Napi Sajtószemle

A Népszavában (15.o.) Rónay Tamás Konzervatív főpap Szent Péter trónján? címmel ismerteti a Time magazin egyik cikkét, amelyben az egyház belső ügyeit jól ismerő Vatikán-szakértő, Marco Poli azt mondta: a 78. életévét áprilisban betöltő Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa a legesélyesebb arra, hogy II. János Pált kövesse a pápai trónon, annak ellenére, hogy ezt korábban – a nyugat-európai és néhány, a harmadik világból érkezett főpásztor ellenállása miatt – elképzelhetetlennek tartották a Vatikánban. A Népszava kiemeli: a Szentszék belső életét jól ismerők úgy vélekednek, a bíborosok megosztottsága hasonló helyzetet idézhet elő, mint 1958-ban, amikor „átmeneti” egyházfőnek választották az akkor 77 esztendős XXIII. Jánost. Felettébb meglepő lenne azonban, ha a német főpap esetleges pápává választása esetén – XXIII. Jánoshoz hasonlóan ’reformpápává’ válna.” Rónay idéz egy meg nem nevezett szakértőt, aki szerint „lehet Ratzingert szeretni, lehet – finoman fogalmazva – kevésbé kedvelni, de aligha vonható kétségbe: súlya van annak, amit mond. S az egyházi vezetők úgy vélik, ha karizmatikus személyiséget választanak meg katolikus egyházfőnek, akkor az egyház mit sem veszít súlyából. Sőt, az idealisztikusan gondolkodó főpapok szerint a Vatikán egyfajta spirituális szuperhatalom lesz, így bizonyos értelemben a katonai szuperhatalommal rendelkező Egyesült Államok egyensúlyává válhat. Egyes szakértők figyelemre méltónak tartják, hogy Ratzinger bíboros egyre többször hallatja a hangját égető politikai kérdésekben. Sőt, állítólag még olyan kijelentést is tett, amely szerint meg kellene szabni, hány éves koráig ülhet valaki Szent Péter trónján.” A Népszava azonban azt is megjegyzi: nem mindenki hisz abban, hogy német nemzetiségű lesz II. János Pál pápa utódja. A liberálisnak tartott belga bíboros, Godfried Daneels, akit a lap szerint szintén esélyes pápautódnak tartanak, a közelmúltban meggyőződését fejezte ki, hogy olasz lesz a következő pápa. Daneels szerint korai még, hogy Európán kívüli egyházfőt válasszanak.
A Magyar Nemzetben (Náci tervek a pápa ellen? 8.o.) Adriányi Gábor történész, egyetemi professzor nyilatkozik az olasz La Repubblica és Avvenire lapok által közölt dokumentumról, miszerint a II. világháborúban Hitler el akarta raboltatni XII. Pius pápát. A Bonn közelében élő professzor kifejtette: a hitleri kalandorötletet elsősorban két okra vezeti vissza. A Szentszék a világháború kitörése előtt diplomáciai úton minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy kibékítse az egymással szemben álló feleket. „A békével még nem veszett el semmi, a háborúval minden elveszhet!” – intett a pápa. A meghiúsult fáradozásokat követően a Vatikán teljes semlegességre törekedett, látva azt az igyekezetet, amellyel mind a tengelyhatalmak, mind az amerikai-brit szövetség maga mellé akarta állítani az egyházat. „Ebből a konfliktusból csak a totális semlegességre való törekvéssel lehet kimaradni. A pápának több kérdésben is állást kellett volna foglalnia, de ezt nem tehette meg, mert akkor a politikai beavatkozás vádjával találja szemben magát. Ilyen körülmények között került sor a németek tervére, hogy elhurcolják XII. Piust, azzal a jelszóval, hogy meg kell őt menteni!” – mondta Adriányi Gábor. A Magyar Nemzet megjegyzi: egyes szakértők szerint az olasz püspökök ma azért hoznak nyilvánosságra ilyen adatokat, hogy kedvezőbb hangulatot teremtsenek XII. Pius boldoggá avatásához. Izrael többször is tiltakozott, arra hivatkozva, hogy a pápa nem lépett fel határozottan a holokauszt ellen. Adriányi professzor emlékeztetett a holland püspöki kar zsidóüldözések elleni tiltakozására, amelyre válaszul az SS – beváltva fenyegetését – több mint ezer, részben kikeresztelkedett zsidót deportált. „Ez megdöbbentette a pápát, hiszen