Napi Sajtószemle

A Népszabadságban (5.o.) Sárközy Júlia Modern hősök – kereszttel címmel emlékeztet rá, hogy II. János Pál pápa 2001-ben külön bocsánatot kért a kínai néptől az egykor fegyveres hatalmak oldalán érkező katolikus misszionáriusok tetteiért. „Igaz, a XIX. század végi bokszerlázadásban lemészárolt keresztényeket ugyanez a pápa szentté avatta” – írja a lap római tudósítója. A cikkíró szerint „Az evangelizáció a harmadik évezredben is a katolikus egyház fő célkitűzése maradt, és a kontinensek meghódításának a feladatát ma is a jezsuiták irányította Propaganda Fide tartja kezében.” Sárközy rámutat: a világ több mint 90 országában szolgáló misszionárius 24,5 százaléka férfi (140 ezer), 75,5 százaléka pedig nő (450 ezer). A külföldi missziók területén 42 ezer katolikus iskola, 1600 kórház, 780 leprásoknak fenntartott egészségügyi központ, több mint 8000 árvaház működik. Mégis vokációs válságról beszélnek Rómában a külföldi missziók pápai intézetében. Torres atya, a Szerzetesek Kongregációjának helyettes vezetője elmondta: „Hihetetlen, hogy a fogyasztói társadalmak világában egyre kevesebben szánják rá magukat testvéreik segítésére. Még szerencse, hogy a szegény Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában fokozatosan nő a missziós kedv, de itt még képzésre van szükség.” A cikkíró megjegyzi: „Az biztos, hogy a missziósokról alkotott kép jelentősen megváltozott. Ma már nem kereszttel és karddal képzeljük el őket, munkájuk a számtalan humanitárius szervezetéhez hasonlít.” Torres atya leszögezte: „Azért mi papok vagyunk. A múlttal szembeni különbség az, hogy nem a semmibe, nem a sivatag vagy a dzsungel meghódítására indulunk el. A már létező helyi egyház munkáját segítjük olyan szolgáltatásokban, amelyeket önerőből nem képesek ellátni.” Sárközy Júlia szerint az elsősorban Szudánban dolgozó Comboniani-szerzeteseket Olaszországban „modern hősökként tisztelik – a római kúriával való szembenállásuk miatt is. Kritizálják például a Vatikánnak az AIDS-szel kapcsolatos merev álláspontját. A misszionáriusok élete viszont abban nem változott, hogy ma is kockára teszik az életüket: a MISNA missziós hírügynökség adatai szerint 2004-ben 15 misszionárius vált erőszakos halál áldozatává, felük Afrikában.” Népszabadság/MK
A Népszavában (7. o.) Buda Péter és Gábor György Szaktudomány és hatalommegosztás címmel bírálja Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, mert a közelmúltban az esztergomi Mindszenty József Katolikus Általános Iskolában megtartott, Kereszténység és Európa című konferencián „Európa keresztény gyökereiről, a keresztény lelkiség politikai, gazdasági, pénzügyi és katonai elengedhetetlenségéről, egyházak és hívők meghatározó szerepéről, valamint a hit békéhez vezető funkciójáról fejtette ki nézeteit a tornacsarnok közönsége előtt.” A MeH két egyházpolitikai tanácsadója megjegyzi, hogy a fórum szervezői között volt Kiss-Rigó László püspök, a Rudnay Sándor Alapítvány kuratóriumának elnöke és a szintén Rudnayról nevezett egyesület elnöke, Kápolnay Dezső. A cikkírók megjegyzik: az RSE a 2002-es önkormányzati választásokon együttműködött a Fidesz esztergomi szervezetével, képviselőik a polgári frakcióban foglalnak helyet, és 2004 májusában az egyesület nyíltan kiállt és támogatta a Fidesz nemzeti petícióját. Buda és Gábor figyelmeztetnek arra, hogy a bírói hatalomnak minden pártpolitikától és pártbefolyásolástól semlegesnek kell maradnia