Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (Eltussolt… 5.o.) egy tegnap nyilvánosságra hozott szakvéleményből idéz, amely szerint a müncheni-freisingi főegyházmegyében a katolikus egyház illetékesei eltüntették a megrontásra és a szexuális zaklatásra utaló dokumentumokat. Egy ügyvédnő 13 ezer aktát nézett át, ezek közül 365-ben bukkant olyan utalásokra, amelyek valamilyen szexuális bűncselekményre vonatkoztak.

A Népszabadság (17.o.) Mászhatnak-e hangyák a feszületre? címmel számol be arról, hogy eltávolítottak a washingtoni Nemzeti Portgalériából egy videoalkotást. A tizennyolc évvel ezelőtt, fiatalon elhunyt David Wojnarowicz amerikai képző- és performance-művész videója politikai vihart kavart az amerikai fővárosban, és a katolikusok tiltakozására a Nemzeti Portgaléria el is távolította egy időszaki kiállításáról. A félórás mű tizenegy másodpercében ugyanis hangyák másznak egy feszületen. A lap szerint ezzel Wojnarowicz egy AIDS-ben szenvedő beteg szenvedését érzékeltette a nyolcvanas években. Később ő maga is e betegség következtében halt meg. Bill Donohuel, az alkotás eltávolítását követelő Katolikus Liga elnöke elmondta: „Nem veszem be az érvet, miszerint egy AIDS-ben haldokló szerencsétlen fickóról lenne szó. Karácsonyi ajándék lenne ez a katolikusoknak?” A Katolikus Liga gyűlöletbeszédről is beszélt, és jobboldali kongresszusi képviselők is mellé álltak. Eric Cantor – az egyetlen zsidó vallású republikánus a Capitoliumon – közölte: az adófizetők pénzének felháborító felhasználásról van szó, és ő is nehezményezte, hogy az adventi időszakban sértegetik a katolikusokat. A Népszabadság idézi a The Washington Post-ot is, amely az ügyről azt írta: „A múzeumoknak nem lenne szabad semmiféle cenzúra előtt meghajolniuk.”

Hazai hírek

A Népszava (Várszegi… 2.o.) beszámolva a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtótájékoztatójáról, idézi Mohos Gábort, a testület titkárát: „Nincs információnk arról, hogy az egyházi iskolák jövőre arányaiban többet kapnának a köznevelésre fordítható pénzekből a világi iskoláknál.” A lap kiemeli, hogy a püspökkari titkár „Nem válaszolt arra a kérdésre sem, hogy miért mondott le Várszegi Asztrik főapát az ügynökmúltat is vizsgáló Lénárd Ödön Alapítvány elnöki tisztségéről.” A Népszava figyelemre méltónak tartja, hogy az MKPK Várszegi Asztrik helyére Kiss-Rigó László püspököt választotta meg, „akiről Ungváry Krisztián azt állította: maga is ügynök volt.”

A Népszabadság (4.o.) A főapát lemondásai címmel felidézi: „A püspöki kar mindössze százezer forintot biztosított a Lénárd Ödön Alapítvány rendelkezésére, és az összeg nagyságrendileg azóta sem növekedett. ’Szép csendesen folyik a munka, látványos eredmény még nincs’ – konstatálta idén nyáron Várszegi Asztrik, érzékeltetve: erős túlzás lenne azt mondani, hogy a püspöki kar az utóbbi időben érdemben foglalkozott volna a témával.” A lap megemlíti, hogy a püspök főapát „amúgy azon kevés katolikus vezető közé tartozik, aki önként kérte az átvilágítását.” Várszegi Asztrik az újságnak elmondta: mostani lemondásának hátterében nem elvi, hanem praktikus megfontolások állnak: „Jövő évtől megkezdődik a pannonhalmi főapátság templomának belső felújítása, ez pedig sok időt és energiát igényel.” Arra a kérdésre, elégedett-e az alapítványnál végzett munkájával, Várszegi Asztrik azt felelte: „Amit az adott körülmények között személyesen megtehettem, azt megtettem.” A Népszabadság közli azt is, hogy a főapát megvált a magyarországi keresztény-zsidó tanács vezetői posztjától is. Az orgánum információi szerint utóda Székely János, a püspöki konferencia cigánypasztorációért felelős püspöke lesz.

Ugyancsak a Népszabadságban (Hétvége melléklet: Végre itt a keresztény kurzus? 1.o.) nyilatkozó Wildmann János közgazdász teológus rendkívül éles hangon bírálja a magyar katolikus egyházat.

A Magyar Hírlapban (Szájer… 1.,3.o.) Szájer József, a Fidesz európai parlamenti képviselője mond véleményt az új alkotmány tervezetéről. Azzal kapcsolatban, hogy a preambulum megemlítené a Szent Koronát, elmondta: legfőbb nemzeti ereklyénk és az arra épülő tan egészen más. Míg az előzőre való utalás az új alaptörvényben abszolút támogatandó, az utóbbi egyáltalán nem.

A Magyar Nemzetben (37.o.) Végh Alpár Sándor Köznapló címmel ismerteti a Menedékház című, Széchenyi Ágnes által szerkesztett könyvet, mely Sárköz Mártáról, Molnár Ferenc lányáról, Horváth Zoltán és Sárközi György feleségéről szól. A cikkíró kiemeli, hogy a könyvben szó esik Sztehlo Gábor egykori evangélikus lelkészről, aki 1944-től a református egyetemes konvent Jó Pásztor bizottsága alkalmazásában állt, s így szervezett elhagyott és árva gyerekek megmentésére gyermekotthonokat. „Igen sok gyereket, köztük zsidókat is sikerült így megmentenie. 1950 után intézeteit, köztük az első önigazgatású gyermekvárost, a Gaudiopolist államosították.” Végh Alpár fölteszi a kérdést: „Ha ez így van, a közemlékezet miért nem őrzi a nevét?” Egyúttal idézi Sárközi Márta fiát, Horváth Ádám rendezőt, aki ugyanúgy ott volt a bújtatottak között, mint Oláh György, a későbbi Nobel-díjas vegyész: „Bármilyen nagyra tartom Wallenberg hősi tevékenységét, Sztehlo Gábor előbb van. Wallenberget, amíg nem jöttek az oroszok, védte a diplomáciai mentessége. Sztehlót nem védte semmi a saját bátorságán és önfeláldozásán kívül.” Végh Alpár Sándor nem érti, hogy „A Magyar Népköztársaság és a Magyar Köztársaság vezetőinek miért nem jutott eszükbe hősként tisztelni ezt az embert?” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy Sárközi Márta lányát a nyilasidőkben apácák bújtatták sok zsidó gyermekkel együtt. Amikor a Rákosi Mátyás vezette kommunisták 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, „az apácák mehettek, amerre láttak. Nem volt életismeretük, egzisztenciájuk, és Sárközi Mártán meg egy amerikai nőn kívül nem segítette őket senki. Erre hivatkozva beszélt utóbb Halda Alíznak ’a zsidók megbocsáthatatlan feledékenységéről’.”   

Magyar Kurír