Napi sajtószemle

A napokban több lap közreadta a középiskolák rangsorát, amely szerint a Fazekas Mihály Gimnázium a legjobb középiskolai intézmény. A Magyar Nemzet (Az „elfelejtett” ranglista) azonban megtudta: létezik egy másik középiskolai ranglista is, amit egy egyházi gimnázium vezet. A diákok írásbeli felvételi dolgozataira adott pontszámok alapján összeállított rangsor a szakma szerint is jobban türközi a valós viszonyokat. Itt 2000-2004. között a Budapesti Piarista Gimnázium áll az élen, második a Fazekas Mihály Gimnázium, harmadik pedig a Bencés Gimnázium. Neuwirth Gábor oktatáskutató elismerte: valóban van még egy lista, amely azért nem jelent meg a lapokban, mert senki sem kérte. Ezt a rangsort néhány nappal a felvettek aránya alapján készült lista közzététele után tették fel az Országos Közoktatási Intézet honlapjára. Emellett még két lista is van, az egyik a nyelvvizsgák száma, a másik pedig a hozzáadott érték alapján hasonlítja össze az intézményeket. Neuwirth úgy látja, az írásbeli dolgozatok pontszáma alapján készült rangsor jobban méri a tudást, mert így különbséget lehet tenni egy gyenge főiskolára, illetve egy jogi egyetemre nyert felvétel között. Vízhányó Zsolt, a Budapesti Piarista Gimnázium igazgatója elmondta: tudott a lista létezéséről, és megdöbbentette, hogy azt egyetlen lap sem közölte. Több mint érdekes, hogy ez éppen az egyházi iskolák támogatásáról folyó költségvetési vita után és a felvételi jelentkezések finisében történt. A felvettek alapján készített rangsorban 18. helyen álló Budapesti Piarista Gimnázum igazgatója szerint egyébként a Katolikus Egyetemre felvett tanulókat sem számítják az értékeléskor, így diákjuk nem szerepel a listán.

Szintén a Magyar Nemzetben (7. o.) Balavány György Hegyi beszéd az egyház ellen címmel reagál Hegyi Gyula Népszavában január 15-én megjelent és általunk is szemlézett cikkére, amelyben az MSZP euróképviselője azt állította, hogy a magyar történelmi egyházak a pártpolitizálás vétkébe estek, pedig Krisztus tanításában biztosan nem találunk olyan szavakat, mint párt, nemzet, Fidesz, magyarság, választás. Balavány rámutat, hogy Hegyi cikkében ez az egyetlen igaz megállapítás, és kiemeli: „Jézus nem ragadott kardot, nem ütött vissza, de határozottan leleplezte a képmutatást. Erénynek mondta az erényt, bűnnek a bűnt. S ha egy mai egyház nem emel szót a közéletben zajló igazságtalanság, hazugság, perverzitás és aljasság ellen, ezt a Jézust tagadja meg. Gyurcsány sem, Hegyi sem olyan ostoba, hogy ne tudná: amit a történelmi felekezetek hangoztattak az egyházi iskolákkal, vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatban, az nem pártpolitikai kampány volt, hanem az általuk belátott társadalmi igazság…” A cikkíró emlékeztet rá: vádló, rágalmazó – ez az ördög név jelentése, ahogy az Újszövetségben szerepel. Ez a szó kifejezi, hogyan nyilvánul meg a sötétség a világban. Vádol, „ahogy Gyurcsány és a nyomában vonuló csatlóshad teszi. Hegyi szerint például a mai magyar egyházakra jellemző a baloldaliak elleni gyűlöletkeltés, a többé-kevésbé nyílt zsidózás, vagy éppen a más keresztény nemzetek, szlovákok, románok ócsárlása. Ez diabolizmus, fordított evangélium. Hegyi-beszéd. Nem is próbál felhozni semmit e képtelenségek alátámasztására, csak állítja azokat. Ez a dolga. Politizál! – kiáltották Jézusra vádlói, aztán elítélték. Ez volt a dolguk. Ám az írások szerint ebben a perben mégsem ő volt a vesztes. Et resurrexit tertia die –, harmadnapra legyőzte a halált. A rágalmazó, pénz- és hataloméhes ember azonban nem győzheti le a halált. Hiszen a rágalmazás, pénz- és hataloméhség a halál maga. Az egyházat talán el lehet némítani. Felsöprik Krisztus lábnyomait, ledörzsölik a keze érintését, ám ennek nem az egyház vallja kárát, hanem a közélet, amelyből maga Jézus tűnik el.” A cikkíró figyelmeztet rá, hogy az igazi, mindenkire kiterjedő szeretetet egyedül az Evangélium ismeri, és ez a szeretet meg kívánja menteni az ellenséges világot, mindenkit, aki hagyja, a gyilkosokat és besúgókat, a Pilátusokat, Tiberiusokat is, azonban ezt sokan nem hagyják.

A Népszabadság (2.o.) Érik a vallási összecsapás címmel számol be arról, hogy egy nappal elrablása után, tegnap szabadon engedték az iraki szír katolikus egyház vezetőjét, Basile Georges Camoussa moszuli érseket. A lap kiemeli, hogy a Vatikánban terrorcselekménynek minősítették a főpásztor elrablását. Szabadon engedése után pedig a Szentszék és a bagdadi érsek is egybehangzóan állították, hogy nem fizettek váltságdíjat Casmoussa szabadon bocsátásáért. A cikk alatt olvasható, Síiták, szunniták, keresztények című összeállítás rámutat, hogy Moszulban és környékén több tízezer keresztény él és gyakran célpontjai támadásoknak.

Magyar Kurír