Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap Egy mondatban (8.o.) című rovatának beszámolója szerint „II. János Pál pápa tegnap megerősítette, hogy a spanyol és más katolikus egyházak megengedőbb nyilatkozatai ellenére a Vatikán nem változtat tanításán, hogy az óvszer használata nem lehet megengedett eszköze az AIDS elleni harcnak sem, mivel a kondom mesterséges fogamzásgátló eszköz, és az élet szent volta, valamint a megfelelő szexuális viselkedés eleve kizárja a fogamzásgátlás lehetőségét.”

Szintén a Magyar Hírlapban (19. o.) Kun István Ökölharc a hatalomért és a pénzért címmel azt fejtegeti, hogy a december 5-ei népszavazás, „főként a kettős állampolgárságról szóló kérdés alátámaszthatta volna az egyházak főpapságának politikai súlyát, és látványosan tagadhatta volna a társadalmi bázis hiányáról szóló vélekedést. Bizonyíthatta volna az egyházak lelki hatalmát. De nem bizonyította, nemcsak a Fidesznek volt kudarc, hanem a történelmiek főpapságának is. Nyilvánosan soha nem fogják beismerni – bár attól a tény még tény marad. Ilyen mozgósítás mellett a népesség 19 százalékára kiterjedő igen szavazat fényesen igazolja a szociológusok álláspontját. Úgy tűnik, még százalékaik is fölöttébb pontosak. Nemcsak a vallásos polgárok szavaztak igennel” – írja a szerző, aki arra is kitér, hogy a kormányfő vatikáni látogatása után „kórusban harsogták az egyházi orgánumok, hogy nekik joguk van állást foglalni politikai kérdésekben. Úgy fest – és erre mutat a kétszeres advent –, hogy itt már rég nem állásfoglalásról van szó, hanem a hatalomról. Vélekedni sokféleképpen lehet, de a történelmiek attitűdje túlmegy e fogalmon. A hatalomról szól az igehirdetésük. És persze a pénzről. Pedig a büdzsé tortájáról az egyházak már jókora szeletet szedtek a tányérjukra.” A cikkíró szerint nehéz lenne megválaszolni, hogy kiért felelős a kormányzat: „A katolikus egyetemért-e, ahol a jelek szerint megvalósult a kommunizmus utópiája, mindenkinek szükséglete szerint, avagy az állami ELTE-ért, ahol viszont csupán azért nincsenek filléres gondok, mert a fillér már nem fizetőeszköz? Avagy miért kell a hitélet támogatására évenként 10 milliárdokat fizetni? Miért közalkalmazottak az egyházi tanintézmények oktatói? Miért adómentesek az egyházi szolgáltatásokért beszedett összegek tekintetében a papok? Miféle nemesi előjog ez? A privilégiumok sora hosszú. Máris az.” Kun István számára az egyházpolitikai eszmény az USA és Franciaország gyakorlata, mindkét államot a szekularizáció mintapéldájának tartja, és megjegyzi: „… lakosaik emiatt nem boldogtalanok. És mi? Nálunk még azt is csupán félve lehet elrebegni, hogy a Vatikánnal kötött konkordátum a felek közös akaratából módosítható. Igaz, ez is egy lehetőség. Van másik is. Méghozzá az, hogy a nemzetközi szerződések nem örökéletűek. Azokat olykor fel is mondták a történelem folyamán. A Vatikánnal kötötteket is.”

