Napi sajtószemle

A Népszabadságban (14.o.) Eörsi István Egyház és politika címmel reagál Révész Sándor Jogot, de semmi hatalmat című, a lapban január 11-én megjelent és általunk is szemlézett cikkére, amelyben a szerző kifejezte határozott véleményét, hogy az egyházaknak igenis joguk van a politizáláshoz. Eörsi cikkében védelmébe veszi Gyurcsány Ferencet, azt állítva, hogy a kormányfő a Vatikánban nem az egyházi politizálás puszta tényét, hanem a mikéntjét kifogásolta. A cikkíró leszögezi: „Számos kelet-közép-európai egyház, köztük a magyar is, gyáván, gyakran önfeladásig menően kiszolgálta a hitlerizmussal és a Sztálin birodalmával együttműködő antidemokratikus rendszereket.” A szerző arra is kitér, hogy amikor „II. János Pál bocsánatot kért a zsidóságtól, Gyulay Endre püspök, aki már a holokauszt összes tapasztalatának birtokában volt, bejelentette, hogy a magyar egyháznak (mely az első és a második zsidótörvényt is fenntartás nélkül támogatta) nincs oka ezzel kapcsolatban külön megnyilatkozásra. Ahogy egyházi vélemény szerint a Kádár-rendszerek behódoló szervilizmusért sem kell szégyenkeznie. Ez a vatikáni álláspontnál reakciósabb magatartás is indokolja Gyurcsány panaszát, amellyel… talán nem is csak Sodanót akarta meggyőzni, hanem a honfitársait.” Eörsi amorálisnak ítéli, hogy az egyházak azok ellen agitáljanak, akinek az adóját bezsebelik.

Válaszában Révész Sándor felteszi a kérdést: „De kié az adó? A közpénz? A hatalomé, vagy a közé? Ha a közé, akkor azoké is, akiknek az érdekében agitálnak. Ha a hatalomé, akkor amorális lett volna fellépni a kommunista állampárt ellen is, amikor az osztotta a közpénzt.” Révész azt is megjegyzi: „Már elnézést, de nem a panaszkodó vezette véletlenül annak a diktatúrának az ifjúsági szervezetét, amelynek be kellett hódolni? Szégyelld magad, és kussolj, amiért behódoltál nekem! Ez lenne a föllépés erkölcsi alapja?”

A Magyar Kurír megjegyzése: Eörsi István cikkének azon részével kapcsolatban, melyben a szentatya zsidóságtól való bocsánatkérését, illetve Gyulay Endre püspök véleményét említi, emlékeztetünk rá: 1994. végén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös nyilatkozatot adott ki a holokauszt 50. évfordulója alkalmából, amely hangsúlyozta: „… meg kell állapítanunk, hogy ebben a tragédiában nemcsak az esztelen gonoszság képviselőit terhelte felelősség, hanem azokat is, akik bár egyházaink tagjainak vallották magukat, mégis félelemből, gyávaságból vagy megalkuvásból nem emelték fel szavukat zsidó embertársaik tömegek megalázása, elhurcolása és meggyilkolása ellen. Az 50 évvel ezelőtt végbement katasztrófa idején elkövetett ezen mulasztásokért Isten színe előtt bocsánatot kérünk” (Magyar Kurír, 1994., december 1., 1.l.)

A Magyar Nemzet (4. o.) Gyurcsány nem értette meg a vatikáni üzenetet címmel ismereti a Budapest Analyses jelentését, amely szerint vatikáni látogatásán a magyar miniszterelnök „a Szentszéket is bele akarta vonni a kormány és a Magyar Katolikus Egyház közötti vitába, és a látogatástól belpolitikai hasznot remélt. Az MSZP felmérései szerint saját szavazótáborának aktivitázálását tudja elérni akkor, ha egyházellenes retorikát folytat. Ennek érdekében a Parlamentben a néhai kommunista retorikát idéző, klerikális erőszakot is megemlítette a magyar miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc logikája ellentmondásos. Korábban maga a szocialista kormány kérte fel a katolikus egyházat arra, hogy az európai uniós csatlakozásra vonatkozó népszavazáson mobilizálja a hívőket az igen szavazat mellett. A miniszterelnök jelenlegi törekvése külpolitikailag kudarcot vallott, amit csak a tudatosan elferdített kormányzati kommunikáció volt képes palástolni.”

A Mai Nap (6.o.) beszámol arról, hogy egy kolumbiai képregényrajzoló legújabb művének főhősét II. János Pál pápáról mintázta, Homopáternek nevezve el a szereplőt. A meg nem nevezett író elmondta: „Ebben csak a rosszindulatúak találhatnak kivetnivalót, aki elolvassa a képregényt, biztosan megérti majd, amit akartam üzenni. Azért választottam a pápát, mert pozitív hősre volt szükségem, olyan emberre, aki mindig a jóért harcolt.” A cikkből kiderül, hogy Bogotában már a boltokba is került a kiadvány, és nagy sikert aratott. A Vatikánban azonban már vegyesebb volt a fogadtatás. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök a bulvárlap kérdésére így reagált: „Elég furcsa ötlet, annyi bizonyos. Sajnos még nem láttam a rajzokat sem, így igazából nem tudok érdemben nyilatkozni az ügyben. Kíváncsi lennék arra, hogyan ábrázolják, illetve, hogy milyen szövegeket írtak hozzá. Nem biztos, hogy a pápa a legszerencsésebb választás egy képregényhős szerepére.”

