Napi Sajtószemle
– 2005. február 10., csütörtök | 12:02
A Népszabadság (Tanácstalan… 2.o.) a német Die Weilt-et idézi, amely az Inside The Vatican című amerikai magazinra hivatkozva azt írta, hogy „Tíz percen múlott II. János Pál pápa élete, ha ennyivel később kerül be a klinikára, túl késő lett volna.” A Népszabadság kiemeli: a tizedik napja kórházban lévő pápa állapota hírek szerint súlyosabb, mint feltételezték. Az egyház vezetőinek körében az új utódlási szabályokról is folyik a vita. Eszerint a jövendő pápák már hivatalba lépésükkor bizottságot állítanának fel, amely ilyen helyzetben megvitatná a szükséges lépéseket. Népszabadság/MK
A Népszava (2. o.) Lehetséges, hogy lemond a pápa címmel idézi Jorge Mejia argentin bíborost, aki úgy fogalmazott: az egyházjog lehetővé teszi a pápa lemondását, s minden attól függ, miként dönt II. János Pál, úgy látja-e, hogy a világ túl tud-e lépni egy esetleges ilyen jellegű bejelentésén. „Reméljük, hogy szentatyánk, amíg csak képes rá, egyházát pápaként szolgálja. Ha azonban úgy érzi, nincs ereje erre, lelkiismerete szerint kell cselekednie” – mondta az argentin főpásztor. Népszava/MK
A HVG-ben (39-42.o.) Magyar Péter Örökre szóló segítség címmel egy nemrégiben előkerült dokumentumra hivatkozva foglalkozik azzal, hogy a Vatikán 1946-ban állítólag arra utasította a francia egyházat, hogy az intézményeiben és katolikus családoknál bújtatott s időközben megkeresztelt zsidó gyerekeket ne adják vissza rokoniaknak, hanem neveljék őket kereszténynek. (A témával lásd még január 6-ai számunkban az Összeesküvés XII. Pius boldoggá avatása ellen? című cikket – a szerk.) A HVG-nek többen is nyilatkoznak a magyarországi zsidómentésekről is a vészkorszak idején. Szita Szabolcs történész elmondta: „Nemcsak az áttért zsidók számíthattak segítségre egyházi intézményeknél a nyilas hatalomátvétel, a tömeges borzalmak időszakában.” Szita emlékeztetett rá, hogy sokezer oltalomlevelet adtak ki budapesti zsidó családoknak Angelo Rotta vatikáni nuncius aláírásával. 1944 őszén Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát kezdeményezésére sok felnőtt és ezer zsidó gyerek talált menedéket. Más katolikus rendházak, zárdák, iskolák is mentették a zsidók üldözötteket. Így a Slachta Margit vezette Szent Kereszt Egyesület Thököly úti háza, az irgalmas nővérek anyaháza, a Ferences Mária Misszionárius Nővérek zárdája. A mártírhalált halt Kálló Ferenc esperes tábori lelkész és Sztehlo Gábor evangélikus lelkész Jó Pásztor bizottsága ideiglenes gyermekotthonokat rendezett be budai lakásokban. Várszegi Asztrik püspök, főapát, Kelemen Krizosztom életrajzírója a lapnak elmondta: szóba sem került, hogy a vészkorszakban egyházi intézményeknél megmentett zsidó gyermekeket hittérítő céllal átkereszteljék. Arra pedig nincs adat, hogy a menekülési céllal önként megkeresztelkedett zsidó családok és gyermekek közül – ha túlélték a vészkorszakot – hányan találtak vissza eredeti vallásukhoz a háború után, ám annyi biztos, hogy a fokozatosan kiépülő kommunista rendszer nem kedvezett semmiféle egyházi kötődésnek, a katolikus egyháznak pedig 1947-48-tól akadt más gondja is, minthogy erővel megtartsa a „kebelébe tért nyájat.” A HVG arra is kitér, hogy II. János Pál pápa kezdő papként nem keresztelt meg egy keresztény család által nevelt zsidó kisfiút, akinek szüleit megölték Auschwitzban, miután tudomást szerzett a szülők végakaratáról, hogy a gyermeket a zsidó hit szerint neveljék (lásd lapunk január 29-ei számában a Shachne Berger zsidó kisgyermek története, akit Karol Wojtyla nem keresztelt meg, mert tiszteletben tartotta Auschwitzban megölt szülei végakaratát című cikket – a szerk.) HVG/MK
Szintén a HVG-ben (95-97.o.) Dobszay János Egy házi feladat címmel idézi fel, hogy a kormány és az egyházak mai viszonyát ismerve különösen érdekes visszaemlékezni arra, hogy éppen 15 éve jórészt a pártállami politikusok kezdeményezték a vallásszabadságról szóló törvény megalkotását és a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a klérussal. HVG/MK
Ugyanitt (86.o.) Máté-Tóth András Búza és konkoly című cikkének témája az ügynökkérdés. A vallásszociológus, egyetemi tanár szerző leszögezi: „Az (egyházi) ügynökkérdés legálságosabb dimenziója számomra az, hogy helyettesíteni próbálja a múlt rendszer igazi fenntartóival való elszámolást. Az ügynökök nem az égből pottyannak, hanem a totális diktatúra elengedhetetlen tartozékai. Ki tudja, mekkora táboruk nem az előző rendszer működtetője, hanem áldozata, vagy kiszolgálója volt. A Kádár-rendszer nem az ügynökök miatt volt tragikus, hazug és álnok, nem miattuk törte meg a társadalom egészséges erkölcsi érzékét és normális értékrendjét, hanem a főelvtársak cinkossága építette és tartotta fenn a giccses középszert. Ha nekik irgalmaz a mai politika, ha őket a nagy összefüggések és összefonódások miatt nem lehet kérdőre vonni, akkor éppen semmi értelme ügynökökkel piszmogni. S nagyon visszás tisztázásról, feltárásról, elrendezésről papolni.” HVG/MK
Az egyházak helyénvaló módon vettek részt az elmúlt választások kampányaiban, nincs igaza Gyurcsány Ferencnek abban, hogy az egyházak nem politizálhatnak – mondta Horn Gábor a Mai Napban (Nem adna támogatást 3.o.). Az SZDSZ ügyvivője kijelentette: a probléma az, hogy az egyházak függnek a költségvetéstől, ezért meg kell szüntetni az állami támogatásukat. MN/MK
Szintén a Mai Nap (20.o.) Apáca lett a röplabdázó címmel számol be arról, hogy az olasz női röplabda-válogatott 26 éves, rendkívül tehetséges tagja, Michaela Amadori a bulvárlap szerint egy saját maga számára is nehezen megmagyarázható elhatározással úgy döntött, hogy apáca lesz, a karmelita nővérek között lett jelölt. Amadori az orgánumnak elmondta: „Nehéz szavakba önteni, és megmagyarázni, ami velem történt. Talán a szerelemhez tudnám hasonlítani a legjobban. Kiskoromban fel sem merült bennem, hogy egyszer apáca leszek, ám szépen lassan, ahogy a szerelem is kialakul, bennem erősödött, hogy ezt kell tennem.” MN/MK