és szerintük „ha Lomnici elnök úr nyilvánosan, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke… nyíltan kifejtheti véleményét kereszténységről, hitről és hitetlenségről, az akár kalauzul is szolgálhat az általa irányított Legfelsőbb Bíróság minden egyes bírája számára. Megeshet, hogy a bíróságokon kezünket a Bibliára helyezve tegyünk ismét esküt vallomásunk igaza mellett, vagy hogy a köztársasági címer alatt (esetleg fölött) a kereszt jele utaljon egyértelműen a hely szellemére, valamint, hogy egy nehezen kibogozható pert végül az nyerjen meg, akinek az inge alól kikandikál a korpusz. Esetleg a Fidesz nemzeti petíciója?” Népszava/MK
A Magyar Nemzetben (7.o.) Balavány György A kilencedik parancsolat címmel ironikus hangvételben reagál arra, hogy a Mozgó Világ legújabb számának főtémája a hazugság, s ennek jegyében a megszólaltatott balliberális személyiségek valótlan állítások tömkelegét zúdították elsősorban a Fideszre és a történelmi egyházakra. A cikkíró többek között kitér a Wildmann Jánossal Rádai Eszter által készített interjúra, amely szerinte „igazi csemege” azoknak, akik szeretik a fanyar ízeket. „Wildmannt – aki réthetetlen módon az Egyházfórum című lap szerkesztője – kirúgták a teológiáról ifjúkorában; azt mondja, azért, mert antikommunista volt. Azóta Wildmann csak sósavval a hangjában képes a katolikus egyházról beszélni. Persze, hogy vele íratta a Medgyessy-kormány botrányos egyházpolitikai koncepciótervezetét, a történelmi felekezetek kivéreztetése végett. A balhatalom képes volt olyan relációt létrehozni, melyben az egyik oldalon álltak a magyar egyházak, történelmükkel, teológiájukkal, társadalmi küldetésükkel és presztízsükkel, a másik oldalon pedig Wildmann János; és utóbbi akarta megmondani az előbbinek, hogy mi legyen eztán. A cikk finom, indirekt címe: Az egyház tekintélyét nem lehet képmutatással, hazugsággal megőrizni… Wildmann ilyeneket mond: akik elfordulnak az egyháztól, erkölcsileg fölötte állnak; e szervezet ma ugyanaz, mely a kommunistákkal kollaborált; aztán arcátlan képmutatásnak nevezi a cölibátust, és utal arra, hogy minden pap paráználkodik. Végül a kérdező kíváncsi, hogyan viszonyul Wildmannhoz az egyház; ő fájdalmasan közli, az eklézsia nem vesz róla tudomást. Nem érti, miért tiltakoztak az ellen az egyházak, hogy a pécsi tudományegyetemen vallástudományi tanszéket vezethessen. Ez a helyzetem. Nem tudom megfejteni.” Balavány hozzáfűzi: „A megfejtéseket tessenek elküldeni a Mozgó Világ szerkesztőségébe!” A cikkíró arra is kitér, hogy Wildmannhoz hasonlóan nyilatkozott a vallásról és az egyházakról az összeállításban Vekerdy Tamás „sztárpszichológus.” MN/MK
Szintén a Magyar Nemzet (4. o.) Az elfeledett nép címmel riportban számol be arról, hogy a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének keresztpapa programja a csángó gyermekek támogatása érdekében jött létre. Erről nyilatkozik a lapnak Hegyeli Attila, a szövetség oktatási programjának vezetője, akinek szavaiból kiderül: Böjte Csaba, a többszáz árva vagy szegény gyermeket dévai ferences pap hathatós közreműködésével nemrégiben Bákótól 20 km-re, Rekecsinben megvásároltak egy 15 hektáros területet, ahol tavasszal talán már az építkezés is elkezdődhet. (A témáról részletesen lásd: tegnapi lapszámunkban a Rekecsinben épül fel a magyar nyelvű csángó iskola és a „Merjünk nagyok lenni” – Levél a csángó gyerekek barátaihoz című írásokat – a szerk.) MN/MK