Amint arról már korábban beszámoltunk, Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök a közelmúltban a szlovák katolikus egyház képviselőihez fordult amiatt, hogy az ország déli részén fekvő településeken biztosítsák a szlovák nyelvű szentmisét. A Magyar Demokrata (Kevés a magyar pap 33-34.o.) annak próbált utánajárni, hogy vajon mi indíthatta erre a szlovák államfőt. A riportban többen nyilatkoznak. Zilizi Tihamér, a pozsonyi magyar katolikusok egyik hangadója úgy véli: Délnyugat-Szlovákiában ki lehetne és ki is kellene alakítani egy önálló magyar püspökséget, hiszen ezen a tájon a magyarság többséget képez. Ugyanakkor Délkelet-Szlovákiában úgy kéne orvosolni a magyar hívek gondjait, hogy a két püspöki székhelyen, Kassán és Rozsnyón rotációs rendszerben, öt-ötévenként felváltva kellene felszentelni szlovák és magyar püspököt. Mindehhez azonban a Vatikánnak változtatnia kellene a hozzáállásán, hiszen a Szentszék még mindig a szlovák érdekeket veszi figyelembe. Zilizi szerint ezzel a Vatikán saját szempontjából is nagy hibát követ el, hiszen sok tízezer hívet veszíthet, ugyanis ha egy felvidéki magyar fiatal nem élheti meg az anyanyelvén a vallását, akkor lehet, hogy elfordul az egyháztól. Burián László ebedi plébános, nyugalmazott esperes abban látja a fő problémát, hogy a szlovák történelemoktatásban a magyarok még mindig rettentően negatív színben tűnnek fel. Nagy probléma az is, hogy a felvidéki magyar szülők kb. egynegyede, sőt egyes településeken majd mindegyike szlovák iskolába adja a gyerekét. Ezért is mondhatja Sokol érsek, hogy ebben és ebben a faluban már nincs szükség magyar misére, hiszen a szülők rossz döntése miatt megszűnt a magyar iskola. Hiába mondja egy magyar hívő vagy pap, hogy a falu nagy része magyar, az érsek arra hivatkozik, hogy az iskoláztatásból kiderül: a falu fiataljai úgy döntöttek, gyerekeikkel együtt szlovákká lesznek. Burián László szerint szerencsés, hogy a Pozsony-Nagyszombat Egyházmegye egyik segédpüspöke, Orosch János törődik a magyar hívekkel, és mindenhol magyarul is misézik, ahol erre igény mutatkozik. Orosch János félig magyar, félig szlovák származású, és vallja, hogy híd szeretne lenni a két nemzet között. Jelenleg nagy erőfeszítésekre, bátorságra van szüksége, hogy ebben az ellenszélben a magyarok mellett kiálljon – mondta a nyugalmazott esperes, egyúttal figyelmeztetett: „Nekünk, felvidéki magyar katolikusoknak komolyan kell küzdenünk, egyre több mindent kell kiharcolnunk, és minél több magyar papot kell kinevelnünk. Mindezek miatt rendszeresen tartunk a Felvidék déli részén imanapokat, hogy a fiatal magyar papok beszámoljanak a papi hivatás értelméről és szépségeiről. Szerencsére ennek van foganatja, hiszen lassan ugyan, de javul a helyzet, ugyanis mostanság több magyar fiatal jelentkezik a szlovákiai és a magyarországi papi szemináriumokba.”

A Magyar Fórumban (A civil társadalom… 3.o.) Czirják Árpád plébános, érseki helynök, kanonok nyilatkozik annak kapcsán, hogy egyhangúlag járultak hozzá január 6-án a kolozsvári városrendészeti bizottság tagjai a Szent Mihály-plébánia azon kéréséhez, hogy Márton Áron püspök szobrát állítsák fel a Főtéren. A plébános atya, aki tanítványa volt a főpásztornak, elmondta: „Márton Áron nemcsak kiváló kolozsvári főpap, püspök, hanem lánglelkű hazafi volt. Embersége, jelleme, hazaszeretete kiállta a nehéz idők próbáját, a civil társadalom a vezérének tekintette, most pedig szentjének tartja a hivatalos szentté avatás nélkül is. Az erdélyi magyarságnak hozzá hasonló karizmatikus egyéniségekre, személyiségekre lenne szüksége, akik utat, távlatokat tudnának mutatni… Ez a szobor hirdetné azt, hogy Márton Áron igazi tevékenységet folytatott, és most is üzenete van az itt maradt, megmaradt magyarok számára.”

Magyar Kurír