Napi Sajtószemle

 
A Népszabadságban (4.o.) Varró Szilvia Én és a pápa címmel II. János Pál pápa héten megjelent, Emlékezet és öntudat című, legújabb könyvéből kiemeli azt a részt, amelyben a szentatya párhuzamot vont a holokauszt és az abortusz között. A cikkíró szerint „Nehéz eldönteni, most kiderült véleményével kit bánt meg jobban: a nőket, akiknek tettét súlyosbítja, vagy a zsidókat, akiknek szenvedését bagatellizálja. És a katolikusokat, akik tudják, hogy a Bibliában létezik a bocsánat is – még az összevissza beszélő pápának is kijár.” Népszabadság/MK
 
A Blikk (16.o.) Hajthatatlan az egyházfő címmel kiemeli: „Sokan hitték világszerte, hogy II. János Pál ahogyan öregszik, enyhébben bánik majd a vitás témákkal, ám… új könyve nem erről tanúskodik. A valláspolitikai végrendeleteként kezelt mű keményen elutasítja a homoszexualitást, a mostanában egyre több teret hódító melegházasságokat pedig a gonosz támadásának véli a hívők ellen. Emellett az emberiség ellen elkövetett bűntettnek tekinti az abortuszt. Bennfentesek szerint a szentatya most megjelent írása azt hivatott megmutatni a világnak, hogy bár a pápa fizikai állapotát tekintve nincs teljesen rendben, továbbra is képes vezetni a katolikus egyházat” – írja a legnagyobb példányszámú magyar napilap. Blikk/MK
 
A HVG-ben (77-79.o.) Izsák Norbert Keresztúton címmel foglalkozik azokkal az utóbbi időben ismét felröppent találgatásokkal, hogy lemond-e II. János Pál pápa? A szerző megemlíti, hogy a Focus német hírmagazin a pápa közelmúltbeli kórházi tartózkodása után „egyenesen olyan vatikáni spekulációkat szellőztetett meg, amelyek szerint Dziwisz magántitkár és esetleg Sodano bíboros is őriz egy-egy pápai lemondólevelet, amelyről csak a keltezés hiányzik.” Az orgánum idézi Hans Küng svájci teológus és Richard McBrian, az amerikai Notre Dame katolikus egyetem professzora véleményét, akik szerint II. János Pálnak le kellene mondania. Megszólaltatja a hetilap Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket és Beer Miklós váci püspököt is. Bábel érsek meggyőződése, hogy „saját tanításához hűen a katolikus egyház elfogadja II. János Pál vezetését élete utolsó pillanatáig.” Beer püspök pedig emlékeztetett rá: a II. Vatikáni zsinat részben korlátozta a pápa szerepét, így ő immáron nem egyedül, hanem a püspöki testülettel közösen kormányozza az egyházat. Ez akkor is változás, ha senki sem kérdőjelezi meg a pápa Krisztus földi helytartóként betöltött szerepét, illetve azt, hogy csalhatatlan a katolikus hit és tanítás dolgában, amikor ex cathedra tesz kijelentést. A hittől elvonatkoztatva, pusztán racionális síkon sokakban felmerülhet a párhuzam: világi államfők megválasztásakor – vagy éppen nyugdíjazásakor – fontos szempont, milyen az illető fellépése és kondíciója. A váci püspök arra is emlékeztetett, hogy a Vatikánban „bölcsen le vannak osztva a feladatok”, így a napi ügyek intézésében nincs szükség a pápa közvetlen jelenlétére, mi több, hála az egyházi intézmények olajozott működésének, a hittel kapcsolatos kérdésekre is választ lehet kapni, akár az egyházfő nélkül is. Bábel Balázs mindezt kiegészítette azzal, hogy eddig is a pápa tucatnyi megbízottja – köztük Ratzinger bíboros is – a körülöttük lévő szakértői gárdával készíttette el a pápa által később szentesített enciklikákat és tanítói leveleket. Ezt erősíti meg az amerikai Time értesülése is: az újság belső, vatikáni forrásokra hivatkozva úgy véli, a pápa csak engedelmesen aláírja a nap közben hozzá berohanó bíborosok által elé tolt dokumentumokat. Ez a rendszer nyilván akkor is működőképes lenne, ha II. János Pál állapota esetleg rosszabbodna. Ezzel kapcsolatban Bábel érsek megjegyezte: „A beteg világnak beteg pápa kell”, utalva ezzel arra, hogy a manapság sok államban engedélyezett, vagy engedélyezés előtt álló eutanáziát is más megvilágításba helyezheti, ha az egyházfő saját példájával is jelzi: a beteg ember is értékes. HVG/MK
 
Egyet tudna érteni a készülő ügynöktörvény teljes nyilvánosságot szorgalmazó javaslatával Kamarás István azzal a kiegészítéssel, hogy az egyházaknak, történeti kutatások keretében – maguknak is szembe kell nézniük közelmúltjukkal. A Népszava (Békepapok… 3. o.) azután kérdezte a vallásszociológust, hogy Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára és Szebik Imre evangélikus püspök is fenntartásaikat hangoztatták. Kamarás, aki rengeteg pappal készített interjút, azt állítja: a beszervezettek nemcsak a paptársaikról, de a hívőkről és másokról is készítettek jelentést. A beszervezettek között is lehet azonban különbséget tenni, így a vallásszociológus utalt egy egykori békepapra, aki kettős játékot űzött, miközben jelentéseket készített, fiatal paptársait megvédte. Népszava/MK
 
A Magyar Demokratában (56-57.o.) Hankó Ildikó Semmi, ami keresztény! címmel megállapítja: a jelenlegi magyar kormány egyházellenes politikát folytat. A cikkíró idézi a közelmúltban hazánkban járt Josef Homeyert, az uniós püspökkarok bizottságának elnökét, aki tájékozódott a magyar egyház és a jelenlegi kormány viszonyának nehézségeiről, az egyházat, az egyházi intézményrendszert a kormány részéről ért támadásokról, és kijelentette, hogy hazánkban a média nem felel meg az Európában szokásos demokratikus normáknak. Homeyer hangsúlyozta, hogy az egyház sohasem a pártok érdekeit, hanem az emberek fizikai, szellemi és lelki jólétét tartja szem előtt. (A Josef Homeyerrel készült interjúnkat lásd február 7-ei számunkban – a szerk.). Hankó Ildikó rámutat: hamarosan eldől, hogyan fogadja Gyurcsány Ferenc kormányfő Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár és Juliusz Janusz apostoli nuncius kezdeményezéseit a vatikáni-magyar vegyesbizottság összehívására. A kormányfő „válasza egyértelművé teszi, hogy őszinte, partneri viszonyt szeretne kialakítani a társadalom hívő polgáraival, vagyis a katolikus egyházzal a kormányfő, vagy pedig ismét megpróbálja visszahozni a rossz emlékű egyházüldözéses időket” – írja a cikk szerzője. MD/MK