Napi sajtószemle

A Népszavában (13.o.) Rónay Tamás Néhányan találkozhatnak csak a pápával címmel foglalkozik II. János Pál pápa egészségi állapotával. A cikkíró megállapítja, hogy a szentatya „egyre betegebb. Karácsonyi Urbi et Orbi üzenetét lassan, nehezen olvasta fel. Ám a katolikus egyház több befolyásos vezetője töltötte be korábban 75. életévét, ezért biztosra vehető, hogy belátható időn belül komoly változások várhatók a katolikus egyház élén. Igaz, a pápa egyelőre kitart hű segítői mellett.” A cikkíró állítja: jelenleg a lengyel Stanislaw Dziwisz, a pápa személyi titkára a szentatya legfőbb bizalmasa, ő a Szentszék legbefolyásosabb személyisége. Rajta kívül II. János Pál legközelebbi köréhez sorolják Leonardo Sandri argentin főpapot, aki rendszeresen cáfolja, hogy a pápa le akarna mondani. „Ezt csak Isten döntheti el” – ismételgeti újra meg újra – írja Rónay. A szerző azt is kiemeli, hogy a szentatya hallani sem akar sem Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, sem Angelo Sodano bíboros, államtitkár távozásáról, annak ellenére, hogy mindketten betöltötték a 75. életévüket. Rónay szerint ennek az az oka, hogy Joseph Ratzinger a garancia II. János Pál számára arra, hogy az egyház teológiailag továbbra is megfelelő irányba halad, Angelo Sodano pedig a pápa szerint legalkalmasabb a vatikáni kúria adminisztrációjának vezetésére. A cikkíró értesülései szerint még a Vatikánban is vannak olyanok, akik úgy vélik: Sodanónak végre távoznia kellene, de ő erről hallani sem akar. Rónay úgy tudja, hogy a jövő embereként tartják számon Julian Kerranz Casado érseket, az Opus Dei „konzervatív mozgalom egyik képviselőjét, aki szoros kapcsolatokat ápol Ratzinger bíborossal, s számíthat a német főpap töretlen támogatására. Õ is gyakorta személyesen találkozhat a szentatyával. Az utóbbi időben ugyanakkor háttérbe szorult több olyan főpásztor, akik számára nagy jövőt jósoltak. Ennek az lehet az oka, hogy valójában csak keveseknek sikerült a pápa közelébe férkőzni, tanácskozni vele.”

A Magyar Nemzet (Egyházak áldozathozatala… 2. o.) összeállítása szerint a keresztény egyházak általában nem törekednek a demonstratív jótékonykodásra karácsony és újév alkalmából, inkább a helyi karitatív tevékenységre helyezik a hangsúlyt, amely sokkal több áldozatot kíván az egyházközségek tagjaitól. Erről nyilatkozik a lapnak Adányi László, a Magyar Katolikus Karitász főtitkára, és P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Egyház zsinati irodája missziós osztályának vezetője. Adányi elmondta: a plébániák karitász szervezetei karácsony tájékán, ahogyan számos más alkalommal is, elsősorban azokat keresik fel, akik nem egyháztagok, de az egyházközség területén hátrányos körülmények között anyagi és lelki értelemben segítségre szorulnak, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Egy ízben mégis tartott figyelemfelhívó rendezvényt a katolikus karitász: december közepén Mádl Dalma, a szervezet jószolgálati nagykövete vendégül látott 40 egyedülálló embert, hogy a társadalom figyelmét az elesettekre irányítsa. P. Tóthné Szakács Zita elmondta: nem arra törekszenek, hogy alkalmilag kiálljanak a térre, és látványosan jótékonykodjanak, náluk is gyülekezeti szinten, rendszerességgel zajlik a diakónia. Dankó Krisztina, a magyarországi Krisna-tudatú hívők közösségének szóvivője is úgy nyilatkozott: egész évben arra törekszenek, hogy elérjék a rászorulókat.

A Magyar Demokratában (45. o.) Szalay Károly Klerikális mint szitokszó címmel emlékeztet rá: „A mindenki számára balul sikerült szavazás után a parlamentben Gyurcsány Ferenc azzal a szándékkal, hogy megsértse, leminősítse Orbán Viktort és pártját, azt mondta rá, hogy nacionalista és klerikális. A Lenin, Sztálin, Kun Béla, Rákosi neve által fémjelzett politikai mozgalomnak, amelyet neveztek már bolsevizmusnak, kommunizmusnak, sztálinizmusnak, létező szocializmusnak, úgy látszik, vannak közös hagyományai. Ilyen masszív hagyomány a káromlások szókincse.” Szalay elmeséli, hogy a közelmúltban Olaszországból érkeztek hozzá vendégek, akik baloldaliak, de este misére mentek a Mikszáth téri kápolnába, és azt a kijelentést, hogy „Orbán klerikális, nem értették.” Miért kell ilyesmiket mondani nagy nyilvánosság előtt? Olyasmi ez, mintha valakire azt mondanák a parlamentben, hogy ön, uram, férfi, vagy, hogy ön asszonyom, nő.” Ugyanakkor az egyik vendég felháborodott azon, hogy Gyurcsány Ferenc Berlusconi repülőgépén érkezett Rómába a pápalátogatásra, ugyanis az illető az olasz kormányfőt bűnöző jobboldali alaknak tartja. Szalay különösen figyelemre méltónak tartja, hogy Gyurcsány Ferenc Rómában azzal vádolta a Magyar Katolikus Egyházat, hogy a kettős állampolgárság kérdésében pártpolitikai kérdésekbe bonyolódott, vagyis egyértelműen letette a voksát az MSZP ellen, illetve a Fidesz mellett. A cikkíró szerint „rettenetes, iszonyatos elszólás volt ez, a jobboldali médiának ezt kellene reggeltől estig harsognia… Gyurcsány úr szerint pártpolitika a határon túli magyarság sorsa. Aki magyarpárti, az fideszes – őszerinte –, aki viszont ellene van a kettős állampolgárság kifejezetten erkölcsi, de a künn élők számára mérhetetlen fontos együvé tartozás kinyilatkoztatásának, az MSZP-s és liberális… A klerikális szitokszóként való használata azt sejteti, hogy a mai szocialisták agya még mindig a 80 év előtti bolsevista sztereotípiák szerint működik… Az egyháznak szellemiségéből való kötelessége az, hogy törődjön hívei fizikai sorsával is” – írja a szerző, felidézve egyúttal: korábban azért rótta meg a Vatikánt, hogy II. János Pál pápa nem látogatott el Erdélybe és évszázadok óta nem törődik a csángókkal. Szalay hozzáteszi: „Ezzel a mostani kiállásával enyhített valamit eme korábbi tévedésein. Hiszen a baloldal azért is támadja a Vatikánt, hogy nem lépett fel eléggé keményen Hitler ellen. Hogy is van ez? És miért undorkodik a mai magyar kormány? Mert lelepleződött, ő nem az ország, hanem egy párt kormánya.”

Magyar Kurír