Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (Állandó összefonódási kísérletek 15. o.) Gábor György vallásfilozófus, a MeH egyházügyi tanácsadója nyilatkozik, aki azt szeretné, „ha végre lenne koncepció, és eljutnánk oda, hogy kölcsönösen tiszteletben tartva egymás jogait, az állam és egyház szétválasztása – nemcsak de jure – megtörténne. A rendszerváltás óta Gyurcsány Ferenc az első miniszterelnök, aki elvszerűen lépett fel.” Gábor állítja: „A Fidesz instrumentalizálta az egyházakat, közvetlen politikai pr-célokra igyekezett felhasználni őket, amihez az egyházak partnereknek bizonyultak. Az Orbán-kormány a vatikáni megállapodásban foglaltakon túlmenően – persze közpénzekből – juttatásokban részesített egyes egyházakat. Ekkor kívánták életbe léptetni az egyházfinanszírozás új elvét, amely a népszámlálás leginkább érzékeny adatainak felhasználásán nyugodott volna. Ekkor lehetett a történelmi egyházak amúgy értelmetlen fogalmát suba alatt, már-már jogi értelemben is használni, s a kisegyházakkal szemben bizonyos diszkriminatív lépéseket megtenni. A Fidesszel való összefonódás eredményezte azt a téves tézist is, hogy minden derék jobboldali vallásos, és minden baloldali-liberális antiklerikális. De ez sehol sincs így. Olaszországban például rengeteg mélyen hívő ember elkötelezett baloldali, éppen azért, mert a szociális érzékenységét, amely a vallás egyik lényege, a baloldali eszmékkel tartja összeegyeztethetőnek. Ha nálunk a baloldali pártok minden pénzt az egyháznak adnának, az egyházak szemében akkor is csak harcos antiklerikálisok maradnának.” A MeH egyházügyi tanácsadója leszögezte: „Az egyház politizálhat. Aki ezt tagadja, nem ismeri az egyház történetét és tanításait. Mindig is politizált, de az nem megengedhető, ha csatlakozik valamelyik párthoz. Az egyház ezzel feladja saját örökkévaló értékeit, és az itt és most politikai értékekre cseréli őket. Ráadásul saját híveit is veszélyezteti, mert közöttük vannak bal- és jobboldaliak. Az egyháznak pártok fölötti, örök ellenzéki szerepben kellene léteznie, csak így válhat a társadalom lelkiismeretévé. Beszéljen a háborúról és a békéről, mondja el véleményété a szociális kérdésekről, a kisebbségekről, a rasszizmusról, a környezetvédelemről, a gyermekek jogairól. Érdekes módon az antiszemitizmus ellen az egyház nem tartja fontosnak, hogy megnyilvánuljon, miközben egyes pártpolitikai kérdések mellett teljes erővel kiáll. Az egyház azt mondja, joga van politizálni, ugyanakkor azt is állítja, az egyházat nem lehet kritizálni. Miért ne lehetne? Az egész egyháztörténet ezt mutatja, volt reneszánsz, reformáció, egyházszakadások. Ugyanakkor a vatikáni szerződés sem kőbe vésett törvény, felül lehet bírálni, újra lehet tárgyalni, és mindkét fél számára elfogadható módon meg kell változtatni.” Gábor szerint nemzetközileg nem lesz könnyű az álam és az egyház viszonyának alakulása, „sok olyan tendencia olvasható ki, amelyek élesebbé teszik a vallási-civilizatorikus konfliktusokat. Tudomásul kell venni, hogy a modernitások része a fundamentalizmus, vagy a vallási köntösbe bújtatott nacionalizmus. A helyzet talán most még egyszerűbb. Jó lenne, ha mindkét fél, az állam és az egyház is nagykorúvá válna. Legyenek tisztában a saját szerepükkel, s ne próbáljanak semmit sem a másikra ráerőltetni. De ne is próbálják a másik felet ezzel vagy azzal lekenyerezni, vagy ha igen, akkor a másik fél tudjon erre büszkén és elegánsan nemet mondani.”

A Népszavában (7. o.) Szunyogh Szabolcs Furcsa fogalmazványok címmel idéz egy internetes honlapról, amelyen valaki azt írta, hogy Gyurcsány Ferenc és Magyar Bálint frontális antiklerikális háborút indított az egyházak ellen, s nem véletlen, hogy éppen karácsonykor és magánál a pápánál. Szunyogh felteszi a kérdést: „Ha a magyar miniszterelnök arra kéri a pápát, hogy a Magyarország és a Vatikán között fennálló konkordátum érdekében az egyház ne vállaljon napi politikai szerepet, az háború? Nem inkább egy diplomáciai lépés? Amivel persze lehet nem egyetérteni. És még azt is lehet mondani, hogy az, hogy az egyházi iskolák kihozták diákjaikat (önként, természetesen) az Oktatási Minisztérium ellen tüntetni valami olyasmiért, amit már egyébként megkaptak, hogy az nem napi politizálás… De azt mondani, hogy a szabályos, törvényes, diplomáciai fórumon tiltakozni olyan háború, mint amilyet Rákosi és Sztálin viselt a népe ellen, az kérem, nem gilt.” Szunyogh azt állítja: többen figyelmeztették, hogy vigyázzon, „mert ha ezek visszajönnek, nagyon megfizetnek minden egyes csípésért”, s még az állását is elvesztheti. Egyúttal idézi Buddhát, aki egyszer azt mondta egy őt kérdező személynek, hogy akinek a szolgálatában jobb lesz az ember, nem rosszabb, annak szolgálni kell, akinek pedig a szolgálatában rosszabb lesz az ember, nem jobb, annak nem kell szolgálni.

Magyar Kurír