Napi Sajtószemle

A ma megjelent napilapok változatlanul kiemelten foglalkoznak II. János Pál pápa egészségi állapotával. Valamennyi orgánum idézi Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivőt, hogy nyugodtan telt a gégemetszéssel műtött pápa éjszakája, segítség nélkül reggelizett. A tünetek nem utalnak tüdőgyulladásra. A Népszava (1.,2.o.) Beszédképtelenné vált a pápa – Súlyos szövődmények fenyegetik a pápát címekkel tudósít. Az orgánum rámutat, hogy a hivatalos bejelentés szerint „a műtéti beavatkozást követően teljesen rendben lévőek a gyógyulási folyamatok. Független orvosi szakértők azonban rámutatnak: a szentatya hosszadalmas felépülés előtt áll és közben veszélyes szövődmények is fenyegetik a katolikus egyházfőt. Független szakértők szerint nem folytathatja szokásos tevékenységét, sőt még beszélni sem tud majd – nem kizárt, hogy hónapokon keresztül.” Idézi a lap Paul Larsont, a tekintélyes Kaliforniai Egyetem idegsebészeti tanszékének vezetőjét: „Már egyszerű tüdőgyulladás is könnyen a halál küszöbére sodorhatja II. János Pált, hajlott kora és legyengült szervezete miatt. Ha a legrosszabb nem is következik be, a pápa valószínűleg teljesen képtelenné válik bármiféle testi és szellemi tevékenységre.” Hasonlóan vélekedik Paul Maestrone, az Amerikai Parkinson Szövetség tudományos igazgatója. Gerald Berke, a Kalifornia Egyetem agysebésze úgy véli: „II. János Pál gyakorlatilag semmit sem ért meg és semmire sem képes reagálni.” Népszava/MK
 
Hasonló a tartalma a Blikk (16.o.) II. János Pál hónapokra elveszítette a hangját című beszámolójának. A New York-i prebsiteriánus kórház orvosa, Michael Kaplitt doktor szerint „A magas láz miatt a pápa tüdőgyulladást kaphatott, amely az idős emberek számára akár végzetes is lehet. Ha erről van szó, akkor igencsak szokatlan, hogy gégemetszést végeztek rajta, hiszen azt a gyulladások miatt beszűkült légcső felszabadítására szokták alkalmazni.” Blikk/MK
 
A Népszabadság (1.,2.o.) Jobban van a pápa – Eltanácsolták a beszédtől a pápát című tudósítása viszont azt emeli ki: a csütörtök esti műtét után feszült volt a sebészek arca, de pénteken már optimistábbnak tűntek. II. János Pál látogatókat is fogadott, elsőként az olasz miniszterelnöki hivatalt vezető államtitkárt, Gianni Lettát, aki elmesélte, hogy az orvosok azt mondták a pápának, kisebb operációt hajtanak végre rajta. „Kicsi?! Attól függ, kinek! – tréfálkozott II. János Pál. Népszabadság/MK
 
A Magyar Hírlap (9.o.) A gégemetszés után jobban van II. János Pál pápa című tudósítása szerint „Mit tettek velem? – írta a csütörtök éjjeli gégemetszést követően egy papírlapra a római pápa. Szóvivője szerint az egyházfő igen jó hangulatban volt. II. János Pál betegsége ellenére élete végéig el kívánja látni a pápai feladatokat” – írja a balliberális napilap. MH/MK
 
A Magyar Nemzet (8.o.) Imádkoznak II. János Pál életéért címmel kiemeli: a biztató hírek ellenére a világ számos országában folyamatosan imádkoznak II. János Pálért. A polgári napilap idézi Joseph Fessio atyát, a legnagyobb amerikai katolikus kiadó, az Ingatius Press vezetőjét. „A lemondás szemben áll a pápa különleges egyházvezetői szerepével. Õ spirituális vezető, hitbéli atya, és az atyák nem mondanak le. II. János Pál többször is félresöpört minden spekulációt, kijelentve, hogy végig akarja vinni küldetését. Állhatatosságát sokan az élet értékéről vallott római katolikus tanítás erőteljes példájának tekintik.” Daniel Thompson, a New York-i Fordham egyetem teológia professzora pedig így nyilatkozott: „Úgy érzem, hogy II. János Pál saját életét jelképnek tekinti, és az, hogy az egyház feje marad mindvégig, egészségben és betegségben, az az általa hirdetett keresztény üzenet melletti tanúságtétel.” MN/MK
 
