Napi Sajtószemle

 
A napilapok többsége beszámol arról, hogy II. János Pál pápa tegnap este elhagyta a római Gemelli-klinikát és visszatért a Vatikánba. Az orgánumok kiemelik: a gégegörcsökkel és influenzával tíz nappal ezelőtt kórházba szállított szentatya általános állapota az orvosi zárójelentés szerint jelentősen javult, gégefőgyulladása meggyógyult, és leletei kizárnak minden más kórképet. A pápa maga döntheti el, hogy vasárnap megjelenik-e dolgozószobája ablakában, s a szokásos angyali üdvözletet személyesen mondja-e el, vagy mint legutóbb, másnak engedi át ezt a tisztet. További programjait orvosaival tanácskozva alakítja majd, s teljes felépüléséig minden valószínűség szerint kímélő munkarendre kényszerül. A Népszabadság (Kímélő munkán… 3. o.) a fentiekhez hozzáteszi: „időközben a beteg pápa lemondásával kapcsolatos találgatások és nyilatkozatok elárasztották a világsajtót, mi több a katolikus egyház szócsöveit is. Mint mindig, a pápa betegsége idején, most is felröppentek a leginkább ’pápaképes’ bíborosokkal kapcsolatos híresztelések. A ’pápalottón’ a legtöbb esélyt Sodanónak és Battista Rének adták. Ugyanakkor Hans Küng teológia professzor lemondásra szólította fel az egyházfőt” – írja a baloldali napilap. Népszabadság/MK
 
A Mai Nap (Elhagyta a kórházat… 2.o.) szintén azt emeli ki, hogy bár II. János Pálnak „állítólag sokat javult az állapota, de a Vatikánban és ezáltal a nagyvilágban is, egyre többet sugdolóznak lemondásáról, végrendeletről és lehetséges utódokról.” A bulvárlap úgy ítéli meg, hogy a legutolsó jelentések szerint hárman esélyesek arra, hogy megörököljék a pápai trónt, az olasz Dionigi Tettamanzi bíboros, milánói érsek, a brazil Clauido Hummes és a német Joseph Ratzinger. MN/MK
 
A tegnapi Mai Nap után ma a Népszava (Vita… 3.o.) részletesebben, a Magyar Hírlap (Egy mondatban 6.o.) pedig nagyon röviden foglalkozik azzal, hogy megváltoztatná az SZDSZ az egyházak állami támogatását, hogy ne parlamenti döntéstől függjön, hanem a hívők akaratától. Horn Gábor ügyvivő elmondta: tervezetük szerint a jelenlegi 1 százalékos adófelajánlási részt az egyházak számára felemelnék 2 százalékra, illetve azoknak is lehetővé tennék az egyházak támogatását, akik egyébként nem tudnak adót fizetni, mert nincs jövedelmük. Az MSZP várja a koalíciós partner által kidolgozott részletes javaslatokat, hogy egyeztetés kezdődhessen az elképzelésekről. A Fidesz szerint elfogadhatatlan, hogy az állam kivonuljon az egyházak finanszírozásából, és azokat kizárólag a hívek tartsák el. Az MDF-es Csapody Miklós egyházellenes kampányfogásnak minősítette a kezdeményezést MH/Népszava/MK
 
A Magyar Hírlap két írása is foglalkozik Böjte Csaba személyével, miután a ferences szerzetes lett az Év embere a liberális napilap választásán. Kósa András „Úgy segítek, ahogy tudok – csodatévő Déváról (4-5.o.) című riportja megállapítja: „Tizenhárom éve működik Déván a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes alapította gyermekotthon, s mára egész hálózattá nőtte ki magát Románia-szerte. Az egykori kolostori rendházban ma olyan gyerekek tanulnak, akik a kilátástalan nyomorból érkeztek és itt esélyük nyílt arra, hogy tanulhassanak, akár egyetemre is mehessenek. Az intézmény nem árvaház: a gyerekek családokban, nevelőszülőkkel élnek, és többnyire a saját szüleikkel is tartják a kapcsolatot. Aki akarja, bármikor elhagyhatja az otthont, de ilyesmi eddig csak egy-két esetben történt. A legnagyobb gond ma is az, hogy rengeteg jelentkezőt kell várakoztatni. Böjte Ccsaba azonban a dévai szegényeken is segít, az alapítványhoz érkező adományokból rendszeresen juttat a város környéki nyomornegyedekben élőknek. Az év emberének alapelve, hogy a lehetőségeihez képest mindenki segítsen, akin tud.” MH/MK
 
A díjazandó plusz (17.o.) című vezércikk elárulja, hogy a ferences szerzetes győzött a szerkesztőségi próbaszavazáson is, bár igaz, hogy nem mindenki szavazott rá, mert jó volt nagyon a többi hét jelölt is. A legtöbben mégis Böjte Csabában látták azt a bizonyos díjazandó pluszt: „Gyermekeket menteni, különösebb felhajtás nélkül otthont adni nekik, már nagy dolog. Ha ráadásul valaki kisebbségiként segít, szórványközösségekben és mégis válogatás nélkül karol fel magyart, románt, romát, bárkit, akit veszélyben lát, az valóban olyat cselekszik, olyan példát mutat, amire figyelni kell. És amiben őt is segíteni kell.” MH/MK