Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (A mozlim miniszter… 8.o.) beszámolója szerint máris vitát gerjesztett Németországban a török származású Aygül Özkan, akinek személyében tegnaptól első alkalommal tölt be tartományi kormányban miniszteri megbízatást mozlim politikus, ő lett az alsó-szászországi CDU-kormány családi, egészségügyi és integrációs minisztere. A kereszténydemokrata Aygül Özkan még beiktatása előtt egy olyan nyilatkozatot tett, amely merőben ellentétes a CDU elveivel, éspedig, hogy a krisztusi feszületnek nincs helye az állami iskolák osztálytermeiben. Christian Wolf kormányfő így reagált: „A kereszténység szimbólumai és elsősorban a kereszt Alsó-Szászország iskoláiban a keresztény értékrendre támaszkodó toleráns nevelés szívesen látott jele.” Angela Merkel kancellár nevében a helyettes kormányszóvivő nyilatkozott: „Özkan követelése nem nyerte el a kancellát egyetértését.”

Hazai és határon túli, magyar vonatkozású hírek

A Magyar Nemzet (Zarándoklat… 4.o.) közli, hogy egy hónap alatt gyalog zarándokol el a felvidéki Dunaszerdahelyről a csíksomlyói búcsúba egy magyar testvérpár, Hodossy Péter és Tamás, akik ketten összesen több mint hatvan maratoni futóversenyt teljesítettek világszerte. Vállalásukkal most a Kárpát-medencei magyarság összetartozására szeretnék felhívni a figyelmet. Hodossy Péter elmondta: „A zsebemben egy rózsafüzér van, amelyet a nagyapánk a második világháború idején hordott magával a Don-kanyarban, ahonnan gyalogosan jött haza. Az öcsém pedig a nagyapánk imakönyvét őrzi a hátizsákjában. A két fiatalember egyelőre még Magyarország területén gyalogol, de hamarosan elérnek a magyar-román határhoz. A testvérpár azonban nem fél a folytatástól sem. Hodossy Péter szerint a mai Románia területén sem éri őket atrocitás. Biztos benne, hogy velük van az Isten.

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szent László, vitéz, csodatevő királyunk címmel emlékeztet rá: „Szent László a magyar középkor egyik legnépszerűbb királya volt. Halála nagy bánatot keltett népe szívében. 1095-től az erdélyiek három éven át nem öltöttek díszes ruhát, nem rendeztek vigasságot, úgy siratták kegyes királyukat. A lovagkirály kultuszának terjedéséhez a III. Béla kezdeményezésére történt szentté avatás adta meg a döntő lépést 1192-ben. A nép addig is boldognak nevezte és szentként tisztelte, kilátástalan helyzetben pedig gyakran kérte mennyei segítségét… A népét győzelemre segítő László kultusza tovább élt a későbbi korokban is. A nehéz háborús időkben a nép mindig tőle várt és remélt engedelmet: a magyar katonák László nevét kiáltozva rohant a törökökre is. A 19. század végén, 1892-ben Szent László király tiszteletére szobrot emeltek Nagyváradon, amelyet az első világháború után az Erdélybe becsődülő román katonák elsőként csúfoltak meg. De a feljegyzések szerint mindazok, akik kezet emeltek a szoborra, különös és titokzatos halállal haltak meg, rendre és egyenként, s tíz év elteltével már egyetlenegy sem volt közülük életben.”

Magyar Kurír