Napi sajtószemle

A Népszabadság Hétvége című rovatában (5. o.) Csányi Vilmos Hit, vallás, politika… címmel azt állítja, hogy ha az egyházak hatalmat szereznek, „akkor sérül a demokrácia alapelve. Ez volt az oka, hogy a modern társadalmakban szétválasztották az államot és az egyházat, és igyekeznek az egyházak hasznos társadalmi tevékenységeit úgy támogatni, hogy az ne legyen eszköze a hatalmi játékoknak. Az egyházak állami támogatásának alapfeltétele az, hogy az egyház tartózkodjon a hatalmi politikától. A fontos közügyekben – abortusz, drog, szegénység kezelése, háború indítása és hasonlók – természetesen állást foglalhat, sőt kívánatos, hogy ezt tegye meg. De ha bármilyen okból bele kívánna szólni abba, hogy a választók melyik pártra szavazzanak, akkor a saját, illetve hívei erőforrásaira kellene támaszkodnia, és akár politikai párttá is alakulhat, persze ebben az esetben a pártokra érvényes demokratikus szabályok vonatkoznak rá… Magyarországon különleges helyzet alakult ki. A félfeudális társadalom felszámolása egybeesett a szovjet megszállással és a diktatúra bevezetésével. Az egyházi hatalom jogos elvétele durván, felháborító módon történt, és az egyházak civil funkciói is súlyosan sérültek. A rendszerváltás után ezért a baloldal folyamatos lelkiismeret-furdalással kínlódott. Kínjait persze megérdemelte, mert sok képviselője még ma sem érti a vallás fontos szerepét a társadalom működésében. De múlik az idő. Nem a hittel, nem a vallással, nem a hívőkkel, nem az egyházak civil funkciójával van probléma, hanem a klérussal, a klérus hataloméhségével, ami sajnos megmaradt. Olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, azt hiszik, hogy nemcsak jogos sérelmeiket kell orvosolni – bőségesen megtörtént –, hanem újra politikai-hatalmi tényezővé válhatnak.” A cikkíró szerint az egyházak megnyithatnák templomaikat a hajléktalanok előtt, s túl azon, hogy így otthont adhatnának nekik, lelkükkel is törődhetnének. „No, de ébredjünk fel. A hajléktalanok összepiszkolnák a templomokat, farigcsálnák a padokat, és büdösek. Sokkal elegánsabb és fontosabb a szószéket politikai eszközként használni, beavatkozni a pártpolitikába, iskolásgyerekeket terelni a Parlament elé…” A szerző vitathatónak tartja, hogy az egyházak folyamatosan kapnak hatalmas pénzeket az államtól, noha a lakosság 80 százaléka nem vallásos, közte ő sem, de elismeri, az egyházak civil tevékenységei hasznosak, támogatandóak. „De ezért minimálisan elvárom, hogy a pénzzel jól gazdálkodjanak, gazdálkodásukat a számvevőszék ellenőrizze, és a hatalmi politikába pedig ne ártsák magukat. Se jobbra, se balra. Egy átgondolatlan, rossz konkordátum nem szentség, fel lehet mondani. A baloldal új generációjának remélhetőleg nem lesz lelkiismeret-furdalása” – írja Csányi Vilmos.

A Népszava Szép Szó című mellékletében (Eurórégióké… 2.o.) Hans Zehetmair, a német Keresztényszociális Unióhoz (CSU) közel álló Hanns-Seidel Alapítvány elnöke, volt bajor kulturális és tudományügyi miniszter nyilatkozik, aki elmondta: „Az alapítvány alapszabályában az áll, hogy munkánkat ’keresztény’ alapokon kell végeznünk. Ez annyit tesz, hogy keresztény és demokratikus indíttatású politikai pártként demokratikus és pluralista társadalomért munkálkodunk. Függetlenek vagyunk az egyházi intézményektől, de a keresztény etikai elveket képviselve, a vallásos emberekre támaszkodva politizálunk.” Hans Zehetmair ugyanennyire fontosnak tartja az egységesülő Európa keresztény gyökereit is. Leszögezte: „Az integrációban nagyon fontos szerepet játszanak a szellemi alapok. Vitathatatlan tény, hogy Európa egészének történelmében meghatározó szerepe volt és van a kereszténységnek. Ne feledjük, hogy éppen ezek a keresztény gyökerek kötik össze Nyugatot és Keletet. Az egység legbiztosabb kovácsa és összetartója múltunk egyetemes, keresztény értékei, csak ha ezeket megőrizzük, akkor léphetünk fel sikerrel például a nacionalizmus és annak mindenfajta megnyilvánulása ellen.”

Magyar Kurír