Napi sajtószemle

A Népszabadság és a Magyar Nemzet után ma a Népszava Szép Szó című mellékletében (3.o.) Rónay Tamás XII. Piusz titka címmel foglalkozik azzal, hogy a napokban egy korabeli dokumentumból kiderült: hetekkel azelőtt, hogy a nácik feladták Rómát, Hitler elrendelte XII. Pius pápa túszul ejtését. A cikkíró szerint „A felfedezés nyomán sokan talán másként ítélik meg a XX. század legvitatottabb egyházfőjének a II. világháborúban betöltött szerepét. Igaz, akadnak olyan hangok, amelyek szerint kétségbe vonható a dokumentum történelmi értéke. Ráadásul manapság mintha egyfajta dokumentumháborúnak lehetnénk tanúi: a XII. Pius magatartását támogatók és bírálók szinte havonta mutatnak fel újabb és újabb ’perdöntő’ bizonyítékokat. A pápa akkori szerepéről azonban – a vatikáni archívum feldolgozása híján – továbbra sem alkothatunk teljes képet.”

A Népszabadság (7.o.) Hit és hitelesség címmel számol be Schweitzer József nyugalmazott főrabbi és Várszegi Asztrik püspök, főapát január 20-ai, a zsidó-keresztény párbeszédet segíteni kívánó Füst Milán Szellemi Páholy szervezésében a budapesti Goldmark Teremben lezajlott beszélgetéséről. A napilap beszámolója szerint a fórum központi kérdése az volt, hogy részt vehetnek-e a hitélet szereplői a napi politikában? Várszegi Asztrik kifejtette: papok megszólalhatnak ugyan társadalmi kérdésekben, de a napi és pártpolitikától távol kell tartaniuk magukat. Leszögezte: mindkét közösség már puszta létével, hitéből következő magatartásformájával politizál. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyházi vezetők arra a terepre léphetnének, ami egy működő demokrácia, a pártok sajátja. „Az én küldetésem mindenkihez szól, ezért nem kötődhetem pártokhoz” – mondta a püspök, főapát a napilap beszámolója szerint. Schweitzer József – 1848-as és más történelmi példákat idézve – úgy vélte: „A nemzet nagy sorskérdéseiben meg kell szólalniuk az egyházaknak. Ez napi kérdésekben nem mindig van így, ám még itt is felmerülhetnek olyan etikai motívumok, amelyek mentén hallathatják hangjukat. Nem pártérdekekért, hanem egyetemes értékekért.” A tudósítás szerint arról is szó volt, hogyan fékezheti meg kultúránk a kirekesztést, az antiszemitizmust? Várszegi Asztrik szerint meg kell tanulnunk közösségben élni és önmagunkkal bánni. Schweitzer József pedig arra figyelmeztetett: a gyűlölködő szavak azért veszélyesek, mert a bennünk lévő agresszív ösztönökre hatnak. A budapesti gettó felszabadításának 60. évfordulóján a hit szerepéről, az engesztelés és a bocsánatkérés szükségességéről is szó volt. A rendezvény házigazdája, Benedek István Gábor a lapnak elmondta: „Egy ilyen értékvesztett világban rettenetesen fontos a hit. Boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk tőle.”

A Magyar Nemzet (5.o.) Konfliktusok, leszakadás, PR-manipulációk címmel közli a Századvég elemzését a Gyurcsány-kormány eddigi működéséről. A dokumentum szerint a kabinet tevékenységére elsősorban a virtualizáló kommunikáció és a különböző társadalmi csoportokkal való konfliktusok jellemzőek. Az elemzés megállapítja, hogy az egyik komoly konfliktus „az egyházakkal szembeni támadásokra épült és ezzel függött össze Gyurcsány vatikáni látogatása is. Az egyház túlzott politikai szerepvállalásának felvetése a kormány részéről annak fényében tűnik még érdekesebbnek, hogy az egyház elleni támadás idején zajlott az egyház és az oktatási tárca közötti éles vita az egyházi iskolák finanszírozásáról. A kormányzat egyelőre ezen a területen is visszakozott, és az MSZP-frakció nyomására egyelőre nem léptette életbe a liberális oktatáspolitikai elképzeléseket. A konfliktus menetében Gyurcsányék nyilvánvalóan az ateista szavazók szimpátiájának megnyerését, erősítését célozták. Gyurcsány az első baloldali politikus, aki a rendszerváltozás után a legélesebben szembehelyezkedett elsősorban a katolikus egyházzal. A cél ezzel nyilvánvalóan a jobboldal egyik tartóoszlopának morális ellehetetlenítése. Ezt szolgálhatja az ügynöktörvény napirendre vétele is, amely a szándékos szivárogtatások szerint „számos meglepetést’ tartogathat az egyházakkal kapcsolatban.”

Szintén a Magyar Nemzetben (26.o.) Lukács János Déván ünnepelnek címmel számol be a dévai Szent Ferenc Alapítvány nevelőintézetének karácsonyáról, kiemelve: „A nyomor gyermekeinek nem jár karácsonyfa, sem ajándék. Kivéve, ha valaki veszi magának a bátorságot, és szeretettel magához öleli őket. Az erdélyi Déván több olyan gyermek is él a Szent Ferenc Alapítvány nevelőintézetében, akik az emberileg elképzelhető legmélyebb fertőből kerültek a karácsonyfa oltalmába.” A cikkíró rámutat: „Az alapítvány tíz éve számít a dél-erdélyi szórványmagyarság rendíthetetlen bástyájának: több mint 500 árva vagy nehéz sorsú magyar gyermeket gondoznak, tanítanak, nevelnek. Olyanokat, akik az otthon melege nélkül koldulásra, később pedig bűnözésre kényszerülnének.” Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai gyermekotthon vezetője elmondta: „Nem számít értéknek a gyermek. Ha érték lenne, akkor mindenki kapva kapna utána, akárcsak egy földön talált igazgyöngy után, amelyért még akkor is lehajolunk, ha már van otthon három vagy négy.”

Magyar Kurír