A Magyar Nemzetben (4. o.) Loppert Csaba Van-e helye katolikus filozófusnak a tudomány világában? címmel számol be arról, hogy „…a tisztogatási hullám nem korlátozódik a közigazgatásra. Szász Károly, Mellár Tamás, Berekecz Mária és sok névtelen társuk után újabb nevekkel gazdagodik a Medgyessy-Gyurcsány-kurzus áldozatainak listája. Lehet-e átlátszó ürüggyel, sunyi módon utcára tenni, elüldözni a tudomány világából egy, a konzervatív s kereszténydemokrata értékrendszerért a közéletben is bátran kiálló szakember 15 évvel a rendszerváltás kezdete után Magyarországon? Ez a tétje annak a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete és az intézet tudományos főmunkatársa között folyó munkaügyi pernek, amelynek aktái a Munkaügyi Bíróság előtt fekszenek.” A vita tárgya, hogy tavaly júliusban az intézet igazgatója jogosan döntött-e úgy, hogy elbocsátja állásából az ott dolgozó tudományos kutatót, a főmunkatárs Frenyó Zoltánt? A munkaviszony felmondásának indoka: nem megfelelő munkavégzés. A cikkíró szerint azonban az évtizedek óta középiskolában és egyetemen is tanító, 50 éves Frenyó esetében nyilvánvalóan nem erről van szó elsősorban, hiszen két könyv szerzője, és öt másik komoly tudományos mű gondozásában vett részt, számos tanulmánya jelent meg olyan rangos folyóiratokban, mint a Valóság, a Vigília, a Teológia, a Világosság. A doktori címre olyanok tartották méltónak, mint a teológiában abszolút szaktekintélyként elismert, azóta elhunyt Vanyó László, a hazai vallástudomány élvonalába tartozó Maróth Miklós vagy Goják János. Figyelembe veendő az a tény is, hogy az idén negyedszázada az intézetben dolgozó Frenyónak hat, már elkészült írásokat tartozó kötete vár kiadásra különböző kiadóknál, többek között Szent Ágostonról, Prohászka Ottokárról és Jacques Maritainről. Más kérdés, hogy a balliberális kormány hatalomra kerülése óta nehéz idők járnak a konzervatív, keresztény sajtóra és könyvkiadásra. Medgyessy és Gyurcsány pénzosztó emberei mindent megtesznek azért, hogy az éhhalálig kiéheztessék azokat a kiadókat és intézményeket, amelyek nem az ő szájuk íze szerint szólnak… Ezek a legfontosabb érvek, amelyek amellett szólnak, hogy Frenyó talán mégsem dolgozik olyan rosszul, mint ahogy azt az intézet fura ura állítja” – írja Loppert Csaba, aki rámutat: Frenyó Zoltán, aki a múlt század jeles katolikus gondolkodójának, Mihelics Vidnek az unokája, „egy súlyos teher alá helyezett, meggyötört, helyenként lelkileg meg is tört értelmiségi embertípus, a világi katolikus gondolkodó mintáját próbálja újraalkotni és teremteni. Súlyos beteg feleségével, három gyermekével józan, mértékletes életet él, szereti az élet egyszerű örömeit: nagyszerű sakkozó, imád barkácsolni, focizni és hasonló szellemben neveli gyermekeit, tanítványait. Elüzletiesedett, sikerorientált világunkban, a fiatal tanár értelmiségieket többszörösen sújtó és lekezelő környezetben több évtizedes, szívós munkával és állandó tanulással kiharcolt egy olyan szerény egzisztenciát, amelyen élete szellemi szempontból legtermékenyebb korszakához közeledvén fiatalok ezreit és olvasók százezreit vezethetné egy kevésbé csapongó, józan, kiegyensúlyozott élet felé. Lehet, hogy ez az, ami a legnagyobb dühöt váltja ki ellenségeiből, és lehet, ez az ok, ami miatt egyesek úgy döntöttek, távoznia kell a magyar filozófiai életből? Nehogy az eljövendő nemzedékeknek kedvük támadjon mértékletes, józan életet élni.”

A Népszabadság (9.o.) A Fazekas és egyháziak az élen címmel közli, hogy a középiskolák rangsorában a felvettek arányát tekintve a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium áll az élen, a felvételiken nyújtott teljesítmény alapján pedig a budapesti Piarista Gimnázium. Ebben a kategóriában a Fazekas a második, a pannonhalmi Bencés Gimnázium a harmadik. Varga Dóra cikkíró rámutat: a tanulók tudását talán a felvételi dolgozatok alapján készült lista mutatja a leginkább. A dolgozatírók ugyanis egy időben, azonos feladatokat oldanak meg, amit egységes javítókulcs alapján értékelnek. A felvételi arány viszont csalóka lehet: van olyan egyetem és főiskola, ahol nincs is felvételi, máshová viszont nagyon nehéz bekerülni. Ha egy iskola diákjai reálisan mérik fel esélyeiket, és olyan iskolába pályáznak, ahol a követelményeknek meg tudnak felelni, egészen magas felvételi arányokat produkálhatnak, függetlenül tudásuk abszolút szintjétől. Neuwirth Gábor oktatáskutató azt is vizsgálta, mit tett hozzá a gyerek tudásához az iskola. A „bemeneti” adatokat – a diákok általános iskolai eredményeit, a szülők iskolai végzettségét, anyagi helyzetét – veti össze a „kimeneti” adatokkal – a továbbtanulók arányával, vagy a felvételi dolgozatok átlageredményeivel és a nyelvvizsgaarányokkal. A gimnáziumok listáját ebben az összevetésben a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium vezeti.

A Magyar Nemzet (2.o.) Spiritualitás és népegészségügy címmel tudósít a budapesti Német Ajkú Református Gyülekezet templomában január 22-én szombaton megrendezett szakmai konferenciáról, amelynek fő üzenete az volt: érvényre kell juttatni az egészségügyben a keresztyén etikát, amely áldásos népegészségügyi, népesedési következményekhez vezethet. Lázár Ervin orvos, antropológus az egészségvédelem és a misszió összekapcsolódásában, a gyógyítás szeretetelvűségét, spirituális elemét hangsúlyozó medikusképzésben látja a mai súlyos népegészségügyi és gazdasági helyzetből kivezető utat. Felhívta a figyelmet, hogy a vallásgyakorlók esetében jóval alacsonyabb a betegségben, depresszióban eltöltött napok száma; az egyház védi meg a fiatal korosztályhoz tartozókat az életkilátásokat elsődlegesen romboló dohányzástól, alkoholizmustól és drogozástól. A fórumon Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója az egyházi intézmény életéből vett esettanulmányokkal bizonyította, hogy a szakmai tudásnak a Krisztus-központúsággal való ötvözése, az emberi méltóság tiszteletben tartása mennyivel jobb eredményeket hoz a gyógyítás és a szeretetszolgálat terén.

Magyar Kurír