a tiltakozó nyilatkozat nem visszafogta a németeket, hanem inkább bosszúállásra késztette őket. Okosabbnak látta tehát titokban segíteni, semmint nyilvánosan tiltakozni. Így utasította például a magyarországi nunciust, hogy mindent tegyen meg az üldözöttek érdekében. Angelo Rotta Budapesten 15 ezer hamis menlevelet és keresztlevelet állított ki és adott a zsidók kezébe. Horthy Miklós XII. Pius felszólítására állította le a deportálásokat, miután ezeket a pápa Magyarországra nézve szégyenteljesnek nevezte. Az elhurcolások csak a nyilas hatalomátvétel után folytatódtak. A háború befejeztével számtalan zsidó világszervezet mondott köszönetet a pápának a segítségért” – emlékeztet Adriányi Gábor az egyre inkább feledésbe merülő tényre. MN/MK
Szintén a Magyar Nemzet (Kínos tévedések… 3. o.) értesülései szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „retorikai teljesítménye” a Dohány utcai zsinagógában megrendezett emlék-istentisztelet óta vitatéma a Mazsihiszen belül is. A Mazsihisz neve elhallgatását kérő ismert tagja a lapnak elmondta: nem maradhat visszhang nélkül a miniszterelnök hatásos, de súlyosan téves előadása. Az ünnepi beszédet elemezve először az indító kérdést – „mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk?” – bírálta. Bárdolatlanságnak nevezte, hogy Gyurcsány Ferenc egy olyan vallás istentiszteleti helyén, felekezetei vezetői és hívei előtt beszélt Megváltóról, amely vallás követői még csak várják az ő eljövetelét. Ugyancsak műveletlenség a sorsszerű rendeléseket a Megváltóhoz, nem pedig a Teremtőhöz kapcsolni. A másik kifogásolt miniszterelnöki elszólás: „A gettó az élet bezárulása… Készültek a gyertyagyújtásra, készültek a Sabbatra, imádkoztak a Megváltóhoz egy jobb sors, egy befogadó közösség érdekében.” A Mazsihisz tagja szerint ez a mondat hallatlan tudatlanságról árulkodik és rossz fényt vet a beszédírókra is. Akik ugyanis a gyertyagyújtásra készültek és a szombatot várták, nem imádkoztak a Megváltozóhoz, legfeljebb eljöveteléért. Azok a zsidó származású, de egyébként keresztények, akik a Megváltóhoz imádkoztak, a vasárnapot várhatták. A Mazsihisz magát megnevezni nem kívánó személyisége a legbotrányosabbnak a kormányfő következő kijelentését tartja: „Boldogok szerettek volna lenni. Nem lehettek, mert másként, máshogyan hittek saját Istenükben, mást gondoltak vallásukról. Nem engedték őket.” Az elemző rosszallta, hogy a miniszterelnök egy holokauszt megemlékezésen úgy állítja be a soát, mintha az vallási alapon történt volna. Kifejtette: származási, faji alapon üldözték és gyilkolták honfitársainkat. Egyaránt odavesztek olyan zsidó és keresztény vallású emberek, akikben csak a zsidó származású felmenők ténye volt közös. Heisler András, a Mazsihisz elnöke közölte: az emelkedett hangulatú megemlékezésen üzenetértéke volt annak, hogy pártvezetők, közjogi és felekezeti méltóságok, volt és jelenlegi miniszterelnök egyaránt fontosnak tartották a részvételüket. A Gyurcsány Ferenchez hasonló megnyilatkozást nem teológiailag, hanem érzelmileg kell felfogni. MN/MK
A Mai Nap (Legalizáltatnák… 3.o.) és a Magyar Nemzet (A könnyű drog… 2. o.) is közli, hogy az SZDSZ több javaslatát is feltette a honlapra, s ezek egyike: az állam ne finanszírozza a hitéleti tevékenységet, az egyházakat híveik tartsák el, s ugyanolyan adózási szabályok vonatkozzanak rájuk, mint a civil szervezetekre. A kábítószerfüggők gyógyítását viszont igen. Legalizálni kellene a könnyű drogokat, az azonos nemű párok pedig vehessenek fel kedvezményes hitelt. A szabad demokraták szerint a gyógyíthatatlan betegeknek meg kellene adni a jogot az eutanáziához. Az általános iskola alsó tagozataiban nincs szükség buktatásra, a testnevelés osztályzására és hétvégi házi feladatra. Egy szülői pofon viszont a gyermek bántalmazásának minősül. Mai Nap/MN/MK