Napi Sajtószemle

A Magyar Nemzet (9.o.) Haraszti megvédi a pápa gyalázóját címmel tér vissza arra a néhány nappal ezelőtt meghozott ítéletre, miszerint ötezer eurós bírság megfizetésére kötelezte a bíróság Jerzy Urban újságírót, a kommunista lengyel kormány egykori szóvivőjét, amiért az általa szerkesztett, Nie (Nem) című magazinban a Vatikán Brezsnyevének és impotens öregembernek nevezte II. János Pál pápát. A polgári napilap kiemeli, hogy Haraszti Miklós, volt SZDSZ-es képviselő, az EBESZ sajtószabadságért felelős részlegének vezetője az ügy miatt levelet írt Andrzej Kalwas lengyel igazságügy-miniszternek, amelyben aggodalmát fejezte ki a volt kommunista országban uralkodó sajtóállapotok miatt. Urban kijelentette: célja a közvélemény figyelmének felkeltése volt, s emellett azt akarta elérni, hogy az országban a katolikus egyházat és a pápát is érhesse kritika. Az MN idéz a The Independent című brit napilapból: Lengyelországban komoly harc folyik az egyház és az Urbanhoz hasonló volt kommunisták között, akik közül sokan politikai és üzleti sikereket értek el a diktatúra bukása utáni időszakban. MN/MK
Szintén a Magyar Nemzetben (4.o.) Muray Gábor Vásárhelyi Mária: Jézus is szociálliberális volt címmel számol be az ismert balliberális szociológusnő egyik fórumáról, amelyen a címben jelzett kijelentést tette, és még hozzáfűzte: „… és ezt tök komolyan gondolom.” MN/MK
A Népszabadság Hétvége című mellékletében (3. o.) Tamás Pál A korai átmenet vége: kis politikai asztrológia címmel különböző tendenciákat foglal össze, így többek között elemzi az egyházak és a politika kapcsolatát is, amelyben szerinte egyszerre két mozgás látszik: „Bár az emberek többsége valamiképpen továbbra is hívőnek vallja magát, életvezetésében az egyházaktól egyre inkább függetlenedik. Persze itt nem a felvilágosodás győz, hanem a tömegkultúra. Aminek az ész uralmához nincs igazi köze. Az egyházak azonban épp most szerezték vissza korábban elvesztett mandátumaiknak legalább egy részét. Amelyek érvényesítéséhez természetesen egyre több pénz kellene. Ezt, ugye, az államon kívül mástól mifelénk nem lehet megszerezni. S fontos egyházi csoportok nem úgy vélik, hogy ezekhez az összegekhez a politikai semlegességen keresztül vezet a legbiztosabb út. Ellenkezőleg, azt hiszik, a semleges egyházakat nem venné a világi hatalom igazán komolyan, így annak ki lennének szolgáltatva. Ha viszont – akár szövetségesként, akár ellenfélként – képesek az államra nyomást gyakorolni, nem kerülhetik majd meg őket. Valódi politikai tömegtámogatás nélkül azonban nem lehet lobbizni. Marad a radikalizálódás és a konfliktus előre programozottsága.” Népszabadság/MK
A Magyar Nemzetben („Ez az arc…” 23.o.) Zenthe Ferenc, A Nemzet Színésze nyilatkozik, aki elmondta: tízéves volt, amikor szülei Salgótarjánból felköltöztek Budapestre, őt pedig internátusba adták: „Először Egerbe, a cisztercitákhoz, utána pedig a nyíregyházi katolikus gimnáziumba írattak be. Tízévesen még nem tudtam igazán pozitívan értékelni azt a nagy változást, amely az életemben bekövetkezett, hogy nemcsak a szülőföldemtől kellett elszakadnom, de a szeretteimtől is. Csak felnőtt fejjel döbbentem rá, milyen bölcsen rendelkeztek a sorsomról a szüleim, amikor a pedagógiai eredményeiről híres iskola zárt világába küldtek. A kortársaim közé, ahol a nap minden órájában megbizonyosodhattam róla, milyen az emberi jóság, és milyen a hitványság.” Lőcsei Gabriella kérdésére, hogy a 85 esztendős színésznek hogyan sikerült megőriznie a különböző korszakok zivatarai között az emberek iránti bizalmát, szeretetét, víg kedélyét, Zenthe Ferenc azt felelte: „Nem félem, hanem szeretem az Istent. A hitet is a családom, a neveltetésem ültette el a lelkemben, miként a derűt, a teremtett világ tiszteletét is. Középiskolásként gyakran mondogatták előttem: féld az Istent. Akkor is, azóta is gyakran töprengtem efölött: félnem kell attól, aki megteremtett? Azért szólított a világra, hogy rettegjek tőle? Micsoda gondolat! És inkább azt gondoltam magamban, hogy az Úr azért alkotott meg, mert szeret. Mert feladatot szánt nekem, és hogy hivatásomat teljesíteni tudjam, segíteni fog nekem. Félnem kéne tőle emiatt? Ellenkezőleg, szeretnem kell érte. Jósággal viszonozni a segítségét, a szeretetét. Ilyen egyszerű az egész.” MN/MK