Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (8.o.) Elutasított fejkendő címmel ismerteti egy spanyol felmérés eredményét, amelyből kiderül: az európai lakosság 53 százaléka ellenzi az iszlám fejkendő viselését az iskolákon belül, ezzel szemben 54 százaléknyian támogatják a feszületek elhelyezését az osztálytermekben.

Hazai és külföldi, magyar vonatkozású hírek

A Heti Válaszban (A kommunizmus Achilles-sarka 9.o.) John O’Suvillan brit konzervatív újságíró, Margaret Thatcher egykori tanácsadója nyilatkozik, akinek a közelmúltban jelent meg a Helikon és a Heti Válasz Kiadó gondozásában magyarul is Az elnök, a pápa és a miniszterelnök című könyve. A kötet Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök, Ronald Reagan egykori amerikai elnök és a néhai II. János Pál pápa életútját mutatja be. Az író elmondta: „Útjuk sok tekintetben hasonló. Thatcher annak idején túl konzervatívnak tűnhetett, Reagan talán túl amerikai volt, a pápáról pedig azt terjesztették, túlságosan is katolikus. Bár paradoxon, de igaz: sokan nem hitték, hogy Thatcher konzervatív miniszterelnökké válhat, Reagant amerikai elnökké, II. János Pált pedig pápává választják.” John O’Sullivan történelmi tényként szögezi le, hogy „a kor meghatározó tényezőinek lett volna hasznos, ha elteszik őket láb alól. A kommunista politbüró, egy bolond és az IRA a kor ikonjait látták bennük, ezt akarták hát lerombolni a merényletekkel… Tudvalévő, hogy Reagan a ’fenti nagy fickónak’ tulajdonította megmenekülését és fölépülését az ellene elkövetett merényletből, II. János Pál pedig a fatimai szűznek adott hálát. Csak a vaslady nem vélekedett így, mert az volt az álláspontja, hogy önteltség lenne azt gondolnia, Isten őt mentette meg, s mások életét áldozta fel inkább.” A könyv szerzője állítja: „Hőseimnek olyan nagy a történelmi érdeme, hogy az a török legyőzéséhez, Kolumbusz földrajzi felfedezéséhez vagy a nácizmus fölött aratott diadalhoz hasonlítható. Reagan a fegyverkezési verseny kiélezésével, János Pál pápa a lengyel nemzet mint közösség összefogásában, Thatcher asszony pedig a gazdasági verseny jelentőségének felismerése által vált sikeressé… Kulcsszavuk talán a remény lehetne. Amikor Reagan látta a televízióban a pápa lengyelországi látogatásáról szóló képeket, azt mondta: a vallás bizonyulhat a kommunizmus Achilles-sarkának… Mindhárom hősöm osztotta azt a vélekedést, hogy a kommunizmus bűnei felett nem szabad enyhébben ítélni, mint a nácizmus esetében. Ez ugyanis morálisan is védhetetlen, hiába is próbálja védeni a nyugati baloldal azt, amiben maga is részes volt. Ha most Lengyelország után Magyarországon is háttérbe szorul a posztkommunizmus, akkor lehetőség van olyan jobbközép nemzeti politika megvalósítására, amilyet önöknél a Fidesz, Angliában a konzervatívok képviselnek.”

