Napi Sajtószemle

A Népszabadságban (14.o.) Gábor György Feltételes módban címmel reagál Frenkl Róbert Ünnep – rontás című, a baloldali napilapban január 12-én megjelent és általunk is szemlézett cikkére, amely szerint „… éppen a csak az Úristennek és nem a politikai pártoknak elkötelezett egyházak jelenthetnék a társadalomban azt az integratív erőt, amely a stabilitás irányában hatna, hitbeli és morális üzenetével enyhítve a megosztottságot.” A MeH egyházügyi tanácsadója válaszcikkében leszögezi: „A vallások integratív szerepéről… valóban csak feltételes módban érdemes szólni. A politizáló egyházak semmiképpen sem töltenek (tölthetnek) be integratív szerepet, hanem éppen ellenkezőleg: a politikai-hatalmi küzdelmekből részt kérve (és kapva) transzcendens módon megalapozzák a társadalomnak a Jó és a Gonosz szakrális küzdelmeként leírt megosztását. Az államra gyakorolt tényleges, vagy akár csak szimbolikus befolyás, vagy az állami hatalom legitimitásában való szerepvállalás – mondjuk, egy hatalomhoz segített politikai párt révén – súlyosan sértheti a szeparáció alkotmányos eszméjét.” Gábor leszögezi: „Nem lehet vitás, hogy bármely (egészségügyi, szociális, oktatási), közfunkciót ellátó egyháznak jár az az összeg, amely az államtól átvállalt feladat teljesítéséért – a többi állami-önkormányzati intézményhez hasonlóan – megilleti őt. De ha ezen túlmenően az adott egyház tevékenysége nem integratív s még csak nem is hasznos a társadalom egésze számára, hanem a politikai közéletben való testületi szerepvállalása révén kifejezetten megosztó, akkor vajon mi az a funkció, amelyet a törvényalkotónak bármilyen módon premizálnia kéne?” Népszabadság/MK
 
A Népszava (13.o.) Szerintem című rovatában adott helyet Lomnici Zoltánnak arra, hogy reagáljon Buda Péter és Gábor György tegnap megjelent és általunk is szemlézett cikkére, amelyben a MeH egyházügyi tanácsadói kifogásolták, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke ebbéli minőségében szólalt fel a közelmúltban Esztergomban megrendezett, Kereszténység és Európa című konferencián. Lomnicit elgondolkodtatta Buda és Gábor cikkének a megjelentetése: „A jogi és erkölcsi kérdéseket taglaló előadás kétségtelenül a katolikus egyház szervezésében megtartott tudományos konferencián hangzott el. Ez lehet, hogy egyeseknek gyanús. Másoknak ugyanilyen gyanús volt a Zsidó Nyári Szabadegyetemen – egy rabbi jelenlétében – elhangzott beszédem. Ez számomra azt jelenti, hogy az alkotmányban szereplő lelkiismereti és vallásszabadságra vonatkozó elvek zárójelbe tehetők. Európa történelme számos példával szolgál arra, hogy hová vezet a gyanakvás, a polgárok nem, faj, felekezet szerinti megkülönböztetése, kirekesztése. Számomra ezért fontos, hogy a legkülönbözőbb meggyőződést valló emberek előtt fejthetem ki szakmai álláspontomat.” Népszava/MK
 
