháborító az ügy kezelése, a névsor nyilvánosságra hozása generációs ellentétekhez, lelki tragédiákhoz vezethet. „A listát 1990-ben negyven évre titkosítani kellett volna, azt követően pedig ad acta tenni” – mondta Antall Péter. Horváth Balázs, az Antall-kormány első belügyminisztere arra a kérdésre, hogy az Interneten közzétett lista azonos-e a Németh-listával, azt mondta: nem emlékszik rá pontosan. Akkoriban listák jöttek-mentek, ez is egy lehet azok közül. „Jómagam is sok ilyen-olyan listát láttam, és ezek között kétségkívül komoly átfedések voltak, vannak. Úgy emlékszem, ez a most közzétett lista is volt már a kezemben. Újra hangsúlyozom azonban, amit már korábban is megtettem: személyes véleményem szerint már az eredeti Németh-lista is manipulált volt.” Boross Péter volt miniszterelnök szerint felelőtlen galádság, gerinctelen dolog ilyen listát névtelenül közzétenni. Fodor Gábor (SZDSZ) valószínűnek tartja, hogy a lista megegyezik azzal, amelyet Antall József kapott Németh Miklóstól: 1990-94 között a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként magam is láttam azt a névsort” – mondta a politikus. Varga László levéltáros szerint Interneten keresztül nehéz megítélni, de az, hogy faximile iratokról van szó, a hitelesség mellett szól. „Most már érthető, hogy Antall miért döbbent meg. Tendenciózus összeállításról van szó, nem kétséges.” Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos mindenkit arra bátorít, hogy polgári peres úton, és büntetőeljárás keretében is követeljen elégtételt (Népszabadság: A szakértő’ kilencven kipakolt… 3., Magyar Hírlap: Az Antall-féle ügynöklista… 1., 6., Népszava: Ügynöklista… 1., 9., Magyar Nemzet: Németh Miklós listája… 1., 3. o.). Népszabadság/Népszava/MH/MN/MK
 
A Magyar Hírlap (A püspökök cáfolták… 6. o.) azt emeli ki, hogy a katolikus egyház jelenlegi vezetéséből három püspök és több nyugdíjba vonult egyházi vezető neve szerepel. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke cáfolta, hogy bárkiről jelentést írt volna. „Nem szerveztek be, ellenben állandóan megfigyelés alatt tartottak” – mondta. Az érsek hozzátette: a ’90-es évek elején találkozott Németh Miklóssal és Antall Józseffel, ők nem említették, hogy szerepelne bármilyen listán. Seregély István alaptalan támadásnak nevezte, hogy neve megjelent. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök közölte: a vádakat be is kell bizonyítani. „Nem adtam senkiről jelentést” – tette hozzá. A listán szerepelnek még korábbi és jelenlegi evangélikus egyházi vezetők is – írja az MH. Idézi a lap egyúttal Szabó Gyula mezőőrsi plébánost, aki levéltári kutatásokat végez – és aki, mint azt jeleztük, a szombati Népszabadságban hosszú interjút is adott – a katolikus egyház múltjáról, a beszervezettekről. A plébános a liberális napilapnak megerősítette, hogy a jelenleg szolgáló püspökök közül többen is írtak jelentést. MH/MK
 
A Népszava (Nyilvános névsor… 9. o.) összeállítása is idézi Szabó Gyulát, aki az RTL Klubnak nyilatkozva neveket nem mondott, de hozzátette: „Nagyjából mindenkiről tudtak azok közül, akik a ma nyilvánosságra került listán szerepelnek… ez csak a jéghegy csúcsa.” Népszava/MK
 