A Magyar Hírlapban (Bízni kell a nemzet tehetségében 2. o.) két egyházi személyiség értékeli a választások eredményét. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke elmondta: „Sok ember számára a fellélegzés időszaka kezdődik, még akkor is, ha tudjuk, hogy a beszorítottság és a megkötöttség leszűkíti a mozgásteret.” A kormány és az egyházak kapcsolatáról a püspök hangsúlyozta: az utóbbi években átélt „dilettantizmus és rosszindulat” után csak jobb korszak jöhet. Le kell ülni tárgyalni azoknak, akik egymást stratégiai partnereknek tekintik, hiszen vannak olyan ügyek, amelyekben az egyházak eddig is vállaltak feladatokat. „Egy olyan kabinettel másként lehet tárgyalni, amely ezt elfogadja. Az előző kormány legnagyobb hibája az volt, hogy gyengítette a közösségeket. Ezek után a legfontosabb, hogy a fejekben és a szívekben rend legyen, és a közösségek megerősödjenek, mert vannak olyan nehézségek, amelyeken csak együtt lehet túljutni” – mondta Bölcskei Gusztáv. Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke hangsúlyozta: „Bízni kell a nemzetben lévő tehetségben, megfelelő körülmények között ugyanis nagy dolgokra képes.” A belvárosi templom plébánosa úgy látja: hiába szerzett kétharmados parlamenti többséget és ezzel soha nem látott támogatást a választásokon a Fidesz-KDNP, az ország jelenlegi katasztrofális helyzetéből csakis teljes körű összefogással lehet kilábalni. Kijelentette: üdvözlendő, hogy nyilatkozata alapján Orbán Viktor az elcsatolt területek magyarságával közösségben képzeli el a nemzeti egységet. Osztie Zoltán szerint a választási eredmény megmutatta, mégsem vagyunk következmények nélküli ország és ez erkölcsi szempontból fontos. Vasárnap „lemostuk a gyalázatot”, s megvan rá az esély, hogy „a magyar név megint szép lesz”. Ehhez pozitív jövőkép, nemzetépítő stratégia is kell. A KÉSZ elnöke leszögezte: alapvető, egyben üdvözlendő Orbán Viktor Fidesz-elnök üzenete, amikor a Miatyánkra utalva azt mondta: „Győzedelmeskedjék a te akaratod!” Ez a felfogás ugyanis teljes mértékben ellentétes a mára egyébként eltűnt SZDSZ korábbi választási plakátján megjelent önző, liberális alapvetéssel: „legyen meg az én akaratom!”.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Balavány György Az érem két oldala című cikkében azt fejtegeti, hogy egyes szülőkben a pedofilbotrányok után fölvetődhet a kérdés, vajon elengedheti-e a gyermekét az egyházi nyári táborokba? A szerző lehetségesnek tartja, hogy a cölibátus csakugyan összefügg a pedofíliával, „de lehet, hogy nem. Ha egy pap nem bír a vérével, de egyébként normális, akkor erre szakosodott hölgyekkel is bűnbe tud esni. Gyermekekre gerjedni, az már speciális betegség. Péternek – akit az első pápaként emlegetnek – az Újszövetség szerint volt felesége…, Pál viszont, aki egyedül élt, nem tette kötelezővé a nőtlenséget.” Balavány leszögezi: „Az apostoli testület egyébként csakugyan szentekből állott, mégis köztük praktizálhatott Júdás, aki tolvaj volt és áruló. Lehet az ő bűnei alapján minősíteni a többieket, csak rendkívül igazságtalan. Ilyesmi a helyzet a pedofilügyekkel, sőt azok bűnrossz kommunikációjával is… Ami bizonyíthatóan megtörtént, azt nem szabad takargatni; ugyanakkor visszataszítóan igazságtalan a keresztény közösség egészét vádolni vele. S az egyházban elkövetett bűnöket azzal együtt illene mérlegre tenni, hogy keresztény felekezetek nélkül az európai civilizáció halott lenne. Érik a kereszténységet rágalmak és jogos vádak egyaránt, de gondolni kellene arra is, mennyi éhezőt ruház és táplál, hány magatehetetlen öreget és beteget gondoz, mekkora tömegeket tanít igaz erkölcsre és tudományra, sőt, hány millió árvát nevel fel tisztességben az egyház. Beszélni kell arról is, mennyi család talál lelki otthont a hívő közösségekben, s mennyi ember boldogságát jelenti a bűnbocsánat evangéliuma. Mindezt a kéjesen pedofilozó szekularisták elfelejtik. Vagy nem tudnak róla. Vagy letagadják – mindegy, mi ne felejtsük el.” A szerző figyelmeztet: „Ismerjük meg alaposabban lelkipásztorunkat. És ismerjük meg alaposabban a gyermekünket, hogy azonnal észrevegyük, ha bántja valami. Ismerjük meg alaposabban Istent. És engedjük a kicsiket nyugodtan az egyházi táborba. Csak hát a kullancsokkal vigyázni kell, ezt tanítsuk meg nekik.”

A Magyar Hírlapban (Új, ismeretlen… 18.o.) Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész, az ELTE-BTK oktatója nyilatkozik, aki 2009 májusában egy eddig csak töredékeiben ismert Janus Pannonius-verset talált meg. A költemény kuriózum, mert vallásos témájú, Janus Pannonius Szent Móricot dicsőíti. A professzor elmondta: „Janus Pannoniust két dolog nem foglalkoztatta: a vallásos és a szerelmi költészet… Janus egyéniségét nem a vakbuzgó vallásosság határozta meg, annak ellenére, hogy pécsi püspök volt, ami számára – véleményem szerint – leginkább megélhetési okokból lehetett fontos. Ez az eddig különösebb figyelemben nem részesített, százsoros dicsőítő mű azonban az Anjou René szicíliai király által életre hívott lovagrend szentjéről szól. Miután a költő Szent Móric legendáját felidézte, és a lovagrendről… is ír, Renét dicséri a kultusz életre hívásáért.”

Magyar Kurír