Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6. o.) Tőkéczki László A Gyurcsány-kurzus és a történelmi egyházak címmel leszögezi: az MSZP nem tud megbékélni sem a demokráciával, sem a vallásszabadsággal, „liberális szövetségesei dettó. Õk változatlanul úgy gondolják, mint a deli békepapi időkben: az egyházak csak mellettük nyilatkozva, őket támogatva politizálhatnak. Egyébként pedig a papok a sötét, megtévesztő, mohó csuhások. Az egyházat tehát úgy tekintik, mintha az nem volna a társadalom része.” A cikkíró rámutat ugyanakkor, hogy az „elvtárs urak és egyéb felvilágosítók” két dologról elfelejtkeznek: „egyrészt azt, hogy egyház akkor is lesz, amikor az ő simlis uralmuk már nem lesz sehol, s ők maguk is ítélet alá esnek. Másrészt azt, hogy az általuk oly vehemensen hirdetett, egyébként hazug emberjogi propaganda a lelkészekre is vonatkozik, akiknek tehát egyébként alanyi joguk is van a politizálásra, mint bárki másnak. Értékelvi ügyekben az egyház nem hallgathat.” A szerző megállapítja: „…az egyház a Krisztus-követők önkéntes társulása, olyan hit- és értékközösség, amely nem hatalmi taktikai célok szerint váltogatja mondanivalóját… Az egyházaknak prófétai küldetésük van, s normális esetben nem érdekelheti őket az, hogy hitetlen kormányoknak, vagy a maguk módján keresztyénkedőknek éppen mi tetszik. S az egyházak ezt nem azért teszik, mert valamely pártot akarnak támogatni, hanem azért, mert ez a megbízatásuk. Egy párt lehet közel az egyházakhoz, ha annak értékbázisa azokhoz simul. Távlatosan, a létezés szempontjából… az a politikai erők kerekedik felül, amelyik közeledik a hit örök sziklájához. A tudományoskodó és humanistáskodó lózungok pedig hosszabb-rövidebb idő alatt mind elmúlnak. Mint minden, ami nem Istentől való.” Tőkéczki leszögezi, hogy a jogállamiság sorozatos semmibevétele folyik több területen, így az egyházakkal szemben is. „Egy nárcisztikusan fontoskodó, kétes milliárdos és köre azt hiszi, hogy ha tagoltan beszél ürességeket és csak a saját hatalma szempontjából értelmezhető szövegeket, az a korszerűség. Nos, a modern politika egyre jobban épít a tömeg befolyásolhatóságára, de nálunk ennek korlátját az egyre kilátástalanabb szegénység jelenti. S az egyházak nálunk már régen nem gazdagok, ha azok voltak egyáltalán mindnyájan. Tehát nagyon rossz indulat levezetők és bűnbakok ma – főleg akkor, ha milliárdosok tüzelnek rájuk, primitív populizmust gyakorolva. Gyűlölködés és félelemkeltés helyett nem ártana már gondolkodni, elvtársak. Aki pedig gettóban akar továbbra is keresztyénkedni, az alapítson új, haladó egyházakat, racionalista-humanista új bibliákkal. Mindenkinek jobb lenne, ha nem ájtatoskodnának azok, akiknek a teljes evilágiság tetszik” – írja Tőkéczki László.

A Népszabadság (4.o.) XXIII. János kontra XII. Pius pápa címmel ismerteti az olasz Corriere della Sera című napilap december 28-ai számában megjelent cikket, amely szerint a II. világháború után XII. Pius pápa nem akarta visszaadni a zsidó családoknak a Franciaországban megmentett gyermekeket, viszont Angelo Roncalli, akkori párizsi nuncius, a későbbi XXIII. János pápa nem teljesítette a pápai előírást, elősegítve a gyermekek hazatérését.

Szintén a Népszabadság (20.o.) Botrány a templomban címmel számol be arról, hogy depresszió címén átmenetileg nyugdíjazták és egy eldugott, a Pireneusok hegyei közt fekvő kolostorba száműztek egy dél-franciaországi papot, mert nagy botrányt keltve, kiprédikálta a templomban néhány híve álszent életmódját. A spanyol határhoz közel fekvő, háromezer lelkes település, Collioure plébánosa, az 58 éves Theo atya a szószékről pellengérezte ki egyik hívét, aki vasárnaponként feleségével jár buzgón a templomba, kettős életet élve azonban hétköznaponként szeretőjével találkozik. A pap értésre adta, hogy a férfi nemkívánatos a templomban. A Népszabadság beszámolója szerint Perpignan püspöke úgy találta, hogy a plébános elvetette a sulykot, „amikor Savonarola, a hírhedt középkori itáliai erkölcscsősz szerepét magra öltve, önmagát egyszemélyes inkvizíciónak képzelve nyilvánosan kipellengérezte gyülekezet tagjait. Az ominózus mise után szinte senki nem mert istentiszteletre menni Collioure-ban, félve a titkok kibeszélésétől. A kiprédikált atyafi hetekig nem mert az utcán mutatkozni. Az egyik hívő elmondta a Liberation című lapnak, hogy ha a pap mindenkit kiprédikálna, aki megcsalja a feleségét, az ürességtől kongana a templom” – írja a Népszabadság.

Magyar Kurír