A Magyar Nemzetben (7.o.) Joó István Egyházy úr esete Állam bácsival című cikkének témája az a sajtóban felröppent hír, hogy a kormány újabban azt szeretné: az egyházak állami visszafizetési garancia mellett felveendő hitelből jussanak korábban elrabolt ingatlanjaik kártalanítási összegéhez. A cikkíró rámutat, hogy Veres András katolikus és Bölcskei Gusztáv református püspök is egyforma határozottsággal mondtak nemet erre az ajánlatra, emlékeztetve rá: az 1991/XXXII-es törvény kötelezi a mindenkori kormányt a tulajdonrendezés egyenletes, értékarányos ütemezésére. A szerző felteszi a kérdést, hogy milyen hatalmi érdekek fűződhetnek a kormányzat tervezetéhez? „Oly korban, mikor az euró bevezetése ’üdvösségkérdés’, bár ennek feltételei vannak. Jaj, azok a fránya maastrichti mutatók, amelyekhez közelíteni kell a mutatóinkat! Brüsszel vigyázó szemeit magukon érezve Gyurcsányék netán úgy érezhetik, jól jönne, ha az idén nem kellene egyházügyi kormányhitellel is növelni az államadósságot, de még a költségvetést sem kellene terhelni abban a mértékben, amint azt az egyháziingatlan-rendezési törvény előírja. Az esetleg törlesztési haladékkal is megspékelt hitelügylettel a teher nagyobb része átnyomható volna a következő kormány nyakába.” A cikkíró szerint a jövő évi választási kampányban „el lehetne sütni, hogy a szociálliberálisok lendületesen kipipálták a szóban forgó kérdést, óriási gesztust téve a klerikális reakciónak. De akár az is remélhető a hitelüzlettől, hogy sok érintett, forráshiányos település voksokkal mérhetően hálás lesz a ciklus végén alkalmilag megnyitott pénzcsapért. Az viszont, hogy a közreműködő bank is megtalálná a hála kifejezésének útját azok iránt, akik a mélyben kitalpalták a nagy bizniszt: nem hihető. Mint amennyire hiteltelen a Gyurcsány-kabinet egyházaknak tett, hitelkonstrukciós ajánlata is.” MN/MK
 
A Heti Válaszban (MEGAGÉSA 42-44.o.) Spitzer Gyöngyi (Soma) dzsesszénekesnő, a Megasztár zsűritagja nyilatkozik, aki elmondta: gyerekkorában református volt, majd később egy idegösszeroppanás után megkeresztelkedett a Hit Gyülekezetében. „Mentem nagy nyitott szívvel, hogy végre megszabadulok a démonoktól. Két hónap kellett, hogy rájöjjek: átverés az egész. Pedig olyan nyitott szívvel mentem oda, örültem, hogy végre kiűzik a démonjaimat. Sándor atya elé járultam, behunytam a szemem, ő mormogott, én vártam, hogy mikor vágódom hanyatt – nem történt semmi. Még kétszer próbálkozott, sikertelenül, úgyhogy rámfogta, én vagyok a bűnös lélek, akibe beköltözött, mélyen gyökerezik már az ördög, tehát nyilván nem ő a kókler. Ez már gyanús volt, de a gyüliből akkor lett igazán elegem, amikor előjöttek azok a tanok, hogy nem olvashatunk József Attilát, Bernard Shaw-t, Frank Zappát sem hallgathatok, mert ezek bűnös lelkek. De a Biblia ott van az éjjeliszekrényemen, hetente olvasom, értelmezem. Ugyanakkor a zen-vonal is képviselteti magát – a kettő jól megfér egymás mellett. Sőt! Egyedül Jézus, a Megváltó képes kivenni a karmakörből. Míg az Ószövetségben a ki mint vet, úgy arat elve uralkodik, ugyanaz, amit karmának hívunk, tehát ok-okozati összefüggés (aki hazudik, annak ellopják a kocsiját), Jézus megtöri ezt a körforgást a megbocsátás által. És azzal, hogy értünk vállalta a szenvedést.” Soma kérdésre válaszolva Szűz Máriáról elmondta: „Úgy gondoltam, negatív nőkép. Anyaként a legnyomorultabb sorsot kapta – meghalt a fia. Nőiségében sem teljesedhetett ki, gondoltam, borzasztó egy példa. Ma már másképp látom: Mária társmegváltó volt, tudatosan járta végig a számára kijelölt utat. Kristálytiszta anyai energia, anyai minőség. A 2001-es New York-i terrortámadás napján szólt hozzám a Mennyei Anya: meg kell keresztelkedned, ki kell menned New Yorkba, és imádkoznod kell az áldozatokért.” HV/MK