Napi Sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) A pápa nem mond le címmel számol be arról, hogy II. János Pál pápa tegnap üzenetben erősítette meg szándékát, hogy továbbra is a katolikus egyház feje akar lenni. A lap a cikk alatt közli azt is, hogy pénteken lemondott hivataláról Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke. Az orgánum megjegyzi: a zsidó vallásból katolikus hitre tért, 78 éves Lustiger 24 éven át állt a párizsi főegyházmegye élén, a pápa egyik bizalmasaként tartották számon. Lustiger idült gégegyulladásban szenved, így hangja meggyengült, feladatát egyre kevésbé tudta ellátni. Ezzel együtt, a kommüniké szerint jó egészségi állapotban van – írja a baloldali naplap. Népszabadság/MK
 
Lustiger bíboros lemondásáról hírt adva a Népszava (Lemondott… 15.o.) megjegyzi: a francia főpásztor többször bírálta II. János Pál pápát, amiért súlyosbodó egészségi problémái ellenére sem mondott le. Népszava/MK
 
A Magyar Hírlapban (17.o.) Neumann Ottó Az egyház értéke címmel reagál Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének kijelentésére: „Azt kérni, hogy az egyházat tartsák el hívei, körülbelül olyan, mint ha azt mondanánk: a sportegyesületet tartsák el a sportolók.” A cikkíró szerint hasonlatával Semjén tulajdonképpen kiállt az SZDSZ javaslata mellett, mely szerint a hitélet pénzügyi támogatása nem az állam dolga. A minőségi sportegyesületeket ugyanis valóban a sportolók tartják el – írja Neumann, aki úgy véli, hogy a magyar társadalom igazából „… beleértve a szabad demokratákat is, akkor lenne bőkezűbb az egyház iránt, ha ugyanazt az önfeláldozó, a pártpolitikával nem fertőzött keresztényi szeretetet tapasztalná a teljes magyarországi papságnál, mint Böjte Csaba dévai ferences szerzetesnél.” MH/MK
 
A Magyar Nemzetben (Pietas et litterae 23.o.) Vízhányó Zsolt, a Budapesti Piarista Gimnázium igazgatója nyilatkozik. Ismeretes, hogy a középiskolák diákjai által a felvételiken elért pontszámok alapján készült rangsor első helyén a budapesti piaristák iskolája áll. P. Vízhányó elmondta: „Sokban különbözünk egy átlagos gimnáziumtól. Először is ott a jelmondatunk: Pietas et litterae. Ez a vallásos élet és a tudomány követését jelenti. Ezt kell mindig szem előtt tartanunk, tanítsunk akár hittant, akár matematikát, magyart vagy éppen idegen nyelvet. Tiszteletben tartunk minden tudományágat, nem helyezzük egyiket a másik elé. A Budapesti Piarista Gimnázium különlegessége, hogy fiúgimnázium… Maga a tanári kar összetétele is sajátos, a férfias nevelést jelzi azzal, hogy túlnyomórészt férfiak tanítanak. Valljuk azt, hogy a teremtett ember köteles nemcsak a teremtett világot megismerni, hanem önmagát a Teremtőjét is. Valljuk, hogy az iskola nemcsak megőrző, oktató szerepű, hanem legalább ilyen szinten nevelő szerepű is. A gyerekekkel nemcsak tanórákon, szakkörökön foglalkozunk, hanem együtt vagyunk a miséken, lelkigyakorlatokat szervezünk számukra. Szabad idejüket évközben is, de főképp nyáron próbáljuk gazdaggá tenni. Valljuk, hogy a fiatal ember a mai világban csakis erős hittel és megalapozott tudással válhat boldog felnőtté. A gyerekek felvételekor is fontos szempont: vállalkozik-e erre az útra? Jézus azt mondta az evangéliumban, hogy szeresd Istenedet és szeresd embertársadat úgy, mint önmagadat. Az, hogy ezt miként valósítjuk meg, hogyan próbáljuk kifejteni és megélni a saját életünkben, már a parancsolat gyakorlati alkalmazása. Erre neveljük a fiúkat.” A Budapesti Piarista Gimnázium igazgatója azt is elmondta: „A mai világ embere egyre inkább Isten nélkül képzeli el az életét. Ezért látunk sok elesett embert, megrokkant életet, széttört családokat. Sajnos mintha az kezdene előtérbe kerülni, hogy nem szabad megbíznunk senkiben. Kellenek és vannak is olyan emberek, akik számára nem önmaguk a legfontosabbak, hanem sokkal inkább az a cél, amelyet Isten tűzött ki nekik, ami bizony fontosabb az egyéni karrierjüknél, fejlődésüknél. Teljesen mindegy, hogy milyen társadalomban él az ember, egy valóban felgyorsult, információval telített közegben, vagy pedig nyugodtabb világban. Az ember életét a belső küzdelmei határozzák meg, a belső szeretetvágya határozza meg, hogy valóban közel tud- kerülni önmagához, jóban tud-e lenni a társaival, jóban tud-e lenni Istenével. Ha ezt követi, akkor kiegyensúlyozott, szabad emberként meg tudja találni a helyét.” MN/MK
 
Szintén a Magyar Nemzetben (30.o.) Fáy Zoltán Somogyi kísérlet címmel mutatja be Kerkai Jenő jezsuita szerzetes életét, kiemelve: az első cikk, amely a KALOT-mozgalom alapítójának rehabilitálását javasolta, a polgári napilapban jelent meg, 1989-ben. Azóta P. Kerkai nevét általános iskola, szociális kör és szociológiai intézet viseli, szülőfalujában szobor emlékeztet alakjára, de az emlékezetben mintha még nem történt volna meg a rehabilitációja. MN/MK