Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Bölcskei… 2.o.) idézi Bölcskei Gusztáv református püspököt, aki tegnapi – január 13. –sajtótájékoztatóján közölte: új elem jelent meg a politikai egyházellenesség érvelésmódjában, amelynek egyik lehetséges oka, hogy a kisebbik kormánypárt antiklerikális kultúrharccal próbál szavazatokat gyűjteni. A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke megállapította: a rendszerváltozás óta eddig nem volt jellemző, hogy a hatalmi körök egy része megideologizálja, miért kellene kevesebb költségvetési támogatást adni az egyháznak. Szerinte a leginkább sulykolt keresztyénellenes kívánalom az volt, hogy az egyház közéleti kérdésekben ne nyilvánítson véleményt, vonuljon vissz a templomajtók mögé. Úgy vélte: ellensúlyozandó a globalizációt, szükség van nemzeti közösség megerősítésére, továbbá kinyilvánította, a református egyház a népszavazás után sem tekinti pártpolitikai kérdésnek a határon túli magyarság helyzetét.

Szintén a Magyar Nemzet (8.o.) Ateista térhódítás Strasbourgban? címmel idézi Rocco Buttiglione-t, az olasz kormány európai közösségi ügyekkel foglalkozó miniszterét, aki a lengyelországi Lublin katolikus egyetemén mondott beszédében kijelentette: az Európai Parlament „új inkvizíciót vezetett be, politikai irányvonalra és állásfoglalásra való tekintet nélkül. A testület a lelkiismeret alapján ítél, hogy egy újfajta ortodoxiát, egyfajta ateista vallást vezessen be az unióban. Ezen ateista vallás számára csak egy igazság létezik, az, hogy az igazság nem létezik.”

A Népszabadság (20.o.) Hol nyugszanak Luis Bunuel rendező hamvai? címmel ír arról, hogy halála után több mint 20 évvel a világ még mindig nem tudja, hol nyugszanak a nagy spanyol filmrendező hamvai. Eddig a legelterjedtebb változat az volt, hogy Bunuel hamvait Mexikóban, a copilcói dominikánus kolostor őrzi. A lap beszámolója szerint a napokban Julian Pablo Fernandez, Mexikóváros katedrálisának dominikánus szerzetese kérte a Bunuel-örökösöktől a hamvak átadását, mivel a katedrálisban szeretnék elhelyezni, hogy az emberek leróhassák tiszteletüket a nagy rendező előtt. Az orgánum megjegyzi, hogy Bunuel ateistának vallotta magát és filmjeiben gyakran élcelődött a katolikus egyházon, ám még rendhagyóbb Julian atya és Bunuel barátságának története. Az atya azután kívánt megismerkedni a rendezővel, hogy megnézte Bunuel leginkább vallásellenes, spanyolországi bemutatója után rögtön betiltott filmjét, a Viridianát, és nagyon tetszett neki. Találkozásukból mély barátság született, amit azonban a Bunuel-klán nagy része sohasem volt hajlandó elfogadni – írja a Népszabadság. Bunuel nagyobbik fia, Juan Luis, aki maga is filmrendező, ellenzi Julian atya tervét, szerinte apjuk hamvai öccsénél, Rafaelnél vannak, aki Los Angelesben él és nem nyilatkozik. Bunuelék közvetlen barátai – köztük Silvia Pinal, a Viridiana főszereplője – viszont állítják, hogy Julian atyánál vannak a hamvak. A lap szerint azonban Julian atya mostani kérése után inkább annak lehet hitelt adni, amit Jeanne Rucar, a rendező özvegye többször mondott környezetének: a szerzetes azt hiszi, hogy nála vannak Bunuel hamvai, de a valóságban nincsenek.

A Reformban (36-37.o.) Déri Zsuzsanna Krisztus sebei egyszerű földi halandókon címmel mutat be néhány olyan személyt – Assisi Szent Ferencet, Gemma Galgont, Szent Pio atyát, Teresa Neumannt, Antonio Ruffinit, Julia Kimet –, akiknek testén megjelentek Krisztus stigmái.

A Napi Gazdaság Napi pihenő mellékletében (1.o.) Drávucz Péter Meteórák: az égben lebegő kolostorok címmel mutatja be a Görögország Thesszália tartományának északnyugati részén lévő gigantikus, torony alakú sziklákon elhelyezkedő kolostorokat, amelyek láttán „az utazó nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy azokat emberi kéz építette oda.” A cikkíró emlékeztet rá: a Ta Meteóra ég és föld közti vidéket jelent. A szerző kiemeli: a kolostorok lakói évszázadokon át az ortodox görögség történelmének, hagyományainak, művészetének őrzői voltak. A falak közt ma is készülnek freskók, virágzik az ikonfestészet, a kincstárban régi evangéliumok, továbbá kódexek és más kéziratok sorakoznak, amelyek a görög klasszikusok műveit örökítik meg. Jelenleg fél tucat kolostor működik és fogadja a káprázatos sziklakompozícióktól tágra meredt szemű látogatókat – írja Drávucz Péter. Hozzáteszi: a kenyéren, mézen, sajton és tejen élő apácák és szerzetesek szorgalmas földművesként minden talpalatnyi helyet megművelnek a sziklák közelében, kertészkednek, gyümölccsel, szőlővel foglalkoznak. A kolostorok lényegében önellátóak, miközben naponta többezer turistát képesek fogadni, igaz, a lakók túlnyomó többsége az invázió idejére visszahúzódik.

Magyar Kurír