Egyéb témák – katolikus plébános az ügynökkérdésről
 
A Népszabadságban (Ügynökök és vértanúk egyháza 9. o.) Szabó Gyula mezőőrsi plébános nyilatkozik több társával együtt végzett levéltári kutatásairól. Elmondta: tagja volt a Bokor Katolikus Bázisközösségi Mozgalomnak, és már előre látja, ha kutatásaik eredményeit nyilvánosságra hozzák, „azzal vádolnak majd: bosszút akarunk állni a sérelmeinkért. Pedig erről szó sincs. Csak szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba. Óhatatlanul a birtokunkba kerültek olyan kompromittáló dokumentumok, amelyek más vallási közösségeket érintenek, méghozzá nagyon súlyosan, de ezekről nem szívesen beszélnék. Maradjunk annál az egyháznál, ahová én is tartozom. Ez azért is indokolt, mert a diktatúrában a legfőbb ellenségnek mégiscsak a katolikusokat tekintették. A hívek, a papok és a püspökök túlnyomó többsége csodálatra méltó ellenállást tanúsított a Rákosi-rendszerben. Nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen szervezet sincs Magyarországon, amelyik a Rákosi-diktatúra éveiben annyi áldozatot hozott volna, mint a katolikus egyház. Rengeteg embert börtönöztek be a meggyőződése miatt. Volt, aki életfogytiglant kapott, és volt, akit kivégeztek. Sokan száműzöttként, megalázó körülmények között, teljes elszigeteltségben élték le az életüket, mert nem voltak hajlandók behódolni. Õket nevezem csendes vértanúknak.” A mezőőrsi plébános azt állítja, hogy a szocializmus idején „a papok és az egyházi szervezeteknél dolgozó világiak, tanárok, újságírók, irodisták, gépkocsivezetők körében becsléseink szerint a 20 százalékot is elérheti azok aránya, akik a rendszerváltás előtt ügynökként dolgoztak. Számokat egyelőre nem szeretnék mondani, ahogy neveket sem. A mindenre kiterjedő részletek megismeréséhez még alaposabb munkát kell végeznünk… Viszont azokról, akik fedőnévvel együtt felkerültek a listánkra, már kétséget kizáróan bizonyítani tudjuk, hogy ügynökök voltak. Olyan esetről, hogy egy pap megsértette a gyónási titkot, nincs tudomásom. Mostani püspökök is vannak a listán. Többen is. Ezért is fontos a múlt tisztázása. Az egyháznak teljes mértékben függetlennek kell lennie a pártoktól. Nem szabad megengedni, hogy bármelyik politikai erő a beszervezési kartonjukkal zsarolhasson egyházi vezetőket.” A plébános erősen vitatkozik Veres András püspök azon véleményével, hogy a beépített papoknak a nagy nyilvánosság előtt nem kell bocsánatot kérniük, hiszen ők nem a társadalom csak esetleg néhány társuk ellen vétettek, ugyanis az ügynökök „mindenről és mindenkiről beszámoltak, néha még egymásról is. A jelentések tartalma olyan széles skálán mozog, hogy az ember, sajnos, a bőség zavarával küszködik. Persze olyanok is akadtak, akik igyekeztek a lehető legkevesebbet ártani. Sokan közülük áldozatok voltak, de ahhoz, hogy világosan lássuk, mi volt a szerepük, nekik is meg kellene szólalniuk.” Szabó Gyula egyetért viszont Veres Andrással abban, hogy azoktól várna nyilvános bocsánatkérést, akik a pártállami rendszert működtették és másokat megaláztak. „Sőt továbbmegyek. Az ügynökrendszer működtetőitől nem elég a bocsánatkérés, nekik távozniuk kell a közéletből. Erkölcsi szempontból is furcsán venné ki magát, ha a közkatonákat vennénk előre, miközben a tábornokok meglapulnak a háttérben. Kegyelmi pillanatban vagyunk, most bepótolhatjuk, amit 1990-ben elmulasztottunk. Végre lezárhatjuk a múltnak ezt a részét. Mi Krisztus tanítványainak mondjuk magunkat, ezért úgy gondolom, az egyházam akkor tenne helyesen, ha az élén járna ennek a folyamatnak. Nekünk, akik bűnbánatra tanítjuk a híveket, jó példát kell mutatnunk. Az, aki bármilyen szempontból érintett volt, nem kisebb lesz, ha bevallja a múltját, hanem erkölcsi nagysággá válik. A mi feladatunk pedig az, hogy valódi szeretettel megbocsássunk. Ennek fényében lehet új életet kezdeni. Ha viszont minden marad a régiben, akkor ezzel azt üzenjük a következő nemzedékeknek, hogy ebben az országban nem érdemes becsületesnek lenni. És ez nagyon rossz üzenet lenne.” Népszabadság/MK