A Magyar Nemzet (3. o.) Célkeresztben az egyházak? címmel szintén idézi Szabó Gyula plébánost, aki a Magyar Nemzetnek csak annyit mondott: nem kívánnak senki aktuálpolitikai akcióihoz muníciót szolgáltatni, semmilyen listát nem kívánnak nyilvánosságra hozni. A bulányista pap Népszabadság-beli nyilatkozatáról Harrach Péter, az MKDSZ elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője kijelentette: elismerem egykori antikommunista magatartásukat, és mindazt, amit el kellett szenvedniük, de most végre az egyházak egységéért is tegyenek valamit. Harrach megdöbbentőnek nevezte, hogy míg ilyen zavaros és bizonytalan hitelességű listák bukkannak fel, addig a beszervezők és a megalázók most is védelmet élveznek. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, fideszes országgyűlési képviselő úgy véli: „Az Internetre felkerült lista egyházi része nem a megfigyelők, hanem a megfigyeltek névsorát tartalmazhatja. Ez abból a tényből is kiviláglik, hogy a gépelt nevek között olyan vatikáni méltóságok neve is szerepel, akik az idő tájt hivatalos tárgyalásokat folytattak Magyarországon. Azt pedig ép ésszel senki nem gondolhatja komolyan, hogy közülük bárkinek köze lett volna a magyar hatóságokhoz.” MN/MK
 
A Népszabadságban (3. o.) Ungvári Krisztián Az ügynökök és az egyház címmel idézi Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára minapi, ügynökügy kapcsán tett nyilatkozatát, miszerint a beszervezett papok közül „egyiküknek sem kell nagy nyilvánosság előtt elnézést kérniük, hiszen nem a társadalom, hanem esetleg csak néhány társuk ellen vétettek”, és Gyulay Endre szeged-csanádi püspök négy évvel ezelőtti nyilatkozatát, hogy a pápa nagy körültekintéssel nevezte ki a püspöki kar tagjait, ezért neki kellene kezdeményeznie az átvilágítást is. A történész szerző szerint „az egyházatyák nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy állításaik nem igazak. Elzárkózásukkal ráadásul egyházuknak is ártanak, lehetetlenné teszik a szembenézést, a bűnbánatot és a megtisztulást.” A cikkíró felsorol néhány egyházi személyiséget, akik a szocialista rendszer évtizedeiben ügynökök voltak, így megemlíti Hamvas István, Brezanóczy Pál, Ákos Géza nevét. Ungváry állítja: az effajta esetek szőnyeg alá söprése nem tenne jót, „az aljasság ismerete nélkül nem tisztelhetjük azokat, akik – mint például Tabódy István – ellen tudtak állni az állambiztonság kopóinak. Sajátos, hogy éppen a keresztény egyházak hagyják kihasználatlanul azt a remek alkalmat, amit a bűnbánat és a megbocsátás jelent. Egyházi szempontból megbocsátani azonban csak akkor lehet, ha azt megelőzi a bűnbánat. A szembenézés során kiderülhetne az is, hogy az érintetteket mivel zsarolták és kik voltak tartótisztjeik, akik felelőssége hatványozott. Megtudhatnánk, hogy kik voltak azok a papok, akik zsarolás nélkül vállalkoztak a besúgásra. Kiderülhetne esetleg az is, hogy Tóth Ferenc, Móricz János, Ács Péter alezredes, Erős Lajos, Reményi Géza őrnagy, Juhász László és Engelhardt János százados és az a sok tucatnyi rendőrtiszt, akik őket tartották, milyen karrier után jutott oda, hogy egy diktatúra fenntartói legyenek. És kiderülhetne az is, hogy ma mit is csinálnak, élnek egyáltalán. Kitüntette-e őket is a belügyminiszter életműdíjjal, mint társai közül másokat?” – írja Ungvári, emlékeztetve rá, hogy legutóbb Lamperth Mónika adományozott kitüntetést a szegedi III/III hírhedt tisztjének, a karrierjét még az ÁVH-nál kezdő Magyar Józsefnek, valamint aranygyűrűt Ladvánszky Károlynak, az 1956-os forradalom egyik eltiprójának, a Kádár-rendszer egyik belügyminiszter-helyettesének. Ezek a kérdések joggal érdekelhetik az egész társadalmat – véli a szerző. Népszabadság/MK